꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

7. Fejezet.

Elgondolkodtató az egész szituáció! Harry eléggé meglepett azzal, ahogy eltűnt! Pedig elég nyilvánvalóan a lelkemre kötötte, hogy csak mellette lehetek a partin. Azonban pont neki lett hűlt helye. De ami a legérdekesebb, hogy pontosan Zayn barátnőjével kezdett volna ki? Nekem itt valami bűzlik, nem is beszélve az áramszünetről, és a tűz nélküli tűzről. 
Gondolatmenetem végén, megálltam a lépcsőn. Zayn visszanézett rám, kérdő tekintettel. 

-Most miért álltál meg? Gyere már Lauren!- Türelmetlenkedett. Persze jogos valahol, elvégre ha minden igaz, akkor valahol valami kigyulladt. De nekem mégis gyanús ez az egész. 

-Megnézem a lenti ajtót, hátha kifeszítették a tűz miatt!- Hadartam, és elindultam gyors tempóban lefelé. 

-Lauren! Állj meg!- Üvöltött utánam. -Azonnal állj meg!- Nem engedelmeskedtem neki, inkább tovább futottam lefelé. Amint leértem, rögvest elsápadtam. Két nagy hegyomlással találtam szemben magam. 

-Sajnálom Lauren!- Szólalt fel Zayn a hátam mögött, közben felém közelitett.

-Engedjenek ki!- Kiabáltam a két fickóra, de azok csak képen röhögtek. 

-Muszáj Clark kedvére tennem. Sajnálom, de most velem kell jönnöd. Olyan nehezen értem el, hogy minden a terv szerint haladjon! Nem engedhetlek el, nekem fontosabb a szabadságom! Nem óhajtok meghalni helyetted!- Továbbra is lassan, az irányomba sétált. 

-Zayn kérlek! Nem kell ezt tenned, inkább csatlakozz hozzánk! Nem kell ennek így történnie!- Próbáltam rá hatni. 

-Te ezt nem érted! Clark elől nincs menekvés, ezt már megtanultam. De ha minden igaz, akkor te leszel a kulcsom, a szabadsághoz.- Megfogta a karomat. 

-Eressz el!- Rángattam a végtagom. 

-Látom, nem tudod mikor kell feladni! Nem akarlak megütni!- Rántott magához, tekintetét íriszeimbe fúrta. Jelen volt szemeiben a sajnálat, és a menekülési vágy is. 

-Zayn kérlek!- Suttogtam, a félelemtől pedig alig mertem levegőt venni. 

-Már értem, hogy Harry mit látott benned!- Egy gyenge kis mosoly kúszott arcára. 

-Zayn..- Remegett hangom, és kigördült könnyem. Óvatosan letörölte azt, ezt követően pedig eltávolodott tőlem, de a karomat még mindig fogta. 

-Sajnálom, de most velem jössz!- Adta tudtomra. 

-Zayn kérlek ne!- Próbáltam ellent tartani húzó erejének, azonban ő jóval erősebb volt nálam. 

*Jeffrey szemszöge.*

-Baj van! Mozgásban vannak! Szinteket haladnak felfelé.- Lepődtem meg, miközben a kijárat felé haladtunk a tűz szag elől. 

-Mit tegyünk?- Bepánikolt Susan. 

-Jó én nem várok tovább! Megyek a lépcsőhöz!- Indult el Harry, nyomában pedig Thomas. 

-Ez kész öngyilkosság!- Szóltam utánuk, de már elvesztek a tömegben. Rá pillantottam Susan-ra, aki engem nézett kétségbeesetten, szemeivel arra kérlelve, hogy tegyek valamit barátnőjéért. -Jó menjünk utánuk!- Megrakadtam a kezét, és átvágtunk a tömegen. 

*Susan szemszöge.*

Elővigyázatos lopakodó üzemmódban haladtunk, Jeffrey-el a srácok mögött. A folyosó végére érve, óvatosan kilesett a fal mögül Harry, hogy felfedezze a terepet. Nem sokat időzve, ránk pillantott. 

-Ott áll egy férfi, feltehetően Clark egyik embere lehet. Mondom a tervet! Jeff, te vidd ki Susan-t az épületből, mi elrendezzük Thomas-al a fickót!- 

-Azt már nem! Segítek kiszabadítani a barátnőmet! Nem hagyom cserben!- Léptem előre, határozottan. 

-Nem kell a mártírkodás Susan!- Húzott vissza Jeffrey. -Majd én mondom a tervet! Thomas szépen kiviszi Susan-t, én meg Harry, megmentjük Lauren-t.-

-Biztos hogy nem megyek ki, Lauren nélkül!- Ellenkezett Thom. 

-De, és kész! Ide figyelj! Mi hoztuk ebbe a helyzetbe szerencsétlen lányt! Mi is húzzuk ki!- Megragadta Jeff, Thomas felsőjét. -Szépen fogod magad és a lányt, és már itt sem vagytok. Világos voltam?-

-Álljatok le!- Álltam közéjük. -Kimegyünk Thomas-al.- Pillantottam Jeffrey-re, végül Thom-ra. -Kérlek!- Vállára tettem kezemet, közben vérben forgó szemeibe néztem. 

-Rendben!- Vágta rá, és letépte pólójáról, Jeff kezét. -Gyere!- Megragadta a karomat. 

*Harry szemszöge.*

Évek óta bűn tudatban élek, a múltamat, és a jelenemet tekintve. Nem egy embert hagytam már cserben, de Lauren-t nem fogom! Ha kell, az életem árán is, de megvédem őt! Erre a szavamat adom!

-Készen állsz haver?- Biztatóan a vállamra tette a kezét Jeffrey. 

-Csapassuk!- Vágtam rá. 

Susan szemszöge.* 

Amint kiértünk Thomas-al az épületből, a tűzoltók rögtön átadtak minket a mentősöknek. Egyből oxigén maszkot raktak ránk, mi pedig kezdtünk jobban lenni. 

-Remélem sikerrel járnak Harry-ék.- Jegyeztem meg, Thom mellett ülve, azonban hirtelen elénk termett két fekete ruhás fickó. 

-Maga Susan Baker?- Kérdezte az egyik. 

-Igen. Miért ki kérdezi?- Lepődtem meg. 

-Az nem lényeges. Velünk kell jönniük!- Adta tudtunkra.