꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

25. Fejezet.

*Lauren szemszöge.*

-Az isten áldjon meg téged te lány! Állj már meg egy percre! Egész nap utánad koslatok!- Kiabálta, én pedig megálltam a szobám ajtaja előtt, de nem fordultam felé. -Beszélnünk kell!- Megállt mögöttem, pár lábnyira tőlem.

-Igen kellene! Szóval most elmondok mindent!- Haragosan és csalódottan fordultam felé. -Ne vágj közbe! Zayn nem jelent számomra semmit! Sohasem jelentett mást, mint csak barátot. De igen, vele álmodtam, és nem azt amit ő mondott.- Mélyen belenéztem szemébe. -Azt álmodtam, hogy mellette ébredtem fel reggel. Téged hittelek magam mellett, szóval nem tetszett a látvány, amikor őt találtam a helyeden! Ezt álmodtam, és nem tehetek róla! Nem vagyok szerelmes belé, és egyszer sem kívántam meg őt, a több mint egy hónap alatt. Pedig most figyelj! Megcsókolt nem is egyszer, igaz az akaratom ellenére tette. És ezt a nyakláncot amit hordok.- Megfogtam az említett ékszert, és kitéptem a nyakamból. -Ezt tőle kaptam, mert azt hittem barátként adta. De tévedtem! Azonban azóta megváltozott, és tényleg barátként állt hozzám, még ha csak meg is játszotta. Plane ma! Amíg te bent enyelegtél a medencében azzal a ribanccal, addig ő mind végig mellettem állt! Végighallgatta a nyűgjeim, bajaimat. De te mit csinálsz? Semmit! Csak itt játszod a hisztis kisfiút. De tudod mit? Te tudod Harry!- Belenyomtam a kezébe a láncot. -Innentől azt csinálsz, amit akarsz! Már nem akarok neked megfelelni, mert úgy sem tudok felérni, a magas elvárásaidhoz.- Levettem az ujjamról a jegygyűrűt, és azt is a kezébe raktam. -Ezt pedig add olyannak, aki felér a szintedre! Szia!- Bementem a szobámba, és becsaptam az ajtót.

Könnyeimnek szabad utat adtam, mert már nem láttam értelmét erősnek maradni. Bezuhantam az ágyba, és csak zokogtam a párnába.
Nem akartam vele szakítani, de már egyszerűen elviselhetetlen volt a viselkedése! Minden percben csak azt éreztem, hogy kevés vagyok hozzá! Minden egyes átkozott percben. De ennek már vége!

*Harry szemszöge.*

Csak meredtem a gyűrűre, amit a kezembe nyomott. Annyira fájtak a szavai, hogy megszólalni sem bírtam. Csak fogtam az ékszereket.
Hát ismét szakított, és ismét jogosan! Annyira nem akartam őt elveszíteni, hogy közben elvesztettem. Hát ez vagyok én!

[...]

Kopogás nélkül bementem Zayn kórtermébe, ő pedig értetlenkedve nézett rám. Rá dobtam a nyakláncot az ágyára, a gyűrűt pedig felmutattam.

-Légy boldog, mind a kettőnkkel szakított!- Zsebre vágtam az ékszert, majd odaléptem hozzá.

-Hogy mi van?- Értetlenkedett. Megragadtam a beteg ruhájától fogva, és ököllel bevágtam neki egyet.

-Ezt pedig azért kaptad, mert megcsókoltad őt.- Elengedtem, és elindultam az ajtó felé.

-Basszus Harry! Állj már meg! Mi ez az egész?- Kérdezte, de nem fordultam vissza felé.

-Tudod mi ez? Eláruljam?- Vállam felett vissza néztem rá. -Ez azt jelenti, hogy miattad eltoltam őt magamtól, és ezzel egy dolgot értem el! Beléd fog szeretni, és én már nem tudok mit kezdeni ezzel. Szóval végeztem!- Folytattam az utamat.

-Harry várj már! Nem lehetsz ilyen hülye!- Kiabálta utánam.

*Zayn szemszöge.*

Most komolyan így akart harcolni a pasijáért? Hibbant ez a csaj?
Ránéztem az ágyra dobott nyakláncra. Fájóan de felültem, és magamhoz vettem azt. -Gratulálok Zayn, ezt elbasztad!- Fújtattam, és elgondolkodtam. -Haha! Nem hagyom én ezt ennyiben! Már tudom is, hogy kikkel kell beszélnem!-

*Susan szemszöge.*

18:38 óra.

Nyomon nem követett hosszú kajtatás után, de megtaláltam Lauren-t. Az autó tárolón át hagyta el, a bunkert. -Van még egy szabad hely, egy barát számára?- Céloztam a mellé üléssel kapcsolatban, de nem nézett rám. Oda sétáltam hozzá, végül leültem a homokba. -Ne csináld Lauren!- Sóhajtottam. A szívem akart összeroskadni, amikor megláttam hogy mennyire magába volt zuhanva. Leraktam melléje, egy reklámtáskát. -Ezt fogod felvenni, apám szülinapi bulijára, ugyanis ott leszel velem, és nem mondhatsz nemet!- Hiába vártam bármilyen reakciót, nem reagált semmire.

*Zayn szemszöge.*

Követtem Susan-t, így rá leltem Lauren-re. Megkockáztattam az öltöny tisztaságát, amit Stefan adott kölcsön. Hátra pillantott a segítő angyal, tekintetéből pedig rájöttem, hogy nem jutott sokra. Biccentettem, hogy majd én innentől átveszem.

-Tudod hogy szeretlek Lau!- Mondta Susan. -Ezért hívtam segítséget, akire ha nem is hallgatsz, de biztosan fogsz neki reagálni.- Felállt, végül oda sétált hozzám.

-Ennyire összetört utoljára akkor volt, amikor legelőször szakítottak Harry-vel.- Suttogta. -Ebből az állapotból, nem hiszem hogy vissza tudod rángatni.

-Bízd csak apucira!- Kacsintottam, ő pedig megforgatta szemeit és visszament az épületbe. Oda caplattam az orrát lógató lányhoz, majd visszaraktam a nyakláncot a nyakába, végül leguggoltam mellé ami veszettül fájt, de igyekeztem nem mutatni. -Egy ivócimborát keres egy bűnöző, egy olyan épületben, ahol nyüzsögnek a rendőrök. Nem tudsz ajánlani nekem egyet?-

-Minek jöttél ki a szobából?-

-Hát nem pont erre a kérdésre számítottam!- A távolba nézve, sóhajtottam egyet.

-Mit akarsz Zayn? Elérted amit akartál! Szakítottunk Harry-vel.-

-Na álljunk meg, egy percre!- Mutattam fel, a mutatóujjamat. -Ezt nem akartam..- Elgondolkodtam egy pillanatra. -Helyesbítek, mostanában nem akartam! Szóval ezzel ne vádaskodj!- Néztem rá, de nem reagált. -Hát jó!- Vettem egy mélyebb levegőt. -Hát ha szép szó nem használ, akkor bekeményítünk.- Felálltam, majd a karjaitól fogva felállítottam őt is.

-Zayn! Hagyj békén!- Emelte fel a hangját, én pedig felvettem a földről a táskát. Megragadtam a csuklójától fogva, és elkezdtem magam után húzni.

-Zayn! Ezt fejezd be!- Egy picit sem hatott meg, szóval amit behúztam a bunkerbe, lábbal berúgtam a kaput. -Mit nem értesz abból, hogy egyedül akarok lenni?- Ingerülten megálltam, és felé fordultam.

-Ide figyelj Lauren Morris!- Egy kezemmel össze szorítottam arca kétoldalát, de gyengéden. -Én sem akartam beléd szeretni, de csak úgy megtörtént! Jól elvoltam a magam kis ide dugok oda dugok világába! De te felbukkantál, bűntudatot okoztál, aztán beléd estem, végül még nagyobb bűntudatom lett, pláne hogy szakítottál azzal, akit legalább tudsz is szeretni! Egy percig sem reménykedtem abban, hogy majd megszeretsz. Sőt! Nem is akarom. Tudod miért? Mert az a fickó bent a nagy étkezőben, akkora nagy szívvel rendelkezik, mint talán még soha senki ezen a földön! Meghalna érted, mert annyira szeret. Tudom hogy hülye, és sokszor felrúgni való, de akkor is szeret, és te is őt! Szóval most szépen rendbe teszünk téged, és vissza fogod szerezni azt a férfit! Megértettük egymást?-

-Meg!- Elnézett szememből.

-Kérdeztem valamit!- Kicsit jobban megszoritottam az arcát.

-Azt mondtam hogy meg!- Mondta hangosabban.

-Nagyszerű!- Sóhajtottam. -Akkor most engedj meg nekem valamit, mert megérdemlem, és be vállalom miatta akár az újabb jobbhorgot is, amiben részesített Harry, miután kidobtad őt. Bár mondjuk nem vagytok jelenleg együtt, és így nem is lehetne belőle gond!-

-Mit akarsz?- Felvonta szemöldökeit.

-Azt akarom Lauren..- Nyeltem egyet. -Hogy csókolj meg, hogy tisztában légy azzal, hogy valóban nem érzel irántam!- Nem szólt semmit, csak meglepetten nézett szemeimbe, majd pedig a számra. Közelítettem hozzá lassan, és az ajkaira pillantottam. -Csókolj meg, mielőtt végleg elengednélek!- Suttogtam.

-Zayn, én.- Suttogta, és ismét szemeimbe nézett.

-Kérlek Lauren! Tudnom kell, hogy mit érzel irántam!- Megsimogattam arcát, végül ismét a számra nézett. Behunytam szemem, végezetül ő lágyan megcsókolt.
Istenem! Nem tudom hogy mikor és miért, de én nagyon beleszerettem ebbe a lányba! De el kell engednem őt. Legyen akármilyen is Harry, ő volt a legjobb barátom, és ezt meg teszem érte!