꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

10. Fejezet.

*Harry szemszöge.*

Csak ültem a földön, karjaimmal pedig a térdeimen könyököltem. Könnyeimet visszafojtva túrtam kezeimmel a hajamba.
Mély levegő vételekkel igyekeztem elnyomni, a férfiakat megszégyenitő sírást, több kevesebb sikerrel. -Lauren!- Potyogtak könnyeim. -Istenem!- Jeffrey-nek ellenszegülve, tálaltam ki az FBI-nak. Nem volt más választásom, muszáj segítenem nekik, és a rendőrségnek is, hogy kitudják végre szabadítani Lauren-t. -Sohasem bocsátom meg magamnak, ha megtudom hogy megölték őt! Soha!- Letöröltem arcomról, könnyeimet.

*Thomas (Stefan) szemszöge.*

-Nem is figyeltem, hogy így szólított. Szerintem csak elfelejtette a nevemet!- Magyaráztam ki magam, de arcán még mindig ott ült a kétely. -Vagy mégis mire gondoltál?- Kérdő pillantásokat mértem íriszeibe.

-Én..- Akadt el szava, és elgondolkodott egy pillanatra. -Ez tényleg butaság!- Elnevette magát gyengén. -Egy pillanatra azt hittem, hogy te is FBI-os vagy!- Zavarba jött.

-Szeretem amikor nevetsz!- Mosolyogtam rá, ő pedig íriszeimbe pillantott.

-Tényleg?- Elpirult.

-Igen! Nagyon jól áll neked!- Megfogtam ölében pihenő kezét. -Kijössz a szobádból, és eszel velem valamit?- Tudom hogy aljas dolog hazudni, de nem tehetek mást! Muszáj végre hajtanom az utasítást. Meg kell védenem Susan-t.

-Ehetünk!- Felelte kicsit tétovázva.

-Rendben!- Felálltam az ágyról.
Beszélnem kell majd Jack-el, hogy óvatosabban szólítson az igazi nevemen, mert Susan nem hülye! Hamar gyártani fogja, az összeesküvési elméleteit.

*Jeffrey szemszöge.*

A viszonylag nagy étkezőben ücsörögve, járt az eszem. Tisztában vagyok vele, hogy Harry az akaratom ellenére is, elmondott mindent az FBI-áj embereinek. Tudom hogy úgy érzi, hogy neki most Lauren megmentése, az elsődleges dolga. Azonban ezzel egy életre elásta a karrierjét, és vele együtt az enyémet is.
Gondolat menetemből Susan apja zökkentett ki, azaz Jack. Leült a velem szemben lévő székre, egy kávéval a kezében.

-Hajlandó vallomást tenni Jeffrey?- Tért a tárgyra.

-Miért tenném? Elvégre az a kis zöldfülű biztosan megtette már!- Oldalra fordítottam a fejemet. Még csak rá sem akartam nézni.

-Figyeljen!- Előrébb dőlt az asztalon. -Mint barát a barátnak, mondok valamit. Ha hozzájárul ahhoz, hogy a már 20 éve üzemeltetett drog tanyát le tudjuk kapcsolni, akkor eltudom rendezni, hogy enyhített büntetésben legyen majd részük! De ehhez az kell, hogy maga is elmondjon mindent, amit csak tud Jeffrey!- Próbált puhítani.

-Szóval ezzel etette be Harry-t is?- Flegmán elnevettem magam.

-Közös érdekünk Lauren kiszabadítása, és hogy megszabaditsuk a világot, még egy drogkartell-től. Szeretném ha maga is segítene nekünk ebben, és ígérem betartom a szavam!- Vissza dőlt a szék támlájának. -De persze dönthet úgy is, hogy nem segíti a munkánkat. Akkor viszont a lány meghal, és ezt szerintem a popsztár barátja, soha nem fogja magának megbocsátani! Na és persze elrendezhetem azt is, hogy maga soha ne jöhessen ki a börtönből! A döntés a maga kezében van Jeffrey!- Felállt az asztaltól. - Tudja hol talál, ha esetleg megszületett a döntése!- Mondata befejezése után, elsétált.

-A pokolba mindennel!- Sziszegtem némán.

[...]

13:42 óra.

*Clark szemszöge.*

Vissza érve a Mexicói házam telkére, utamba állt az egyik emberem.