꧁Egy Életen Át꧂ [H.S / Z.M] [2. ÉVAD BEFEJEZETT]

21. Fejezet.

*Lauren szemszöge.*

A nappaliban üldögéltem, egy The Vampire Diaries könyvvel, a kezemben. Eléggé magával ragadó egy alkotás, azonban mégsem annyira, hogy ne kapjam fel a fejemet, minden apró kis neszre.

-Lauren!- A hátam mögött állva, nyújtotta el nevemet kérlelően Susan. Felnéztem rá, ő pedig leült mellém a kanapéra. -Beszélned kell Stefan-al.- Váltogatta tekintetét rajtam, és a kezemben lévő könyvön.

-Majd meglátom, hogy mit tehetek.- Visszatértem a sorokhoz.

-Annyira rossz látni, hogy ennyire kerülöd őt! Persze megértem, hisz én is így voltam vele. Nagyon sokáig, szóba sem álltam vele! De már megbékéltem. Kérlek tedd meg te is! Ha nem érte, akkor tedd meg értem!- Vállamra tette a kezét, én pedig ismét ránéztem.

-Fogok vele beszélni. Rendben?- Egy halvány mosolyt mutattam.

-Rendben!- Átkarolt. -Köszönöm!- Sóhajtott. -Na de mesélj csak!- Arcomra pillantott. -Mit is álmodtál te Zayn-el?- Kérdése hallatán, felkaptam a fejem.

-Ne ilyen hangosan!- Néztem körbe a helyiségben, hogy nincs-e még valaki, rajtunk kívül a környéken. -Nem akarok róla beszélni!- Fújtattam.

-De annál rosszabb, ha magadban tartod. Tudod hogy nekem elmondhatod!- Mosolygott.

-Jó legyen!- Leraktam a kezemből a könyvet, vettem egy mély levegőt, és felé fordultam. -Azt álmodtam, hogy mellette ébredtem, ahogy ölelt. Persze én azt hittem hogy Harry az, de amint megfordultam, Zayn-el néztem szembe. Elhiheted, nem tetszett a látvány!-

-Ez érdekes!- Elgondolkodóan meredt, az előttünk lévő dohányzóasztalra. -Szerintem ez amolyan lelki kötődés inkább. Elvégre ő mentett meg téged. Bár igaz, ő sodort téged abba a helyzetbe. De mégis benned az lehet, hogy megmentett, óvot, ápolt téged. Szóval te láthattad azt az oldalát, amit más nem! Szerintem ezért álmodtad ezt.-

-Akkor most ezzel azt akarod mondani, hogy a tudatalattim igazából azt próbálja jelezni, hogy tartozom neki?- Felvontam szemöldökeimet.

-Nem! Dehogyis! Bár lehet hogy van benne valami. De akkor üzenem a tudatalattidnak, hogy sürgősen befejezheti ezt, mert már egálban vagytok!- Megkopogtatta kicsit a fejemet.

-Az nem olyan biztos!- Le pillantottam kezeimre, egy kicsit elszomorodva.

-Ezzel mire akarsz célozni?-

-Hát!- Megvakartam a fejemet. -Ma reggel, ő húzott ki a slamasztikából. Megjelent az étkezőben, amikor faggatott Harry, és teljesen másik álmot hazudott be neki, csak hogy ne vitázzon velem.- Biztató pillantások reményében fürkésztem barátnőm arcát, de nem azt kaptam amire vártam.

-De ugye elmondtad az igazat Harry-nek Lauren?- Bűntudatot okozó hangneme, pokolian hatott rám.

-Nem!- Lesütöttem szemeimet. -Hogy őszinte legyek, már egy ideje nem is láttam Harry-t.-

-Hát pedig nem menekülhetsz örökké! Egyszer el kell neki mondanod!-

-Tudom!- Sóhajtottam.

-Zayn-re vissza térve, nem tartozol neki még így sem. Szóval ezt sürgősen verd is ki a fejéből!-
Bár így lenne Susan! Bár igazad lenne!

*Harry szemszöge.*

Amióta itt vagyok ebben a földalatti "börtönben," azóta nem igen foglalkoztam a külsőmmel. Nem akarom magam elhagyni, így úgy döntöttem hogy úszom egy keveset. Eddig sikeresen végig úsztam három hosszt, de elég hamar kimerülök.
Már indultam volna a negyediknek, amikor megzavart az ajtó becsapódásának a visszhangja. Oda kaptam a fejem, de nem láttam ott senkit.
Kimászva a medencéből, elindultam a hang irányába. Kinyitottam az ajtót, és szembe néztem egy nővel.

-Ó ne haragudjon! Nem akartam zavarni. Gondoltam úsznék egy kicsit, de láttam hogy foglalt a hely.- Magyarázkodott.

-Nem zavar! Nyugodtan jöjjön csak. Elég nagy a medence.- Mosolyogtam.

-Biztos benne?- Szerénykedett.

-Persze!-

Egyébként a nevem Carlotta Swift.- Nyújtotta a kezét.

-Örülök! Én Harry Styles vagyok.- Kezet ráztunk, ő pedig elpirult.

-Azt tudom!-

-Akkor van kedve úszni?- Mutattam a vállam felett, a medence irányába.

-Mehetünk persze!- Mosolygott, én pedig magam elé engedtem őt.

[...]

Úgy éreztem, mintha minden hossz befejezése után, ő beszélgetni akart volna. Kicsit furcsálltam, de nem akartam bunkónak tűnni.

-És jól kijönnek a barátnőjével?- Közelebb úszott hozzám.

-Lauren nem a barátnőm, hanem a jegyesem!- Feleltem. -Maga pedig ha jól hallottam, Zayn kihallgatója nem igaz?-

-De igaz!- Belefáradtan fújtatott. -Az az ember, egy merő rosszindulat! Az utolsó beszélgetésen, keményen megizzasztott. Na de ne is beszéljünk róla!- Ismét tovább közeledett. Mire észbe kaptam, már a mellkasomon sétáltatta az ujjait. Megfogtam a kezét, és ránéztem.

-Ezt ne!- Szóltam rá határozottan, ekkor ismét kinyílt a terem ajtaja. Mi sem jöhetett volna jobbkor, mint pont Lauren. Nyilván egyből félreértette a helyzetet. -Lauren! Ez nem az, aminek látszik!- Csalódottan hátrálni kezdett, és becsukta az ajtót. -Lauren várj!- Ki akartam mászni, de Carlotta próbált marasztalni.

*Lauren szemszöge.*

-Igaza volt annak a fickónak!- Elkeseredetten elszaladtam.

-Milyen fickónak? Lauren várj!- Kiabálta utánam Zayn.

*Zayn szemszöge.*

Mégis mi a fenét művelt az a ribanc? Nem ebben állapodtunk meg!