Vissza a valóságba

1.rész

Azt hittem sose lesz vége ennek az időszaknak. Mostanában anyuék sokat veszekedtek, az ikrekkel is rengeteg volt a baj és én még nem bírtam egy normális dolgozatot írni az iskolába . Most érzem hogy ennek vége, apa kocsijába ülünk és az egész család nevet, már arra sem emlékszem milyen viccen kezdtünk el nevetni. A rádióba recsegve ment a Count on me Bruno Marstól, nem igazán ismeretem ezt a dalt, de most pontosan illett a hangulatunkhoz. Nevetve próbáltam kiszedni a világos barna vállig érő hajamat Emília kezei közül miközben folyamatos csikiztem őt. Az ikrek még alig múltak el négy évesek a viccet sem értették, de ők is nevettek. Ránéztem apámra aki a nevetés közben egy viccet akart elmesélni és még a kocsit is az autópályán akarata tartani. Olyan sokat veszekedtek mostanában mindenen és amikor meg akartam nyugtatni anyuékat csak még idegesebbek lettek és elküldtek, hogy ez nem az én dolgom,most viszont egymás kezét fogják és szerelmesen néznek egymásra.Én is ilyen házasságot szeretnék persze a veszekedések nélkül és ilyen szép gyerekeket, mondjuk jobban örültem volna hogyha nekem is olyan hajam lett volna mint Emíliának. Emília anyától örökölte a haját gyönyörű sötétbarna hosszú és egyenletesen göndör. Én inkább apa vagy az ő anyukája haját örököltem ahogy Zalán a másik testvérem is, viszont a szemünk az azonos volt mindenkinek barna, persze nekem a legsötétebb. Épp szánkózni tartottunk, mert téli szünet volt. Anya is megkönnyebbült, amikor nekem szünet lett a suliba. Anya hátra nyúlt és ő is megcsikizte Emília lábát. Emília azért ez a nevet kapta, mert anya is mindig Emília akarat lenni de őt, a szülei simán csak Emmának nevezték el. Kinéztem az ablakon és élveztem, ahogy a hótakaróba borított táj elsiklik mellettem. Imádtam mikor havazik minden olyan gyönyörű és még a szülinapom is télen van. Februárban leszek 16 éves, és tizedikbe megyek a Dunaberényi középiskolába.
-Na gyerekek! Ki lakik a környéken?-kérdezte apa a kocsiba
-A nagyi.-mondják egyszerre mosolyogva az ikrek
-Mondjuk a város másik végén, de igen.-mondtam és apára néztem, aki felhúzta a vállát. Az apai nagymamámmal Erzsébettel nagyon jó a kapcsolatom, sokat voltam vele mikor az ikrek miatt lehetetlen volt aludni a lakásban és még a sulim is közelebb volt onnan. Épp oda akartunk menni szánkózás után, mert az ikrek már nagyon hiányolták a nagyit.
-Dia,elejtettem macit, ideadod.-szólt nekem Emília amikor már csak halkan kuncogtunk. Diánának hívnak, de a családba apán kívül mindenki csak Diának szólít.
-Tessék.-mondtam és odaadtam Emíliának a maciját.Pár perc múlva kocsiból halk csipogás hallatszott,ekkor apa megszólalt.
-Meg kell állni tankolni.-mondta apa és egy méterrel később lekanyarodott az útról. Megálltunk a benzinkútnál. Kinéztem az ablakon a benzinkúton nem volt senki az alkalmazottakon kívül. Amikor apa kiszállt az egyik alkalmazott lelkesen sietett oda hozzá és megkérdezte hogy segíthet-e, de apa illedelmesen visszautasította. Utána apa átgyalogolt a kocsi jobb oldalára ahol a tanksapka volt. Hallottam ahogyan felnyitja a tanksapát és elkezdi tankolni a kocsit,de nem néztem hátra csak a benzinkút tetejét néztem. Figyeltem a piszkot a tetején, miközben azon gondolkodtam, milyen régen nem takarították le. Emília és Zalán közben a macijukkal játszottak.Olyan nyugodt volt minden, szinte gyanús volt,a kocsiban nem szólalt sem senki és az utakon sem volt senki. Ekkor viszont hirtelen a tekintetemet a benzinkút tetején lévő piros sziréna felé kaptam, ami őrülten elkezdett villogni, később a süketítő hang is elért a fülemig. Nem volt időnk még megmozdulni sem. Halottam egy óriási robbást mintha a fülem mellett lőttek volta ki egy tűzijátékot, halálra rémülten olyan gyorsan történt minden. A következő, amit éreztem, hogy a kocsi az oldalára fordul és az én fejem pedig belecsapódik Emília gyerekülésének szélébe. Nem láttam, semmit lassan már a feltehetőleges tűz pattogását sem hallottam és a sikítások is elhalkultak, egy ideig még az érzékszerveim működtek és éreztem a kiállhatatlan fájdalmat a fejemben és a testemben mindenütt. Éreztem Emília combjának melegségét ahol a fejem hever éreztem a tüzet, de nem tudtam megmozdulni, nem voltam képes sem látni sem hallani. Lassan a meleg is és a fájdalom is enyhült, a végén pedig teljesen elmúlt.Nem érzékeltem semmit,sem zajt sem fényt sem érzés.