Vissza a valóságba

12.rész

Másnap a kilences lakás ajtaja előtt azt mérlegeltem, hogy mennyi esélye van, hogy a kulcs tényleg ott van bent. Amikor beléptünk a szinte teljesen üres lakásba hátrafordultam Logenhez és megszólaltam.
-Ennyi szabályt még életemben nem szegtem meg, mint itt.-mondtam, miközben a össze-vissza forgolódó Logent figyeltem.
-Remény itt nincsenek törvények, mivel itt nincs senki rajtunk kívül valószínűleg.-mondta Logen és letérdelt egy dobozhoz, én is így tettem.
-Most például betörtünk egy lakásba.-mondta és beletúrtam a kartondoboz tartalmába.
-Remény.-mondta Logen és a homlokára csapott. A szobában két óra után, amikor már mindent átnéztünk, rájöttünk, hogy a kilences szobában biztos nincs a kulcs. Nem volt több ötletünk, hogy keressük a kulcsot, ezért elmentünk Logennel sétálni. Séta közben elhaladtunk a benzinkút mellett is. A benzinkút már teljesen fel volt újítva, nem is látszott hogy kevesebb, mint egy hete felrobbant.
-Hát nem keresték sokáig a robbanás okát.-mondtam, miközben végig a benzinkutat néztem.
-Ilyenek az emberek, betudják valamilyen műszaki hibának vagy valamelyik dolgozó hibájának, nem foglalkoznak vele tovább újra építik és csodálkoznak, hogy újra belefutnak ugyanabba a problémába.-mondta Logen és a szemével a járda betonját nézte.
-Hű, de bölcs valaki.-mondtam. Logen felé fordultam és felhúztam a szemöldökömet.
-Remény.-mondta Logen könyökével megbökte a hasamat és mindketten nevetve futásnak eredtünk. Pár perc folyamatos futás után levegőért kapkodva megálltunk. Mindketten a nevetéstől fulladoztunk és egyfolytában egymást néztük. Logen velem szembe fordult és a mindkét kezével lassan hozzáért az arcomhoz.
-Remény, olyan gyönyörű vagy.-monda, miközben a futás miatt még mindig egy kicsit kapkodta a levegőt. Attól, amit Logen mondott teljesen elvörösödtem és azt éreztem hogy pillangók vannak a gyomromban. Sosem gondoltam magam gyönyörűnek, persze anya mindig mondta hogy milyen szép vagyok de az teljesen más mikor egy olyan embertől hallod akit alig egy hete ismertél meg. Nem tudtam megszólalni, ezért csak pár szót mondtam halkan és akárhogy próbáltam annyira zavarban voltam hogy nem mertem Logen szemébe nézni.
-Tetszik az új nevem.-mondtam és a mondat végén halkan kuncogtam. Logen lecsúsztatta kezét a nyakamra és az arcát közelítette felém. Hosszan csókolóztunk, éreztem ahogy Logennek a testéből sugárzik a meleg a futás miatt, de cseppet sem zavart. Nem akartam, hogy ez a pillanat valaha is véget érjen, de sajnos pár perc múlva elengedtük egymást és haza sétáltunk. A panelházban rögtön összedobtam egy ebédet, mert a séta alatt mindketten megéheztünk. Ebéd után mindketten némán a kanapén ülve a kulcs helyéről gondolkodtunk. Nem volt ötletem, hogy hol kezdjük el keresni, mert a párhuzamban akárhol lehetett, de nem adtam fel tovább ötleteltem.
-Ha az ajtó kitűnik a környezetéből...-kezdtem el hangosan gondolkodni. Ekkor Logennel hirtelen  egymásra néztünk és egyszerre megszólaltunk.
-Akkor a kulcs is.-mondtunk.
-Ez most akkor nagyon sokat segít, mert még logikusan sem tudunk gondolkozni.-mondta Logen és átkarolt.
-Hozok egy térképet, az a sejtésem, hogy nem a panelházban lesz.-mondtam felálltam és a bementem a hálószobába. Tudtam, hogy a nagymamám itt tartja az egyetlen Dunaberény térképet. Amikor megtaláltam egy közel egy méteres  műhold térképet, hátranéztem és Logen mögöttem állt. Kiterítettem az ágyra a térképet és mindketten leültünk az ágyra. Logen először csak végig akart menni az utcák között, hátha lesz valami ötletünk hogy hol kezdjük a keresést. Miután kitaláltuk a tervünket hogy találjuk meg a kulcsot elkezdtem magyarázni Logennek hogy, Dunaberényben mi hol van. Félóra után mikor úgy éreztem mindent elmondtam a bevásárlókközpontoktól a buszmegállókig, felálltam az ágyról, de Logen ott maradt. Úgy gondoltam berakok egy CD-t a magnóba. Komolyzenét választottam, mert nem tudom Logen mit szeret és a klasszikus zenét nincs olyan ember aki nem viseli el. Megnyomtam a magnón a gombot, amivel ki és be lehet rakni a CD-t és ekkor megláttam azt CD-T, ami az előtt szólt mikor eszeveszetten rohantam le a fűszer bolthoz mert azt hittem, hogy ott a nagymamám. Végigfutott az agyamban annak az estének az összes részlete, egy pillanatra teljesen lefagytam. Az emlékek áradatából az hozott vissza a jelenbe, hogy eszembe jutott, hogy a könyvek amik aznap este kiestek az ablakon és a nyakláncot azóta nem hoztam fel. Mondjuk mikor mentünk ebédelni egyszer se vettem észre se a könyveket se a nyakláncot. Eldöntöttem, hogy lemegyek megkeresem az ablakon kiesett tárgyakat. Gyorsan kicseréltem a CD-t arra amelyiket most választottam ki és átkiáltottam Logennek a hálóba.
-Logen, lemegyek a földszintre.-mondtam és elindultam kifelé amikor hallottam hogy Logen utánam szólt a hálószobából.
-Miért?-kérdezte. Ezzel a kérdéssel nem számoltam és hirtelen nem jutott semmi hazugság az eszembe. Az igazságot meg nem akartam el mondani neki.
-Ő.....hozok sütit.-mondtam és már mentem ki az ajtón. Most már muszáj leszek a cukrászdába is elmenni gondoltam magamban. Abban a pillanatban ráébredtem hogy alul öltöztem mikor kiléptem a földszinti az ajtón, mert kint hideg szél fújt. Szerencsére tudtam egy közelebbi cukrászdát mint ahova Logennel szoktunk járni, ezért Logen nem fogja furcsállni miért voltam olyan sokáig távol. A cukrászdában a pultból kivettem Logen második kedvenc desszertjét, tiramisut, mert madártej nem volt. Magamnak vettem egy mézes krémest. Amikor visszaértem a házhoz, leraktam a főbejárat előtti lépcsőre a desszerteket és elkezdtem kutakodni a sövényben.