Vissza a valóságba

4.rész

Egy ideig csak a ismeretlen fiúval néztük egymást, egy kis idő után megszólaltam. Lassan a könnyek eltűntek a szememben és elkezdtem teljesen tisztán látni.
-Te tényleg itt vagy?-kérdeztem, de a mondat végére elnevettem magam és ő is.
-Igen...-mondta a fiú és zavarodottan beletúrt a hajába, hogy ne lógjon a szemébe.
-Akkor nem vagyok egyedül.-mondtam miközben még mindig csodálkozva néztem a fiúra, képtelen voltam felfogni, hogy mégis van itt valaki.
-Hát igen.-mondta a fiú kinyújtotta a kezét és felállított.
- Logen vagyok.-mondta, miközben nem engedte el a kezemet.
-Diána.-mondtam és mélyen Logen szemébe néztem amikor észrevettem hogy milyen gyönyörű zöld szeme van. Logen kicsit zavarodottan kinézett az ablakon, aztán sarkon fordult és elkezdte nézegetni a nagymamám nappaliját. Én meg sem bírtam mozdulni, csak Logent néztem, ahogy aprólékosan megnézi a magnót, a rajzomat és a könyvespolcot.
-Mióta vagy itt?-kérdezte Logen, miközben nekem háttal állva végighúzta az ujját a poros polcon.
-Egyáltalán hol vagyok?-kérdeztem összeráncolt homlokkal. Végre sikerült megmozdulnom és gyorsan becsuktam az ablakot és elkezdtem felpakolni a leesett dolgokat a polcra. Logen odajött hozzám és segített nekem, de nem válaszolt a kérdésre. Nagyon szerettem volna tudni de nem mertem megkérdezni még egyszer. Miután rendet raktunk, megkérdeztem Logent hogy kér-e palacsintát.
-Te itt főzől?-kérdezte Logen felhúzott szemöldökkel.
-Miért nem lopsz az éttermekből, senki sincs ebben a dimenzióban vagy nagyon kevesen.-folytatta Logen, miközben egy régi könyvet nézegettet. Ekkor odasiettem Logenhez, kiszedtem a kezéből a könyvet, a vállára tettem a kezemet és csillogó tekintettel kérdeztem tőle:
-Vannak itt mások is, és milyen dimenzió?-kérdeztem és mikor az új hírtől magamhoz tértem gyorsan lekaptam a kezemet Logen válláról és egy lépést hátra léptem.
-Elmondom, ha csinálsz palacsintát.-mondta és kacsintott egyet.
-Te....-mondtam és összeráncoltam a homlokomat és besiettem a konyhába. Minden főző tudásomat beleadtam ezekbe a palacsinákba, volt amelyiket elégettem.
-Elkészült.-mondtam és letettem az asztalra a palcsintákat és mellé lekvárt és kakaót.
-Na, mondjuk ennek a palcsintának a minőségénél többet érnek az információim.-mondta, miközben az első palacsintáját készült kivenni Logen és ezt pont égett és szakadt volt.
-Akkor nem kapsz többet.-mondtam és nevetve elhúztam az asztal közepéről a palacsintás tányért. Logen gyorsan utána nyúlt és a keze pár másodpercig megpihent az enyémen, miközben egymás szemébe néztünk. Teljesen lemerevedtem, lassan elengedtem és visszatoltam az asztal közepére a tányért.
-Szóval....-mondta Logen, miközben megköszörülte a torkát.
-Egy másik dimenzióban vagyunk, amit én csak párhuzamnak becézek. Nagy valószínűséggel...-mondta Logen, miközben felállt az asztaltól, én gyorsan utána futottam hogy halljam, mit mond.
-Valószínű hogy nem vagyunk egyedül és ennyi amennyit tudok.-hadarta gyorsan Logen az utolsó mondatot, mintha le akarta volna zárni a témát. Észbe kaptam hogy Logen már két perce rajta fetreng a nagymamám ágyán és én ezt szó nélkül néztem, de még volt egy kérdésem és csak utána akartam lezavarni az ágyról.
-És ki kerül be ide?-kérdeztem, miközben nekidőltem az ajtó félfának és hátra simítottam a hajam.
-Mondom, hogy nem tudok többet!-mondta Logen ingerülten.
-De ki lehet innen jutni?-kérdeztem, de inkább kijelentésnek szántam
-És mennyi ideje vagy itt?-tettem fel a kérdéseket Logennek.
-Hagy békén Diána, nem lehet innen kijutni, lehetetlen.-mondta Logen, miközben mérgesen az ágyra csapott.
-De ki lehet.-kiáltottam idegesen és könnybe lábadt a szemem, nem is tudtam miért. Egy lépést közelebb léptem Logenhez.
-Hogy lettél ilyen okos hirtelen?-kérdezte Logen és hirtelen felült az ágyon.
-Most menj ki, azt sem tudom mit kerestél egyáltalán az ágyamban.-mondtam már nyugodt hangon, miközben az ajtó felé intettem.
-Hű, de optimista vagy.-mondta Logen és a szemét forgatta miközben az ajón kifelé ment. Nem szóltam csak fáradtan belevetettem magam az ágyba, mert már késő volt. Még halottam ahogy a szomszéd lakásba begyalogol Logen és ott alszik el. Másnap reggel pont összefutott a tekintetünk Logennel mikor a bejárati ajtó előtt mentem el. Logen csak rápillantott és érzelem mentesen elnézett és tovább ment. Reggeli utána leültem a nagymamám számítógépe elé és próbáltam információkat találni a Logen által párhuzamnak hívott dimenzióról, amiben vagyunk. Nem voltam túl sikeres a keresgélésben, mivel az internet az egész házban csiga lassú volt és a számítógépnek is legalább öt perc volt mire betöltött egy oldalt. Nem is tudom a nagymamám mire gondolhatott mikor azt mondta, hogy a számítógép tökéletesen működik. Három órával később azon kaptam magam, hogy elaludtam a számítógép előtt, valószínűleg nem aludtam túl jól éjjel.