Vissza a valóságba

5. rész

Délben lementem a legközelebbi étterembe, mert nem volt kedvem főzni. Amikor beléptem az étterem ajtaján, megláttam Logent, ahogy az asztalnál eszik. Lassan odamentem Logenhez és leültem a vele szemben lévő székre. Logen már korábban észrevett, de csak most nézett fel először.
-Bocsi a tegnapiért.-mondtam miközben Logen kanalát néztem ami a tányérban hevert.
-Semmi baj, este volt, fáradtak voltunk, csak azért vártam, hogy te kérj először bocsánatot.-mondta és a mondat végére elmosolyodott.
-Te....-felálltam az asztaltól és elmentem venni magamnak ebédet.
-Pedig, inkább neked kellett volna bocsánatot kérned.-mondtam amikor leültem Logen elé egy borsófőzelékkel a kezemben. Az ebéd többi része néma csendben telt, egyikünk sem mert semmit kérdezni a másiktól. Az étteremben sem volt senki nagyon meglepően.
-Cseréljünk lakást.-mondta Logen, mikor hazafelé sétáltunk
-A fenéket, a tiéd nagyon béna.-mondtam, ebben a pillanatban Logen kikapta a kezemben lóbált kulcsomót és elkezdett vele rohanni. Gyorsan elkezdtem utána futni, azon kaptam magam, hogy futás közben jóízűen nevetek. Begyorsítottam és így hamar utol értem. Megfogtam a kulcsomat ami Logen kezébe csörgött, Logen megállt, de nem engedte el a kulcsot. Álltunk a járda közepén, egymástól egy méterre és egymás szemébe néztünk és egyikünk sem mozdult. A szívem gyorsan vert a futástól meg az izgalomtól, ami minden alkalommal elöntött, mikor Logenre néztem. Logen  tekintette lassan a szememről lefelé a v kivágású pólómra tévedt és Logen elmosolyodott. Én határozottan hátra löktem, kivettem a kulcsot a kezéből és elkezdtem futni előle. Futás közben láttam, hogy Logen pár másodpercig mereven a betont személi, aztán utánam eredt. Biztos voltam benne, hogy Logen nem szerelmes belém csak szórakozik velem, viszont a saját érzéseimet nem értettem. A nagymamám házáig futottunk, mikor odaértünk, mindketten fáradtan döltünk ki Logen a kanapéra, én a kemény faszékre. Eljött az a pillanat, hogy megelégeltem azt, hogy Logen a kényelem kanapén én meg a kényelmetlen széken pihenek. Felálltam és elballagtam a kanapénig. Le akartam ülni, Logen elégedetten terült szét miközben ravaszan mosolygott és így nekem nem maradt hely a kanapén. Felhúztam a szemöldökömet és elmentem fürödni. Amikor kijöttem a kádból és felöltöztem, láttam, hogy Logen csinált vacsorát. Bár kicsit korai volt öt órakor, de már megéheztem szóval örültem neki.
-Nyami.-mondtam, mikor leültem az asztalhoz. Logen amerikai palacsintát csinált és nagyon jól nézett ki.
-Gondoltam múltkor megszóltam a palacsintádat ezért most megmutattam a tudásomat.-mondta és elmosolyodott. Amikor megkóstoltam a palacsintát juharsziruppal minden kétségem elszállt azzal kapcsolatban, hogy a fiúk nem tudnak főzni. Logen palacsintája mennyei volt.
-Most meglettem alázva, pedig eddig azt gondoltam, hogy a fiúk nem tudnak főzni.-mondtam, miközben a palacsintát tömtem a számba.
-Meggondoltad magad?-kérdezte Logen a szemöldökét felhúzva, miközben a palacsintára a öntötte a juharszirupot.
-Talán.-mondtam és beleharaptam mennyei a amerikai palacsintába. Este hétkor már az ágyban feküdtem és olvastam, Logen egy órája ment át a szomszéd lakásba. Igazából nem is a könyvet olvastam, csak a betűket néztem a szememmel és ez alatt lassan tudatosult bennem, hogy én teljesen beleszerettem egy olyan fiúba, aki semmibe vesz engem azaz Logenbe. Leraktam a földre a könyvet és lefeküdtem aludni, úgy fél óra múlva furcsa kaparó és morgó hangokat hallottam a panelház folyosója felől. Lassan felültem az ágyban, de nem mertem megnézni, mi az. Egyre közelebb hallottam magamhoz a rémisztő hangokat. Teljesen testemből remegtem, mikor hallottam, ahogy megfogja az ajtófélfát. Még mindig morgott és kaparászott, a félhomályon keresztül láttam, hogy egy pillanatig megáll és utána egy hirtelen mozdulatot tesz előre. Ebben a pillanatban mindent fényesség töltött be. Az ágy fölött lévő tejüveg csillárjának sárgás fénye az egész szobát betöltötte. Ekkor fogtam fel, hogy a lény csak Logen volt. Logen mosolyogva látta az arcomon hogy a terve sikerült és teljesen megrémültem tőle.
-Azt hitted, hogy támad a párhuzam szörny?-kérdezte Logen ravaszan vigyorogva, miközben a testemben lassan abba maradt a remegés.
-Logen....-mondtam és fáradtan dőltem hátra az ágyban. Logen odajött az ágyamhoz és leült mintha tudta, volna hogy akarok valamit mondani.
-Párhuzam. Miért hívod így?-kérdeztem össze ráncolt homlokkal és reméltem, hogy sikerül valami infót Logenből kiszedtem, most sikerrel jártam.
-Mert azt feltételeztem, hogy ez a dimenzió párhuzamban áll a valósággal és a dolgok itt is ugyanúgy megtörténnek. Például, ha összedől egy ház a valóságban, akkor itt is.-monda Logen, láttam rajta, hogy folytatni akarja, de mintha valami meggátolta volna. Logen elmélete szerint a benzinkút, ahol a balesetünk volt, ott már rendbehozták akkor dolgokat itt is. A családokra gondolva elszorult a szívem és majdnem könnyek szöktek a szemembe, de tudtam, hogy erősnek, kell lennem hogy kijussak innen és újra lássam őket és nem érdekelt mit gondol erről Logen. Eszembe jutott, hogy tegnap mekkora hülyeséget csináltam, hogy kidobtam az ablakon azt a nyakláncot és valószínűleg sose fogom megtalálni. Logen lassan felállt és majdnem kiment mikor én megszólaltam.
-Logen várj!-mondtam és Logen félig hátrafordult.
-Hogy kerültél ide?-kérdeztem óvatosan.
-Diána ezt nem.-mondta Logen és kiment a szobából.
-De miért?-kérdeztem és elkeseredve néztem, ahogy Logen ügyet sem vetve a kérdésemre kigyalogolt a szobából és átmegy a szomszédba.