Vissza a valóságba

6.rész

Reggeli után rögtön kimentem a benzinkútra. Mivel Logen ragaszkodott hozzá, hogy velem menjen nem ellenkezdtem túl sokáig. Nem mondtam el Logennek, hogy hova megyek ezért,  amikor megálltam a felújítás, előtt Logen összeráncolt homlokkal nézett rám. Már elkezdték eltakarítani a romokat, de látszott, rajta hogy még nem használják.
-Na és mit csinálunk itt, egy felújításában lévő benzinkútnál?-kérdezte Logen, mikor mellém lépett. Nem néztem rá továbbra is a benzinkutat néztem.
-Igazad volt.-mondtam halkan.
-Miben?-kérdezte Logen, és már ő sem beszélt annyira magabiztosan.
-Ebből a balesetből kerültem ide. Azért volt igazad, mert ez még pár napja teljesen romokban hevert.-mondtam bátortalanul és magam elé néztem.
-Bocs...-mondta Logen és elkapta a tekintetét a baleset helyszínéről.
-De ki fogok jutni és újra találkozni velük.-mondtam, inkább magamnak és eltökélten néztem előre.
-De lehetetlen.-súgta Logen
-Akkor is megcsinálom.-suttogtam vissza.
-Mondom nem lehet.-emelte fel a hangját Logen miközben egyikünk sem nézett egymásra. Ekkor Logen megfogta a vállam, maga elé fordított és a szemembe nézett.
-Egy éve vagyok itt és én mondom, lehetetlen.-mondta Logen, lassan elengedte a vállamat. Nem mondtam semmit Logennek, csak a betont néztem. Logen hozzá akart érni a kezemhez, de én elfutottam. Egyszerűen kikerültem Logent és futásnak eredtem, nem a panelház felé, hanem az ellentétes irányba. Nem volt bennem düh, csak nem bírtam tovább hallgatni Logen érveit. El sem akartam képzelni, hogy valaha feladjam. Mikor öt perc futás után megláttam a könyvtár táblát, gondolkodás nélkül futottam be az épületbe. Most arra a fajta csöndre volt szükségem, ami könyvtárban mindig uralkodott. Annak ellenére, hogy kint a dimenzióban egyáltalán nem járnak autók és emberek zaja sem hallatszik, itt bent mégis másik fajta csönd volt. Mikor leültem a könyvtár kanapéjára elöntött a béke és a csend érzése. Kerestem egy ceruzát és egy fehér papír lapot és nekiláttam kitalálni a tervemet. Először húztam egy vízszintes vonalat a lap közepére, egyik oldalára a jóval színesebb, izgalmasabb valóságot rajzoltam a másikra a mi dimenziónkat a párhuzamot, ami jóval szomorúbbra és keserűre sikerült. Nem túl jó módszer egy terv kieszelésére egy rajz, de én csak rajzolni tudtam, ezért nem volt más választásom. Több mint két óráig ültem a rajzot bámulva, de nem jutottam semmire. Csalódottan gyalogoltam ki a könyvtárból a rajzzal a kezemben. Mikor hazaértem a nagymamám lakásába Logen szomorúan nézte a nagymamám számítógépének képernyőjét. Mikor beléptem a szobába, Logen rögtön rám nézett.
-Ugye most nem vagy megsértődve?-mondta Logen iróniával a hangjában.
-Nem.-válaszoltam érzelemmentesen. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és elindultam a számítógép felé, hogy lássam, mit olvas Logen. Amikor Logen észrevette, hogy elindultam felé, gyorsan elkezdte a billentyűzeten a bezárás gombot nyomogatni, de szerencsémre a gép lefagyott és pont sikerült elolvasnom a cikk címének felét.
-A megfontolatlan Logen  fiú továbbra sem ébredt fel és eszméletlenül.....-olvastam halkan magamnak, de a végére elszomorodott a hangom. Felfogtam, hogy az oldalon az eszméletlen fiú Logen a valóságban.
-Sajnálom..-nem is tudom, miért mondtam ezt, mert valószínűleg én is egy kórházban fekszem eszméletem kívül.
- Nem kell...-mondta Logen és elkeseredetten ráhajolt a billentyűzetre
-Miért meggondolatlan?-kérdeztem lágy hangon és leültem a kanapé karfájára.
-Mert hülyeséget csináltam.-mondta és velem szemben fordult.
-Miért nem akarod elmondani?-kérdeztem lassan és rátettem a kezemet Logen térdre, ahol a keze hevert. Logen kivette a kezét az enyém alul és megsimogatta az arcomat a kezével. Ahol Logen hozzám ért, elkezdett bizseregni a bőröm furcsa volt de élveztem.
-Veszélyes.-mondta halkan Logen
-Nem kérdezek többet, mert tudom hogy nem fogsz semmit elárulni.-mondta és bementem a hálószobába és elraktam a rajzomat a párhuzamról és a valóságról. Ebédre összecsaptam gyorsan egy zacskós levest és egy spagettit. Ideges voltam, nem tudtam elképzelni Logen miért titkolózik előttem. Mikor leraktam az asztalra az ebédet, láttam, hogy Logen bekeretezte a családomról rajzot képemet és kirakta a falra. Korábban már meséltem neki erről a rajzról meg a családomról, de úgy tűnt, mintha rólam sem akarna megtudni információkat.
-Na, ebben nem tudlak lekörözi és még a tekintetük is barátságos.-mutatott Logen a rajzra.
-Pontosan olyanok, mint a valóságban mint ezen a rajzon.-mondtam miközben mindketten leültünk az asztalhoz.
-Biztosan kedvesebbek mint az én szüleim.-mondta Logen és a merőkanalat bámulta
-Miért...?-kezdtem el a kérdést és rájöttem hogy erről sem akar beszélgetni Logen.
-Ezt se feszegessem igaz?-kérdeztem csalódottan. Logen válaszul csak bólintott. A nap további részében nem beszélgettünk Logennel, csak próbáltunk találni egy olyan tévé műsort ami nem teljesen homályos vagy nem esik pillanatokon belül képkockákra.