Vissza a valóságba

7.rész

Reggel, amikor kinéztem az ablakon, az egész várost  köd borította. Ettől rögtön a jó hangulatom is elszállt. A panelházban is hideg, volt mivel a szigetelés nem volt túl tökéletes. Logen nem jött át reggelizni, ezért egyedül megettem egy száraz kiflit. Hiányzott Logen közelsége. Hiányzott az idegesítő, de vicces stílusa. Tizenegy órára sikerült meggyőznöm magamat, hogy átmenjek Logen lakásába. Logent éppen nagyon lekötötte, hogy egy tévé műsort nézzen. Amikor közelebb léptem, láttam hogy tévéműsor amit Logen néz, egyáltalán nem homályos az adás tökéletes volt. Valami unalmas valóság show lehetett, de örültem neki, hogy van egyáltalán műsor, ami nem nézhetetlen. Lehuppantam Logen mellé a tévét nézni.
-Nem szóltál hogy van műsor, ami nem homályos.-mondtam miközben a tévét néztem
-Nem volt időm átmenni, mert reggel óta ezt nézem.-mondta Logen és éreztem hogy a mondta végén rám néz.
-Egy éve nem néztél tévét?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Egyszer néztem tévét egy hónapja innen két városnyira valami olasz adót, de.....-hagyta abba Logen. Láttam rajta, hogy szeretné folytatni, de valami miatt nem tette.
-Ezt se fogod elmondani.-mondtam és csalódottan lehajtottam a fejemet a térdemre. Logen nem szólt semmi csak felállt és valamit elkezdett csinálni a konyhába, tíz perc múlva két forró csokival a kezében tért vissza.
-Tessék.-mondta Logen és odaadta az egyiket. Nagyon megkívántam mivel egy kicsit fáztam is mert nem vettem fel csak egy vékony pulóvert. Forró csokival a kezemben, odamentem az ablakhoz és onnan néztem a várost. Logen lakásából sokkal jobb kilátás nyílt a városra, mint tőlem, persze ha nem lett volna köd. Még így is látszott, hogy néhol kibukik a házak kéménye  a köd alól.
-Ma is abba ez étterembe megyünk, mit múltkor?-kérdezte Logen. Válaszul csak bólintottam egyet. Azt a pár órát ami az ebédig maradt, a nagymamám lakásában töltöttem egyedül, a párhuzamos és valóságos rajzot bámulva. Próbáltam kitalálni, valamilyen épkézláb tervet, már a fejem is megfájdult, olyan sok ideig nézetem a lapot, amikor eszembe jutott valami. Örömömben felpattantam a kanapéról és a rajzzal a kezemben rohantam át Logenhez. Az jutott eszembe, hogy mi lenne a ha ugyanúgy mennénk vissza, mint ahogy idejöttünk, azaz valami baleset történne velünk. A rajzomon össze-vissza mutogatva elmondtam Logennek a tervemet. Logen reakciója nem igazán olyan volt mint amit gondoltam.
-Nem, nem, nem és nem!-mondta Logen, miközben oda vissza járkált a lakásban.
-Diána, te teljesen meghülyültél!-kiabálta ideges Logen
-Ennél rosszabb tervet még életemben nem halottam!-szidott folyamatosan Logen és szóhoz sem hagyott jutni.
-Neked teljesen elment az eszed, mégis hogy jutott ez eszedbe!-üvöltött Logen amikor megállt és mérgesen engem nézett.
-Miért? Miért lenne rossz ötlet?-kiabáltam vissza Logenre és eggyel közelebb léptem hozzá, miközben a szememből kicsordult egy könnycsepp. Ekkor láttam  Logenen hogy észrevette hogy túl messzire ment és ezt követően már halkabban szólalt meg.
-Mert egyszer már találkoztam valakivel egy öreg emberrel, Ferencnek hívták. Nem mellesleg kedves volt. El kezdtük megismerni egymást és ezzel párhuzamosan elkezdett lassan szétesni a dimenzió....Szó szerint Diána darabokra esett azon a helyen ahol voltunk, épületek dőltek, hurrikán erősségű szél tombolt, borzasztó volt. Ferenc pedig sajnos nem élte túl, ráesett egy óriási faág. Én is ott voltam, láttam és nem úgy nézett ki mint aki vissza került a valóságba, miközben a fa alatt feküdt élettelen szemekkel.- Logen, miközben beszélt, hol rám, hol a parkettára néztett.
-Hát én csak gondolkoztam....-mondtam de nem mertem felnézni Logenre
-Akkor...-mondta Logen, miközben elballagott a szoba másik sarkába. Hallottam, ahogy mond valami arról, hogy én inkább ne gondolkozzak. A mondatáért amit, csak félig halottam, de így is megértettem a lényeget kicsit megsértődtem, de nem tudtam Logenre igazán haragudni. Némán kimentem a szobából és elindultam az étterembe. Amikor elkezdtem enni a levese Logen lépett be az ajtón.
-Bocsi, hogy kiabáltam, de ez nem jelenti azt, hogy egyetértek veled.-mondta Logen miközben elgyalogolt mellettem és végig simította a kezét a hátamon. A teljes hátam elkezdett bizseregni és elöntött a melegség, teljes testemmel beleremegtem. Megköszörültem a torkomat és próbáltam magabiztos hangon megszólalni.
-Logen, nem lett volt elég egy sima bocsánatkérés?-kérdeztem és a szememet forgattam. Logen nem válaszolt, láttam rajta, hogy valamin éppen gondolkodik. Ebéd közben teljesen átlagos és unalmas dolgokról beszélgettünk, az időjárás és Dunaberény kerültek szóba, semmi személyes dolog. Ebéd végére már nagyon meguntam a beszélgetést, de ezzel szerintem Logen is így volt. Nem értettem miért kellett beleszerettem az első emberbe, akivel a párhuzamban találkoztam és hogy miért veszekedünk folyton.