Dallamok fogságában - 1D ff. {+18} (✔️)

❦Prológus❦

A rácsok csattanása abban a pillanatban megrázta a palota fogdájának a falait, amint a szőke fiút behajították rajta. Niall nem volt meglepve, amikor az őrök megjelentek a barátaival közös házuknál, hogy őt elhurcolják. Pontosan tudta, hogy ez lesz a következménye a tettének és azzal is tisztában volt, hogy ez a cselekedete akár az életébe is kerülhet.
Mégsem bánta meg azt, amit tett.
Képtelen lett volna szégyelni magát azért, mert meglopta azt az árust, hogy ételt vihessen a kolduló kisgyerekeknek. Annál ő sokkal fontosabbnak tartotta a picik életét, oly' annyira, hogy képes volt bevállalni azt, hogy ezért talán a fejét is vehetik. Az egyetlen dolog, amit bánt, az az volt, hogy talán soha többet nem láthatta a családját. Nem köszönhetett el tőlük és nem köszönhette meg azt, hogy hagyták, hogy Londonba jöjjön és muzsikus legyen a királyi udvarban.
Niallnek megfeszültek az izmai, majd felpattant és a rácsokhoz rohanva, belekapaszkodott a jég hideg fémbe. Nem félt a haláltól. Nem tartott attól, hogy meghal és eszébe se jutott tagadni, hogy lopott. Egy furcsa bátorság és magabiztosság öntötte el a testét, ahogy beugrottak neki a barátai, akikről pontosan tudta, hogy nem fogják annyiban hagyni ezt az egészet.
-Ennek még nincs vége-szakadt ki a torkán, miközben igyekezett kipréselni a fejét a rácsokon.-Nem ítélhetnek el azért, mert segítettem egy rászoruló gyereknek-kiabálta mérgében, majd vett egy mély levegőt, hogy kicsit lehiggadjon.
Amikor Londonba jött, nem hitte, hogy itt a király ekkora szigorításokat hoz. Nem gondolta, hogy pár almáért majd ide jut, ahelyett, hogy beteljesítené az álmát a fiúkkal.
Lehunyta a szemeit, s lepörgette maga előtt a szeretteinek a képét.
Még mindig magabiztos volt. Tudta, hogy Liamék nem hagyják majd, hogy az életével fizessen egy olyan dologért, amit abszolút a jó szándéka vezérelt. Az egyetlen dolog, ami aggasztotta, hogy magával rántja a fiúkat, akikkel testvéri kapcsolatot alakított ki.
Pontosan ez a gondolat fészkelte be magát a fejébe, ahogy lecsúszott a fémek mentén.
-Csak ne essen bajotok a csodás tervetek megvalósítása közben-suttogta maga elé a barátaira gondolva, miközben lekuporodott a rácsok tövébe.