I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

Prológus

Az ébresztőm éles hangjára keltem, majd rápillantottam a telefonomra. 4:30.
-Nem vagyok normális.-mormogtam, mint majdnem minden áldott reggel ez elmúlt 3 év során. Vergődtem még pár percet az ágyban, és eljátszottam a gondolattal, hogy visszaalszom "még 5 percre", de az anyagi helyzetemet végig gondolva, lehet hogy nem lett volna szerencsés. Iszonyú kínok között vánszorogtam ki a fürdőszobába, és csigalassúsággal készültem el.
A tükörbe nézve konstatáltam, hogy a munkaruhám még mindig nem áll jól nekem, de ez így hajnali 5kor nem igazán érintett meg. A szokásos khaki színű nadrágomat és a golfklub logójával ellátott pólómat viseltem ma is, az előírásnak megfelelő hófehér tornacipővel. Hosszú barna hajamat copfba fogtam, majd még egy gyors fogmosás után késznek nyilvánítottam magamat. A lakásból kilépve, a bejárati ajtót pedig duplán zárva, (soha nem lehet tudni) indultam el a kocsim felé. A nap még sehol nem járt, de én már úton voltam a golfklub felé, hogy életem sokadik szombati napját töltsem szinte a semmittevéssel.

Amikor megérkeztem, láttam, hogy máris áll egy alak a bejáratnál, talpig fehérben, drága ütőkkel a hátán.
-Jesszus ember, dehát még ki sem nyitottunk...-majd rápillantottam az órámra, de jól láttam, 5:50. A klub 6kor nyit. Vajon mióta állhat itt ez a pasas? Gondolatmenetemet az eső kopogása szakította félbe.
-Csodás! Még ez is!-mormogtam magamban, majd hátranyúltam a "céges" sötétzöld dzsekimért, és a fejemre terítve elindultam a bejárat felé. Ahogy közeledtem, kezdett körvonalazódni előttem az ismeretlen személy. Ránézésre a srác nem lehetett több 21-22 évesnél, kb 170 centi magas, szőke hajú. Érkezésemre felkapta a fejét, és hálásan pillantott rám.
-Végre valaki! Körülbelül fél órája itt állok, azt hiszem benéztem a nyitvatartási időt.-vakarta meg zavartan a halántékát és tekintetét rám emelte.
-Minden bizonnyal. Hétvégén klubunk, reggel 6-tól este 10-ig tart nyitva.- morogtam kelletlenül, ugyanis semmi kedvem nem volt hajnalok hajnalán jópofizni, miközben a kulcsot próbáltam beszenvedni a zárba.
-Jó lesz ha ezt megjegyzem.-tette hozzá.-Egyébként Niall vagyok. Niall Horan.-nyújtotta felém a kezét. Egy pillanatra megállt a kulcs a kezemben, és még magamon is meglepődtem, de elnevettem magam.
-Mi az? Talán valami rosszat mondtam?-kérdezte Niall, közben engem fürkészett.
-Dehogyis, elnézést kérek, de ez a helyzet annyira abszurd. Esik az eső, nem találok bele a zárba, maga pedig itt áll és bemutatkozik nekem.-kuncogtam, de hamar összeszedtem magam, klubtagok előtt ilyet nem illik.-Khm. Elnézést. Elizabeth. Elizabeth Butler.-próbáltam visszafogni magam, így a kuncogás helyett megeresztettem Niall irányába egy hamiskás mosolyt.
-Igazából tegezhetjük is egymást, ha úgy kényelmesebb, kicsit kellemetlen, hogy magázol, alig lehetek idősebb nálad egy-két évvel.-tette hozzá kedvesen, megremegő hangon.
-Igazán?-kérdeztem, és akkor a zár kattant egyet és nyílt az ajtó. Kitártam, majd a karommal jeleztem a vendégnek, hogy fáradjon előre, de ő nem moccant.
-Hölgyeké az elsőbbség!-mutatott az ajtóra ő is, majd megadtam magamat, és először én léptem a helyiségbe. A recepciós/büfé pult mögé lépve felkapcsolta az össze beltéri lámpát, majd mikor elindultam, hogy a székeket is leemeljem a helyükről meglepődve tapasztaltam, hogy szinte már az össze a helyén van. Az előtér végében pillantottam meg Niallt, aki már az utolsó pár széket pakolta az asztal mellé, majd amikor észrevette, hogy figyelem rám mosolygott. Mosolyogva felkaptam egy rongyot és egy fújós tisztítószert a pult alól és hátra indultam, egyenesen a fiúhoz.
-Köszönöm a segítséget Mr.Horan, de azt hiszem egyedül is boldogultam volna.-mosolyogtam rá, majd nekiálltam letörölni az üvegasztalok felületét.
-Ugyan már semmiség, legalább hasznosítottam magam. Kérlek ne hívj Mr.Horannak. Az apámat hívják így, na meg ez olyan hivatalos.-mosolygott rám, miközben a pulthoz legközelebb eső asztalnál helyet foglalt.
-Rendben, Niall.-rámosolyogtam, majd bekapcsoltam a munkámhoz szükséges számítógépet, és bejelentkeztem a rendszerbe,
ami alapján mind dolgozunk.

A nyitás óta legalább 1 óra telt el, de az eső továbbra is zuhogott, ráadásul se a főnököm, sőt egy árva lélek sem érkezett még, csak mi ketten ültünk bent Niallel, és a forró kávénkat kortyolgattuk, amit időközben főztem. Fel kéne hívnom a főnököm. Elvégre már 7 óra van, az emberek nagy része ilyenkor már itt szokott lenni, és az eső sem akart egy hamar csillapodni. A szám tárcsázása után a telefonom hangosan csengett, és a főnök 3 sípszó után fel is vette a telefont.
-Elizabeth? Jó reggelt, van már valaki a klubban? Elnézést, hogy nem kerestem én magát, de egyszerűen nem tudok elindulni ebben az időben.-hadarta el egyszerre, én pedig figyelmesen hallgattam.
-Igen, jó reggelt Mr.Dillon! Csak egy korai golfosunk érkezett, de már nyitás előtt ideért! Mit tegyünk uram? Így nem tudom kiengedni a pályára, tiszta víz a fű!-sopánkodtam a főnöknek, reméltem, hogy elengedi a mai napot a rosszidő miatt.
-Biztos ami biztos maradj bent 10-ig! Utána írok egy sms-t, hogy hogyan tovább!-mormogta a telefonba, majd letette.
-De, uram...-már hiába is próbáltam meg, a főnök bontotta a vonalat... Hát, ketten maradtunk.
-Mi történt?-nézett fel a kávéjából Niall.
-A főnökkel beszéltem. Várnunk kell 10-ig, aztán eldől kinyitunk e mára egyáltalán. Szóval ha gondolod nyugodtan menj haza, feleslegesen ne várj itt, nem hiszem, hogy ha ki is nyitunk ma tudnál odakint játszani.-elhúztam a számat. Titkon reméltem, hogy itt fog maradni, de nyilván ezt nem várhattam el tőle.
-Szívesen maradok, otthon úgysem tudnék csinálni egyedül semmit, ez pedig olyan, mint egy bulis első randi.-mosolyogott rám, és én még csak most vettem észre milyen gyönyörű kék szemei vannak.
-Randi?-mosolyogtam bele a bögrémbe, majd lehúztam az utolsó korty kávémat.-Nem azért Horan, de te aztán belecsaptál a lecsóba.-nevettem el magam.-Hiszen nem is ismersz, sőt, én sem ismerlek téged...
-Akkor ismerjük meg egymást!-vágott a szavamba.-Mit akarsz tudni rólam?-kérdezte, és én már itt éreztem, hogy nagyon hosszú nap elébe nézünk.
-Mesélj magadról!-foglaltam helyet vele szemben.
-Mit is mondhatnék. Niall Horan vagyok. 21 éves. Itt élek, Londontól nem messze, és szeretek golfozni. Nyilván, máskülönben nem ülnék itt. Szeretem az állatokat, szeretek enni. Nem tudom mit mondhatnék még!-nevette el magát, majd tekintetét rám emelte.
-Szintén 21 éves vagyok. Itt dolgozom, közel 3 éve. Van egy cicám Dagi. Én pedig Londonban élek egy kis garzon lakásban, kettesben, Dagival.-mosolyodtam el.
-Dagi. Milyen férfias név!-nevetett ki,
majd egyszer csak oldalra kaptuk a fejünket, mert egy nagy villanásra lettünk figyelmesek. És nem, nem egy villám volt az, sajnos...

Szia, kedves olvasó, aki ide tévedtél! Borzasztóan hosszúnak érzem ezt a prológust, ahhoz képest, hogy szinte a semmiről szól, de bárhogy próbálom, nem tudom máshogy felvezetni a történetet. Szóval ha ezután is kedvet kaptál ahhoz, hogy majd elolvasd a történetem következő részeit, akkor tarts velem!