I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

16. Vége

-Liz! Te nem vagy normális.-nevetett Louis, de én már nem voltam annyira büszke magamra. Niall kivágta a kocsma ajtaját, majd elém lépett, és az arcomat vizslatta.
-Jól vagy?-kérdezte. Elképedve néztem rá. Felpofoztam, a kísérőjének pedig behúztam egyet, de őt az érdekli, hogy én jól vagyok-e?
-Neked nem odabent kéne lenned?-kérdeztem gúnyosan. Nem mondott semmit, csak állt mellettem és várta, amíg egy sofőr érkezik. A hotelig vezető úton senki nem szólt a másikhoz. Mindhárman a gondolatainkba merülve bámultunk ki az ablakon, csak Louis nevetett fel néha. A hotelba beérve sietni akartam, nehogy Niall megállítson, de nem voltam elég gyors.
-Elizabeth!-szólt utánam, én pedig csigalassúsággal fordultam meg a tengelyem körül.-Ráérsz most?-kérdezte.
-Az attól függ.-feleltem, majd keserű mosolyra húztam a szám. Niall elindult a lift felé, majd felém pillantott, így jelezte, hogy tartsak vele. A liftbe beszállva mosolyogva néztem, ahogyan nem a 3-as gombot nyomja meg, hanem egyenesen a tetőre megyünk. Odafent a csillagos és alatt leültünk, és egymást néztük. Végül én törtem meg a csendet.
-Miért is vagyunk most itt?-kérdeztem.
-Szeretnék veled beszélni.-mosolyodott el.-Mi volt ez az egész a pubban?-kérdezte.
-Nem tudom, mit kéne mondanom.-húztam össze magam.
-Tudod, olyan elbaszott ez az egész.-mondta.-Itt vagy te. Gyönyörű, kedves, imádni való. Lizzy, ha tudnád, hogy milyen kibaszottul szeretlek!-nézett rám komolyan.
-Niall, én is szeretlek. Tudod, hogy nem erről van szó. De megérdemled, hogy egy olyan lány legyen melletted, aki az egész lényét neked tudta adni. Én ezt egyenlőre nem tudom biztosítani...-feleltem, és szemembe könnyek szöktek.
-Miért? Miért kell neked ő is?-pattant fel, a fejét fogva.-Én miért nem vagyok elég neked?-kiabálta és a könnyei patakokban folytak le az arcán. Borzalmasan éreztem magam.
-Én akarom! Azt akarom, hogy elég legyél! De nem tudok a szívemnek parancsolni Niall!-zokogtam. Belül összetörtem.
-Én ezt nem bírom tovább!-kiabált Niall, majd rohanni kezdett. Be a hotelba, le a lépcsőn. Utána rohantam, de nem jutott messzire. A lépcsőfordulóban zokogott. Mellé ültem.
-Ne nézz rám...nem akarom, hogy így láss.-felelte, de én elhúztam a karjait az arca elől. Niall arca könnyekben úszott, a szemei vörösek voltak. Én is zokogtam.
-Mindig is úgy gondoltam, hogy a sírás igenis lehet férfias. Szeretem, ha egy férfi kimutatja az érzelmeit.-feleltem sírva.-Ahogy téged is őrülten szeretlek.-néztem a szemébe, majd a két kezem közé vettem az arcát.-Érted? Mindig szeretni foglak, történjen bármi. Ezt jegyezd meg.-szipogtam.
-Várni fogok rád Elizabeth. Ha kell örökké.-felelte.
Van, hogy két ember útja rosszkor keresztezi egymást. A mi történetünk Niallel azt hiszem pont ilyen volt. Imádtam őt. Minden porcikáját. De akkor is úgy gondolom, hogy többet érdemelt annál, minthogy félig szeresse valaki. Az egész lényemmel akartam ő szeretni, és egy percre sem gondolni másra. És bármennyire fájt ez mindkettőnknek, ezt a döntést megkellett hoznom. Ki kellett szeretnem Harryből, amilyen gyorsan csak lehetett. Zokogva nyitottam be a szobámba, ahol Ő várt rám. A táskámat és a kabátomat ledobtam az ágyamra.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem sírva.
-Már megint miért vagy ilyen zaklatott?-kérdezte mosolyogva.
-Nem mindegy neked? Elérted amit akartál! Niallel vége!-zokogtam.-Tudnám mire jó ez neked?-tettem hozzá.
-Mondjuk úgy, hogyha velem nem lehetsz boldog, ne legyél mással se.-húzta meg a vállát Harry.
-Hogy mondod?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Az enyém kellett volna, hogy legyél, és ezt te is tudod. Ugyan már Elizabeth...te sem gondoltad komolyan, hogy Niall mindent megtud neked adni?-nevetett önelégülten.
-De Harry, Niall mindent megtudott volna nekem adni, de te elcsábítottál.-feleltem.
-Lizbeth! Ha annyira szeretnéd Niallt, nem csábultál volna el.-nézett mélyen a szemembe.
-Pillanatnyi elmezavar volt, semmi több.-feleltem.
-Elég hosszúra nyúlt az a pillanat.-mondta gúnyos mosollyal a száján és közelebb lépett hozzám.-Lizbeth...-suttogta, majd hallottam, ahogy az ajtóm nyitódik, de amikor odakaptam volna a fejem, Harry két keze közé vette az arcom, és rátapasztotta ajkait az enyémekre. Az ajtó hangosan becsapódott, én pedig olyan gyorsan löktem el magamtól Harryt, ahogy csak tudtam.
-Ki volt az?-kérdeztem.
-Nem tudom, csak rád koncentráltam.-felelte.
-Tűnj el innen!-kiabáltam rá.
-Kérése számomra parancs.-hajolt meg előttem színpadiasan, majd kilépett a szobából.
Sírva mentem be a fürdőbe, remélve, hogy majd a melegvíz alatt megnyugszom. Rengeteg minden suhant át az agyamon. Harry valójában nem az, akinek mutatja magát. Niallnek végig igaza volt. A zuhany után, gondoltam meglepem Niallt, valami reggeliszerűséggel, hiszen már hajnali 6óra volt. Ki akartam vele békülni, és megmutatni neki, hogy már egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz. Tudom, hogy Niall szereti a palacsintát, így a szálloda konyháján megkértem a személyzetet, hogy készítsenek nekünk néhányat. Kedvesen elviteles dobozba tették nekem, így két nagy meleg dobozzal sétáltam fel Niall szobájába. Bekopogtam, de válasz nem érkezett azonnal. Hangosabban is kopogtam, majd egy kinyílt az ajtó. Beléptem, és körbenéztem a szobában. Niall az ajtó mellett állt egy szál boxerban, egy sörösüveggel a kezében.
-Nincs még egy kicsit korán ehhez?-kérdeztem tőle, és próbáltam kivenni az üveget a kezéből.
-Ne érj hozzám.-morogta.
-Oké, látom kicsit durcás vagy ma reggel.-feleltem, majd a palacsintákat letettem az éjjeliszekrényére. Az ágy mellett még legalább 10 olyan üveget találtam, mint ami Niall kezében volt. Tekintetemet rá emeltem, és rögtön láttam, hogy Niallnek már az állással is problémái akadtak.
-Figyelj, üljünk le egy kicsit.-nyúltam a kezéért, de ő elkapta azt.
-Azt mondtam hagyj békén, ribanc!-kiabált rám.
-Niall, van valami amiről tudnom kéne?-kérdeztem.
-Ami azt illeti, igen! Láttalak titeket!-fröcsögte. A szemeim kidülledtek, és csak arra tudtam gondolni, hogyha ő nyitott be a szobába, akkor nagyobb bajban vagyok, mint gondoltam.-Végeztem veled Lizzy!-vetette oda flegmán.
-Niall, kérlek hallgass meg...-próbáltam rá hatni.
-Nem érdekelnek a szarságaid. Döntöttél. Én ezt tiszteletben tartom, de akkor te is tartsd tiszteletben, hogy nem akarlak látni többet.-felelte, és szemei megteltek könnyel.
-Niall...-léptem közelebb hozzá, de ő elkapta a kezemet és az ajtóig húzott.
-Szia Liz.-felelte, majd az ajtó kinyitva kilökött azon és bevágta a hátam mögött. Tehetetlenül álltam Niall ajtaja előtt, és zokogtam. Hiába dörömböltem és kiabáltam, nem engedett be de még választ sem kaptam. "Vége van."