I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

14. Se nélküled

-Liz, mondanom kell neked valamit...-kezdett bele. Kíváncsian figyeltem, mit fog mondani, de az állapotára való tekintettel türelmesen megvártam, hogy összeszedje a gondolatait.-Lizzy, én szeretlek.-felelte, de a hangja elcsuklott. Kikerekedett szemekkel bámultam rá, és azt sem tudtam, mit kéne hirtelen mondanom. Amíg együtt voltunk, Niall egyszer sem mondta nekem, hogy szeret. Oldalra pillantottam, és láttam, hogy Niall arcán könnyek folynak le. Az arcáért nyúltam, és letöröltem őket. Kezével megfogta az enyém, és végighúzta rajta. Egymás szemébe nézve vesztünk el, és fellángoltak bennünk az eltemetett érzéseink. Ahogy néztem Niallt, egy dolog járt a fejemben, hogy ezt én tettem vele. Csak megakartam óvni. Megóvni a csalódástól, amit én okoztam volna neki, megóvni önmagamtól. De a dolgok egészen másképpen sültek el, és áldozat helyett én lettem az elkövető. Egyszerre törtem össze Niall szívét, és játszottam Harry érzéseivel, és akkor, abban a pillanatban a pokolra kívántam az egészet.
-Ni, én annyira sajnálom.-feleltem, majd már nem bírtam tovább visszatartani a sírást, és a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.
-Shh, kedvesem, ne sírj kérlek.-törölte meg Niall a szemeim, ahogy előzőleg én tettem vele. Közelebb húzott én pedig a nyakába fúrtam az arcomat. Harry ölelése nem ilyen. Niall meleg és mackós. Puha és árad belőle a szeretet. Abban a pillanatban ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben, mégis azt láttam a legjobbnak, ha mindent elmondok neki.
Így történt, hogy aznap éjszaka, mindent elmondtam Niallnek Harryről és rólam. Elmondtam neki, hogy a kezdetektől fogva ott motoszkált benne egy érzés Harry iránt is, és valahol mindig mindkét fiút akartam. Niall feszült volt, de végighallgatott, majd idegesen a hajába túrt. Már épp indulni készültem, amikor feladtam, hogy Niall bármiféle válaszára várjak. De...akkor hirtelen elkapta a kezemet, és olyan közel nyomott a hotel falához, hogy az alakom teljesen felvette azt. Megszeppenve néztem a tomboló Niallre, és tudtam belül, hogy most őrült csatát vív a gondolataival. Szólásra nyitottam volna a számat, de Niall cselekedett. Ajkait az enyéimre tapasztotta, majd tőle nem megszokott módon követelve falta az ajkaim. Egyik kezével a hajamba túrt, a másikat pedig a fenekemre csúsztatta, így húzott magához még annál is közelebb.
-Na, Harry tud ilyet?-nézett rám mosolyogva, én pedig a döbbenettől megszólalni sem tudtam.
-Nem.-nyögtem ki végül, majd újabb csókra húztam vissza magamhoz. Nem érdekelt semmi. Sem az, hogy Harry odafent várt rám, sem az, hogy Niall megcsalt. Csak mi léteztünk és a világ megszűnni látszott körülöttünk. Levegőért kapkodva váltunk el, majd Niall egy szó nélkül otthagyott, és berohant a hotelba. Én megsemmisülve néztem utána, és bármennyire szerettem volna utána menni, a lábaim földbe gyökereztek.

Aznap éjszaka bármennyire szerettem volna, nem tudtam álomra hajtani a fejem. Az alvó Harryt néztem, aki mellettem feküdt, és csak az járt a fejemben, hogy muszáj lesz választanom a két fiú között. Felültem az ágyon, a mocorgásra pedig Harry is felkelt.
-Lizbeth?-kérdezte álmos hangon. Én csak megsimogattam az arcát.-Baj van?-kérdezte.
-Csak egy kicsit rosszul érzem magam, aludj nyugodtan.-amint kimondtam Harry már békésen szuszogott mellettem, én pedig körbenéztem a szobában. Hajnali 1 óra lehetett, nekem pedig megakadt a szemem Niall dzsekijén, amit a buli után adott. Vissza kéne vinnem neki...óvatosan felálltam, majd a kabátot felkapva halkan kiosontam a szobából. A folyosó üres volt és csendes, én pedig halkan lépkedtem Niall szobája felé. A kezemet felemelve már kopogni készültem, amikor valami érdekes hang ütötte mega fülemet. Niall volt az! Gitározott, és énekelt...

"My shadow's dancing
Without you for the first time
My heart is hoping
You'll walk right in tonight
Tell me there are things that you regret
'Cause if I'm being honest I ain't over you yet
It's all I'm asking
Is it too much to ask?"

Még sosem hallottam ezt a dalt tőlük. Gyönyörű volt. Halkan kopogtam, Niall pedig azonnal kinyitotta az ajtót, és vörös szemekkel nézett rám.
-Mit akarsz Liz?-kérdezte, és elkapta a tekintetét rólam.
-Mi törtét a szemeddel?-kérdeztem, és próbáltam az arcát magam felé fordítani.
-Kicsípte a cigifüst.-közölte egyszerűen.
-Hiszen te nem is dohányzol.-tettem karba a kezeim, majd beléptem a szobába, Niall pesig becsukta mögöttem az ajtót. Az oroszlánszag egy pillanat alatt megcsapta az orrom, így azonnal kinyitottam egy ablakot. Niall szobájában túlnyomórészt sötét volt, csak egy kislámpa világított. Az ágyán összegyűrt ágynemű, körülötte papírgalacsinok és üreg sörösüvegek.
-Amikor legutoljára itt jártam még nem volt ilyen kupi.-feleltem.
-Amikor legutoljára a szobámban jártál még együtt voltunk.-felelte foghegyről. Tusé.
-Mi volt ez a dal?-kérdeztem, Niall pedig megrökönyödve nézett rám.-Még sosem hallottam tőletek.-feleltem.
-Mert nem nekünk írtam. Hanem neked.-nézett félve a szemembe. Köpni-nyelni nem tudtam. Niall írt nekem egy dalt. Ráadásul, egy gyönyörű dalt.
-Mi a címe?-kérdeztem.
-Too Much too Ask.-felelte, mélyen a szemembe nézve.-Miért is jöttél pontosan?-kérdezte.
-Csak visszahoztam...ezt.-nyújtottam felé a kabátját, majd láttam ahogy ezernyi érzelem suhan át az arcán. Nem akartunk emlékezni arra az éjszakára, de erről a dzsekiről akarva akaratlanul is eszünkbe jutott.-Hát...akkor én mennék is.-feleltem, majd lassú léptekkel elindultam az ajtó felé. Niall viszont megállított.
-Liz! Maradj még...kérlek?-lesütötte a szemét, és pedig engedelmesen visszafordultam.
-Igen, Niall?-néztem a szemébe.
-Azt hitted, hogy beflangálsz ide eszméletlenül szexi pizsiben és én majd szó nélkül hagyom?-kérdezte nevetve, majd közel húzott magához, és óvatos csókot lehelt az ajkaimra. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de nem is akartam többet belelátni ebbe az egészbe. Csak sodródtam az árral, mígnem Niall ágyában kötöttünk ki, és átadtuk magunkat egymásnak, az összegyűrt papírfecnik és üres sörösüvegek mellett, miközben mi magunk sem tudtuk eldönteni, hányadán állunk egymással.