I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

24. Harry

A lakásba belépve finom illat csapta meg az orrom. Maura a tűzhely mellett állva kotyvasztott valamit, Niall pedig automatikusan ült le az étkezőasztalhoz, én pedig követtem a példáját.
-Mivel is foglalkozol pontosan Elizabeth?-kérdezte Maura, hamis mosollyal az arcán.
-Fotós vagyok, jelenleg a banda fotósa.-mosolyogtam.
-Oh, értem...jelenleg.-engedett meg egy gúnyos mosolyt.-Mihez kezdesz ha vége a túrnénak?-kérdezte.
-Megpróbálok találni egy új állást.-feleltem diplomatikusan.
-Megpróbálod? Nem tűnsz túl határozott személyiségnek drágám.-felelte nevetve Maura, én pedig segítségkérően Niallre pillantottam.
-Anya, szerintem elég lesz...-felelte, majd rám mutatott.
-Oh drágám, nem sértésnek szántam, ne vedd magadra.-simított végig a vállamon, majd amikor Niall nem látta rászorított egyet. A fájdalomtól sikítani tudtam volna, de nem tettem. Mi baja van ennek a nőnek?
-Pakoljatok le nyugodtan, szólok ha kész az ebéd.-mosolygott ránk, majd elindultunk a lépcső felé. Maura bosszúsan méregetett engem, tekintete lyukat égetett a hátamba. Nem értettem mi a probléma velem, hogy lehet velem ennyire ellenszenves, amikor még csak most találkoztunk először.
-Niall, szerintem anyád utál engem.-feleltem halkan, miközben becsukta magunk mögött a szobája ajtaját. Az itteni szobája egészen más volt, mint amit a belvárosban tapasztaltam. Egyszerű sárga falak, egy nagy francia ágy, szekrény és egy íróasztal. Egyáltalán nem volt annyira otthonos, mint az édesapjánál.
-Jaj, Lizzy. Ezt meg honnan veszed?-kérdezte mosolyogva, én pedig az egyik szemöldökömet felhúzva válaszoltam neki.
-Niall. Te nem hallottad lent hogy beszélt velem?-kérdeztem.
-Ő ilyen Liz.-rántotta meg a vállát, majd közelebb lépett hozzám, és arcomat a két keze közé fogta.-Ezt az egy napot már csak kibírod nem?-kérdezte mosolyogva.
-Nehéz lesz..-forgattam meg a szemem, majd leültem az ágyra. Maura ebéd közben sem kímélt, és folyton bombázott a furcsábbnál furcsább kérdéseivel.
-Mesélj Liz, Niall előtt volt pasid?-kérdezte, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Niall rezzenéstelen arccal evett tovább, én pedig döbbenten néztem Maurára.
-Igen, pár éve, de az egy gimis szerelem volt, semmi több.-feleltem mosolyogva, és próbáltam a legjobb benyomást nyújtani.
-Tehát még soha nem volt komoly kapcsolatod, ha jól értem.-nézett rám mosolyogva, majd folytatta.-A fiammal minden rendben megy köztetek ebből kifolyólag?-mosolygott rám. A nap nagy része ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel telt, és nálam már kezdett nagyon betelni a pohár. Niall természetesen tudomást sem vett az egészről, elmondása szerint az anyja ilyen, törődjek bele. De én egyszerűen nem tudtam, és a koraesti órákban robbant a bomba.  Az asztalnál ülve hallgattam, ahogy anya és fia csevegnek, hálát adva az égnek, hogy végre nem rólam van szó, amikor megcsörrent Niall telefonja.
-Elnézést.-tette fel a mutatóujját, majd felállt az asztaltól, és félrevonult.
-Szóval Elizabeth...mik a terveid a fiammal?-kérdezte Maura.
-Terveim?-feleltem megrökönyödve.
-Házasság, gyerek. Bár az alkatodat elnézve nehezen fogsz normálisan gyereket szülni.-felelte gúnyosan mosolyogva.
-Maura...mond, miért gyűlölsz engem ennyire?-kérdeztem tőle, és akkor egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen benyomást fogok kelteni. Ha a pasim anyja, ha nem, elegem volt.
-Nem szeretem a kétszínű picsákat. Pontosan jól tudom, mit akarsz a fiamtól, és én ezt nem fogom annyiban hagyni.-nézett rám komolyan.
-Ha a pénzre gondolsz, egyáltalán nem érdekel.-álltam fel indulatosan.-Ha Niall a sarki kisboltban dolgozna, én ugyanúgy szeretném.-mutattam felé, és Niall épp belépett a szobába, de nem bírtam magamban tartani. Az egész napos feszültség és elnyomottság feltörni látszott.-Szeretem. Bármennyire is próbálkozol, nem fogod tudni tönkretenni ezt a kapcsolatot, bármit is képzelsz.-tártam szét a karomat, majd Niall mellett elsuhanva siettem fel a szobánkba. Elegem volt, borzasztóan elegem. A táskámat az ágyra dobtam, majd vadul pakolni kezdtem. Időközben felhívtam Pault, hogy küldjön értem valakit. A lépcsőn lesietve hallottam, ahogy Niall és Maura veszekednek.
-Anya, akkor sem beszélhetsz vele így!-fogta a fejét Niall.
-Kisfiam, de ha egyszer nem hozzád való.-felelte Maura.
-21 éves vagyok, el tudom dönteni ki való hozzám.-tárta szét a karját Niall.-Apa kedveli. Csak te szórakozol vele.-mutatott rá indulatosan, én pedig beléptem a szobába.
-Niall, visszamegyek a hotelba.-léptem mellé.
-Dehát, nincs is ott szobánk, mégis hol fogsz aludni?-nézett aggódva a szemembe.
-Majd alszok az egyik lánynál, ne aggódj emiatt.-simítottam végig az arcán.
-Összepakolok és megyek én is, várj meg kint a kocsiban.-indult el indulatosan a lépcső felé.
-Nem. Ni, anyukádat jöttél meglátogatni, ne hagyd magára.-néztem rá Maurára, aki idegesen méregetett.
-De, Liz...-felelte,de én csak apró puszit nyomtam az ajkaira.
-Holnap találkozunk.-feleltem, és kiléptem az ajtón. A nagy fekete autó már a kapu előtt állt, én pedig az anyósülésre pattanva nem is figyeltem, hogy ki a ma esti sofőröm.
-Szép jóestét!-mondta Harry, bennem pedig megfagyott a vér.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá meglepetten.
-Sofőrre volt szükséged.-felelte nevetve, és beindította az autót.-Nekem pedig van jogosítványom.-mondta, majd kikanyarodtunk a főútra.-Mi történt?-kérdezte, majd komolyan nézett rám.
-Harry, nem hiszem, hogy ezt pont neked akarom elmondani.-feleltem keresztbefont karokkal.
-Legyen, de Dublinig még legalább fél óra lesz az út.-mosolygott.
-Niall anyja egy óriási szemétláda.-feleltem sóhajtva.
-Oh Maura...mit műveltél?-dörzsölte meg a halántékát.
-Semmi nem volt jó neki, érted? Bármit csináltam, belém kötött.-tettem a magasba a kezeimet.-Harry, az a nő gyűlöl engem.-gyűltek könnyek a szemembe. Harry félreállt, majd komolyan nézett rám.
-Lizbeth , shhh, figyelj rám.-ölelt meg.-Maura ilyen. Niall rengeteget mesélt róla, a gyerekein és a pasiján kívűl mindenkivel így viselkedik. Csak a fiát félti, nem a te hibád.-mondta.
-Összevesztem vele. Mit fog rólam így Niall gondolni?-kérdeztem kétségbeesve.
-Tudni fogja, hogy a világ legbátrabb lányával van együtt.-nézett mélyen a szemembe.
-Kösz, Harry.-néztem rá kedvesen.-Ami a mi kapcsolatunkat illeti...-feleltem.
-Túl vagyok rajta, Lizbeth. Mármint, részben. Azt hiszem jó úton haladok afelé, hogy barátként szeresselek. Elfogadtam, hogy számodra Niall a nagy Ő. Fáj, de tudom, hogy neked ez lesz a legjobb, és neki is. Szép pár vagytok, és végre Niall is megtalálta a másikfelét. Amikor összevesztünk, elgondolkodtam. Minden rossz eszembe jutott, amit az évek során elkövettem, és rájöttem, hogy szörnyen viselkedtem veletek. Jobb emberré akarok válni, és ha el akarok indulni ezen az úton, akkor az első lépés az elfogadás.-mosolygott rám, majd az autó beindítva haladtunk tovább.