I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

21. Béke

-Liz! Liz kelj fel!-rángatott Niall, én pedig lassan kinyitottam a szemem.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elájultál.-fürkészett a szemeivel, majd amikor fel akartam állni a derekamhoz nyúlt, úgy segített. Megnyitottam a hidegvizet, majd az egész fejem benyomtam alá. Ki akartam tisztítani a fejem, és emlékezni rá, miért is vagyok itt. Niall kezében a pólóval indult el felém, majd a fejemen áthúzva adta rám a felsőt hálóing gyanánt.
-Hogy lehetsz még betegen is ilyen gyönyörű?-kérdezte, miközben egy hajszálat tűrt a fülem mögé. Nem tudom, hogy a láz, vagy a bók hatására, de éreztem, hogy lángol az arcom.-Apropó...mit kerestél odakint ilyenkor Harryvel?-kérdezte, és láttam az arcán, hogy retteg a választól.
-Beszélgettünk Ni...-feleltem.
-Miről?-kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-Rólad...-ismertem be.
-Annyira tudtam, az a szemét kígyó...képes lett volna mégjobban ellenem hangolni, jól mondom? De ezt már nem hagyom annyiban...-szorította ökölbe a kezét.
-Niall, nyugodj már meg...mióta vagy te ilyen forrófejű?-nevettem ki, miközben bebújtam az ágyba, ő pedig leült mellém.
-Mit mondott?-kérdezte.
-Niall..Harry...Harry nem olyan rossz, mint ahogy te azt elképzeled.-nyúltam a kezéért, így próbálva támogatni.-Rólad beszéltünk, de nem úgy, ahogy te azt gondolod. Harry...Ő elmondta, hogy a kezdetektől fogva tetszem neki, és hogy nem bírta nézni, amin keresztül mentünk. De azt hiszem belátta, illetve beláttuk, hogy kettőnknek nincs jövője. Mármint nekem és neki. Az áldását adta ránk. Tudom, semmi köze az egészhez, de ez nekem sokat jelent Ni...-néztem mélyen a szemébe.
-Lemondott rólad?-kérdezte komolyan.
-Azt hiszem igen.-bólintottam rá biztatóan.
-És te le tudsz róla mondani?-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Érted bármire képes lennék,Horan.-feleltem, majd a becenév hallatán elnevette magát.
-Beszélnem kéne vele, ugye?-kérdezte sandán.
-Ez a ti dolgotok. Rendezzétek le egymás között.-tettem fel a kezem.-De ráér az szerintem holnap is...-mosolyogtam rá.
Niall felállt, majd egy apró bluetooth hangszórót benyomva szólni kezdett egy gyönyörű, lassú dal a készülékből.
-Hölgyem, szabad egy táncra?-kérdezte, én pedig furcsán néztem rá.
-Mi ez az egész Niall?-kérdeztem, miközben magához húzott. Lábaimmal ráálltam az övéire, így szeltük át a szoba minden szabad szegletét. Nevetnem kellett, ugyanis ez volt a legabszurdabb és egyben legromantikusabb dolog ami valaha történt velem. Lázasan, vizes hajjal, kinyúlt pólóban és sírva. Így békültünk ki Niallel, remélhetőleg végleg, egy csillagos éjszakán. Akkor értettem meg igazán, milyen is szeretni. Fáj, kegyetlenül fáj, de ennek így kell lennie. Mert ha nem veszítettük volna el egymást, soha nem jöttünk volna rá mennyit jelentünk egymásnak. Attól a naptól kezdve lett számomra Niall a minden, és éreztem meg igazán milyen ha egy másik ember szívében találsz rá az otthonra. Mert akkor és ott beköltöztünk egymás szívébe, és egy jó darabig nem szándékoztunk kiköltözni.

Dublin felé a buszon gondolkodtam el. Ez az első alkalom, hogy Niallel az oldalamon utazom ezzel a járművel, és nagyjából minden rendben van. Harry és Niall "kibékültek" ha lehet ezt így mondani. Niall a romantikus esténk után meglátogatta Harryt, és csak órákkal később tért vissza. Egyik fiú sem volt hajlandó nekem elmondani, hogy pontosan mi is történt azon a reggelen Harry szobájában, de egy idő után fel adtam a faggatózást. Túlságosan lefoglalt, hogy Írországba tartunk, Niall szülőhazájába. Mivel a következő állomás és az utolsó itteni koncert között volt 3 nap pihenőnk, így Niall úgy tervezte, hogy bemutat a családjának. Izgultam, természetesen. Még sohasem mutatott be egy fiú sem a családjának, így fogalmam sem volt mire kéne számítanom. Niall persze folyton nyugtatgatott, hogy ne aggódjak, a családjában mindenki brutálisan jófej, és rengeteget mesélt már rólam. Képzelem mennyi jót hallhattak felőlem...

-Jó estét Dublin!-ordította Niall a mikrofonba, és pedig vadul kattintgattam a fényképezőgépemmel. Ez a rész volt a kedvencem az összes közül egy koncertben. Ahogy a fiúk hangja hallatán a tömeg egy emberként felmorajlik, a kezüket a magasba emelik. Nem számít a nem, a kor vagy a származás. Együtt élvezték a koncertet és ez így volt jó.
-Ahogy mindig, szóljon most is ez a dal egy különleges személynek.-mosolygott Niall, majd felcsendültek a Steal my Girl első akkordjai. Harry nevetve Niall vállára tette a kezét, és pedig óriási vigyorral az arcomon örökítettem meg a pillanatot. Mindig szeretni fogom Harryt, ezen semmi nem változtat majd. De arra tudunk törekedni, hogy jó barátként szeressük egymást, ismerve a saját határainkat. Harry beletörődött abba, hogy Niall és én egy pár vagyunk. Néha még láthattuk rajta a megtörtség jeleit, de önmagához méltóan tartotta magát, és ez így volt szép. Szabadidőmben amikor nem Niallel voltam próbáltam Harryre is időt szakítani, hogy ne érezze úgy, hogy semmit sem jelent a számomra. Ilyenkor leginkább ettünk, zenét hallgattunk és viccelődtünk egymással, mint két jóbarát. Természetesen Harry minden adandó alkalmat megragadott, amikor incselkedhetett velem, de emiatt nem tudtam rá haragudni. Ő így volt önmaga. Én pedig így szerettem. Ami Niallt illeti, kivételesen minden a legnagyobb rendben ment köztünk. Minden adandó alkalmat megragadtunk arra, hogy együtt lehessünk, és próbáltunk minden negativitást kizárni az életünkből. Az egyetlen probléma Rose volt, aki nem jelent meg az abortuszon azon a héten, amikor ez előre megvolt beszélve, ez pedig jópár kérdést felmerített bennünk. Hiába hívogattuk felváltva, éjjel és nappal semmi válasz nem érkezett.
A koncert végeztével a fiúk egyszerre vonultak le a színpadról, Niall pedig egyenesen felém rohant, miközben én az előcsarnokban nézegettem elmerülten a képeket a koncertről.
-Babyyy.-kiabálta, majd mire feleszméltem már Niall karjaiban voltam, aki megpörgettet.
-Niall, csak 2 órája nem láttál.-nevettem.
-Az is egy örökkévalóságnak tűnt.-biggyesztette le a száját, majd belefúrta az arcát a nyakamba, én pedig felnevettem. Lágy csókot nyomtunk egymás ajkára, majd amikor elváltunk, úgyéreztem, valaki figyel minket. Oldalra fordítottam a fejem, és Rose kétségbeesett arcával találtam szemben magam.