I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

11. Glasgow

A balhé utáni éjszaka, mindkét fiú felkeresett, de egyiket sem méltattam válaszra. Belefáradtam a gyerekes verekedésekbe, a hazugságokba, de leginkább a drámába. A Glasgowba vezető buszúton is végig Liammel beszélgettem, és tudomást sem vettem sem Niallről, sem Harryről. Harryt nem túlzottan izgatta, hogy nem foglalkozom vele, hiszen megkapta amit akart, összeugrasztott minket Niallel. Persze a szöszi nem adta fel a próbálkozást, de én hajthatatlannak bizonyultam.
-Meddig hagyod még szenvedni?-pillantott hátra Liam, hogy meggyőződjön róla, Niall hallótávolságon kívül van.
-Nem tudom Liam. Muszáj megleckéztetnem őket, különben soha nem lesz vége a cirkusznak.-fáradtan megdörzsöltem a halántékom. Hiába mutattam magam erősnek, belül összeomlottam. Hiányzott Niall, rettenetesen hiányzott. De jobbnak láttam, ha egy kicsit lenyugszanak a kedélyek és én is letisztázok magamban mindent.
A hotelhoz érve a becsekkolás után azonnal a szobámba mentem és magamra zártam az ajtót. Fáradtan dőltem be az ágyba, de nagyon is éber voltam. A laptopommal az ölemben maradtam fent legalább reggel 8-ig, aminek az lett a következménye, hogy csak a koncert előtti főpróbára keltem fel. Letusoltam, magamra öltöttem a "munkaruhám" majd az ajtón kilépve Niallel találtam szembe magam.
Megforgattam a szemem, majd indultam volna a lift irányába, de Niall elkapta a kezem, és olyan erővel rántott vissza magához, hogy azon még ő is meglepődött.
-Meddig kínzol még Liz?-nézett mélyen a szemembe.
-Niall, ezt már ezerszer megbeszéltük. Szeretném letisztázni a dolgokat magamban. Jelenleg semmiben sem vagyok biztos.-húztam ki a kezem az övéi közül, és elindultam a lift felé, ahová Niall is követett.
-Rendben. Mond meg, mennyi időre van szükséged? Hm? 1 hét? 1 hónap? 1 év?-kérdezősködött Niall, én pedig a lábammal doboltam a szövet padlón a lift érkezéséig.
-Ni, már megmondtam, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nem tudom megmondani neked.-néztem mélyen a szemébe, majd beszálltam a liftbe, és megnyomtam a földszint gombot. Niall az utolsó pillanatban ugrott be mellém, az ajtók már éppen csukódtak.
-Talán már nem szeretsz?-kérdezte elcsukló hangon, szemei könnyesek voltak.
-Jaj, dehogynem szeretlek Ni, csak...egyszerűen értsd meg, hogy nekem most időre van szükségem.-néztem rá könyörgőn, de önmagamban vissza kellett tartanom a sírást.

Este 8-kor az SSE Hydro Aréna csordultig volt emberekkel. A sikítozó lányok hangja megtöltötte a teret, én pedig lélegzet visszafojtva vártam, hogy a fiúk színpadra lépjenek. A mosolyszünet ellenére egy valami állandó volt. A fiúk iránti imádatom. Igazi fangörl lettem az elmúlt hetek alatt, és állíthatom, hogy én voltam a fiúk legnagyobb rajongója. A fények lekapcsolódtak, a tömeg elhalkult...és 3...2...1!
-Jó estét Glasgow!-ordította Niall, a tömeg pedig egy emberként felkiáltott. Ezt a momentumot mindig megörökítettem. Elképesztő, hogy 4 huszonéves srác, milyen heves érzelmeket tud kiváltani az emberekből a zenéjükkel.

-A következő dal, egy különleges személynek szól....-kezdett bele Niall, majd lefogta a húrokat a gitárján, és felcsendültek a Where Do Broken Hearts Go első akkordjai.

"Counted all my mistakes and there's only one
Standing out from the list of the things I've done
All the rest of my crimes don't come close
To the look on your face when I let you go..."

Niall nekem énekelt. A törött szívű fiúk dalát küldte nekem. A szemei csordultig teltek könnyel, amit Niall is észrevett. Könnyes szemekkel bámult rám, miközben én megörökítettem a pillanatot, hogy örökké emlékezzem erre.

A koncert után beszélni akartam Niallel. Égen földön kerestem, de sehol sem találtam. Végül a színpadon láttam meg, a gitárjával babrált, és dalt írt. Szólásra nyitottam a számat, amikor valami hátulról befogta azt, és lehúzott a földre. Harry volt az.
-Mégis mit művelsz?-suttogta.-Niall végre a markodban van, te pedig mindent el akarsz rontani?-kérdezte.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem a lehető leghalkabban.
-Niall odavan érted, és bármit megtenne, hogy visszakapjon. De te, naívan a karjaiba vetnéd magad, mert a koncerten neked ajánlott egy dalt. Minden koncerten ajánl neked egy dalt, nem tűnt még fel?-kérdezte Harry.
-Mégis hova akarsz ezzel kilyukadni?-kérdeztem.
-Csak arra célzok, hogy nem kell egyből a nyakába ugranod, csak mert csinál valami rendeset.-suttogta Harry.
-Szarok rád, Styles.-feleltem, majd felpattantam és a színpad felé néztem. Niall még mindig ott ült, kezében a gitárjával, de egy szőke lány ült vészesen közel mellette. Niall nevetett valamin, a lány pedig végig simított a karján. Niall csak mosolygott, majd a fejét elfordította pont abba az irányba, ahol én álltam. Találkozott a tekintetünk, és Niall lefagyott.
-Elizabeth!-felelte, de én a könnyeimmel küszködve sarkon fordultam, és kiszaladtam a teremből. Az előcsarnokban a könnyeimtől alig látva szaladtam az első kijárat felé amit megláttam. Kirohantam a hűvös, októberi éjszakába, majd a fal tövébe ültem és csak zokogtam. Ki ez a lány? Honnan ismeri?
-Liz?-hallottam egy ismerős hangot.
-Tommo?-néztem fel, majd tekintetem találkozott Louiséval.
-Jézusom Liz, mi történt?-ült le mellé a földre, és a hátamra terítette a pulóverét. A szájából égő cigaretta lógott, és a válaszomra várva engem méregetett.
-Niall.-ennyit tudtam csak kinyögni.
-Niallel van baj?-kérdezte.
Én csak bólogattam.
-Gyere, menjünk vissza a hotelba, hátha addig megnyugszol, ott elmesélsz mindent.

Ez így is történt. A hotelba visszaérve már egy fokkal nyugodtabb voltam, és Louis szobájában ülve, egy forró tea fölött meséltem el neki mindent.
-Tehát, lássuk, hogy jól értem e. Niall egy másik lánynak gitározott a színpadon a koncert után. Ezen te teljesen kiborultál, mert szereted őt, de Harryt is szereted. De mivel Niall iránt többet érzel, ezért már eldöntötted, hogy kiszeretsz Harryből, ami eddig sikeresnek bizonyult, de a most látottak miatt megint nem vagy biztos benne?-kérdezte Louis, miközben az ablakon kihajolva szívta el a következő cigarettáját.
-Hát, ha így mondod nem hangzik túl jól, de valami ilyesmi.-feleltem.
-Liz, te aztán nem vagy semmi.-nevetett ki Louis.-De Niall sem, sosem gondoltam volna, hogy egyszerre több vasat tart a tűzben.-röhögött.
-Ugye tudod, hogy ezzel most nem igazán segítesz.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Ja igen, persze. Nem tudom Liz. Nem értek a szerelmi háromszögekhez.-nézett rám feltartott kezekkel.-Azt viszont tudom, hogy Ni odavan érted. Szeret téged Liz. Harryvel pedig ne foglalkozz. Hosszútávon úgyis megunja majd a próbálkozást. Ő ilyen.-rántotta meg a vállát.
-Azt hiszem igazad van.-szipogtam egyet, majd feltápászkodtam és elköszöntem Louistól. Niall szobája felé vettem az irányt, de hamar meg is álltam, ugyanis Niall nem egyedül állt a szobája ajtajában. Ugyanaz a szőke lány volt vele, akit a koncert után láttam. El akartam indulni feléjük, tisztázni a helyzetet, amikor a lány megcsókolta Niallt, a szívem pedig darabokra hullott.