I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

5. Randevú

-Igen, Harry említette a kezdés előtt, hogy nem érzi túl jól magát...-próbálta oldani a feszültséget Liam. Harry már 2 dalt kihagyott és még mindig nem jött vissza, a kezemet tördelve figyeltem a színpadi eseményeket, amikor Louis kétségbeesett pillantására lettem figyelmes. Nekem szólt. "Keresd meg, kérlek" tátogta úgy, hogy csak én vettem észre. Körbenéztem, a színfalak mögött mindenki fel-alá rohangált és Harryt kereste. Nem tudtam mit kéne tennem. A kamerámra néztem, majd a fiúkra. Tudtam, hogyha 1 dalról lemaradok, az nem a világ vége, sőt talán Paul sem veszi észre. Most volt az a rész, ahol átkellett mennem a színpad egyik végéből a másikba, hátul az erősítők mögött. Most, vagy soha Elizabeth. Belevetettem magam a színpad mögötti sötétségbe, és valahol félúton, valami keménybe ütköztem. Először azt hittem egy erősítő az, de nem. Ez meleg volt, és lélegzett. Előkaptam a telefonom a zsebemből és a zseblámpa fényével megvilágítottam. Csak 1 másodpercre, hogy a közönségnek ne tűnjön fel semmi. A vaku fénye megvilágította Harry nedves arcát.
-Te meg mit keresel itt?-bámult rám, kikerekedett szemekkel.
-Téged. Is. Átkell mennem a túloldalra, mindenki téged keres!-hirtelen azt sem tudtam mit kéne mondanom neki.
-Nem megyek vissza.-rázta meg a fejét, majd leült.
-Harry, kérlek! Louis küldött. A közönség sem veszi be, hogy ennyi ideig a mosdóban vagy mert rosszul vagy. Gyere. Kérlek.-próbáltam minél kedvesebb lenni vele, és éreztetni vele, hogy fontos, hogy fent legyen a színpadon. Pár másodpercig habozott, majd felállt, és elindult előttem. A színfalak mögül kiérve Lotte szaladt oda hozzá, és egy zsebkendővel gyorsan megtörölte az arcát, de körülbelül ennyi idő is volt erre, mert Harry elindult a lépcsőn, és kiment a színpadra. Mindkét kezével integetett, a közönség pedig tombolt. Én pedig a kamerát a kezembe véve örökítettem meg a pillanatot.
-Hazza!-nevetett Louis, amikor észrevette a barátját, és valami köszönöm félét próbált tátogni felém. Én csak bólintottam. Niall értetlenül bámult rám, de én csak legyintettem, próbáltam jelezni neki, hogy ez ráér.
-Elnézést kérek mindenkitől, tényleg nem éreztem fényesen magam, de mostmár minden rendben!-nevetett Harry, majd elfoglalta a helyét, és még beszélgettek a színpadon, többször is felém pillantott. Nem értettem a viselkedését. Egyszer kedves velem, aztán lekezelően viselkedik, utána lerohan a színpadról, és a kulisszák mögött találok rá, az erősítőknél a sötétben, utána pedig a színpadról figyel engem. Harry nem egy mindennapi teremtés, az egyszer biztos.

A koncertnek éjjel 11-kor lett vége. A fiúk borzasztóan fáradtak voltak, Louis és Liam egymás vállán aludtak egészen a hotelig. Harry és Niall farkasszemet néztek egymással, én pedig inkább az ablakon bámultam kifelé. A város fényei éjszaka valami elképesztően gyönyörűek. A lámpák fényei megtörtek a kis pocsolyákon, amik az éjszakai esőzés miatt álltak meg a járdán. A night klubbok fényei beterítették az utat, és még néhány étterem is nyitva volt, amiben párok vacsoráztak kézen fogva, nevetve. Meghitt volt az éjszakai kép Manchesterről. Mire feleszméltem a bambulásból, már a mélygarázsban voltunk és Paul nyitotta ki az autó ajtaját nekem. Illedelmesen megköszöntem, majd a lift felé vettem az utat. A fiúk szét széledtek, így egyedül lifteztem fel a másodikra, az ajtóm előtt pedig egy fehér borítékot láttam. "Elizabeth", ennyi állt rajta. A szobába beérve letettem az éjjeli szekrényemre, és a fürdő felé vettem az irányt. Egy ilyen este után szükségem volt egy forró zuhanyra. A gondolataimba merülve, és egy szál törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőszobából, amikor megláttam, hogy egy alak áll az éjjeliszekrényem mellett, és a levelet forgatja a kezei közt.
-Hívom a rendőrséget!-kiabáltam rá, és felvettem az első tárgyat, ami a kezem közé akadt. Egészpontosan egy hajszárítót.
-Arra nem lesz szükség.-fordult meg a titokzatos idegen, és Niallel találtam szembe magam. Sapka volt a fején, talán ezért nem ismertem fel.
-Niall? Mit keresel te itt?-nevettem hitetlenkedve.
-Egy kis meglepetés. Öltözz fel, elviszlek valahova.-mosolygott rám kedvesen.
-És ha mondjuk nincs kedvem veled menni?-kérdeztem, majd felhúztam az egyik szemöldököm.
-Miért, nincs kedved jönni?-kérdezte döbbenten Niall. Annyira imádom, hogy mindent ilyen komolyan vesz.
-Dehogynem, csak szívatlak.-boxoltam bele a vállába.
-Öltözz fel melegen. Hideg van odakint.-rám kacsintott, majd kiment a szobából.
Letérdeltem a bőröndöm elé, és válogatni kezdtem a ruháim között. Az összes ruhám egyszerű póló és farmer volt, néhány dzseki és tornacipő. Egy fekete farmert vettem fel fehér pólóval és vastag, sötétkék bőrdzsekivel. Nem akartam túlöltözni, emlékszem, hogy Niall a liftben azt mondta, tetszenek neki az egyszerű összeállítások. A sminkemet kiegészítettem egy vékony fekete tusvonallal és megigazítottam a szájfényemet. Egy leheletnyi parfüm, és készen is álltam a randevúra. A szobából kilépve már sehol sem láttam Niallt, így írtam neki egy sms-t.
"Most hogyan tovább?"
Pillanatokon belül érkezett a válasz.
"Gyere a mélygarázsba! xx"
A lifthez közeledve láttam egy alakot előtte állni. Amikor közelebb értem, akkor vettem észre, hogy Harry az.
-Szia.-köszöntem rá, próbáltam a szemébe nézni, de kerülte a pillantásom.
-Szia Liz. Hova, hova?-kérdezte hamiskás mosollyal az arcán.
-Egy kis egészségügyi sétára...-nem akartam neki többet elárulni a kelleténél.
-Niallel?-kérdezte, mikor megérkezett a lift, és egyszerre léptünk be az ajtaján.
-Lehet.-közöltem egyszerűen.-És te?-kérdeztem.
-Lou hívott, hogy nem ülök e be vele a bárba meginni pár italt.-a földet pásztázta, idegesnek tűnt. A lift a földszinten megállt, Harry pedig kilépett az ajtón.
-Jó szórakozást!-kiáltottam utána, de válasz már nem érkezett, a liftajtó zárult, én pedig egyedül utaztam a mélygarázsig. Mi a franc van ezzel? Ez az egész helyzet annyira értelmetlen. Gondolataimat a lift ajtó nyitódása szakította félbe, majd megláttam Niallt az egyik nagy fekete autó mellett állva egy testőrrel. Szintúgy sötétkék kabátban.
-Összeöltöztünk, Liz?-kérdezte, amikor már közelebb értem hozzájuk és észrevette az öltözetünk közötti hasonlóságot.
-Valami olyasmi. Ilyenek a véletlenek. Na de hova is megyünk?-kérdeztem nevetve, miközben beszálltam az autóba, és Niall becsukta az ajtót.
-Ha elmondanám, nem lenne meglepetés.-mondta, miközben beült mellém hátra az autóba.-Daniel, akkor elvinnél minket oda, amit előzőleg megbeszéltünk?-kérdezte Niall hatalmas mosollyal az arcán.
-Még Daniel is tudja hová megyünk csak én nem?-tetettem a sértődöttet.
-Liz, jó hogy tudja, különben hogy jutnánk el odáig?-nevetett ki.
Negyed óra utazás után megálltunk egy nagy zöld parkosított rész előtt. Niall biztosította Danielt, hogy a telefonszáma gyorstárcsázón van, majd megígértük neki, hogyha bármi gyanúsat látunk azonnal hívni fogjuk, és Niall telefonját bemérettük Daniel telefonjával, így még azt is tudta hová kell majd jönnie.
Niall elsétált a csomagtartóig, majd a kezembe nyomott 3 feltekert vastag takarót ő pedig egy nagy kosarat vett magához. Itt már rájöttem, piknikezni fogunk.

-Gyere még egy kicsit, mindjárt ott vagyunk.-mondta Niall, pedig már percek óta sétáltunk. Végül megálltunk egy kis tisztás szerű résznél, mit fák vettek körbe minden irányból, és annyira meghitt volt, mintha egy mese helyszíne lett volna. Amíg nézelődtem, Niall már leterítette a legvastagabb takarót a fűre, és leült rá. Én letelepedtem mellé, majd az ölembe dobott egy fehér takarót.
-Takarózz be vele, nem akarom, hogy megfázz.-engedelmesen a derekam köré csavartam a puha takarót, ahogy Niall is tette az övével.
-Pezsgőt, hölgyem?-emelte ki a kosárból a karcsú üveget Niall.
-Kérek.-mondtam, majd néztem ahogy a gyöngyöző italt műanyag átlátszó pohárba önti.-Elegáns.-feleltem nevetve.-Honnan szereztél pezsgőt?-kérdeztem megrökönyödve, amikor ráeszméltem, hogy Niall az októberi éjszakában pezsgőt iszik velem egy tisztás közepén.
-Igazából, megkértem a hotel konyháján dolgozókat, hogy állítsanak össze nekem egy kis piknik kosarat.-húzta be a nyakát és csak nevetett.-Cheers.-felelte, majd összekoccintotta a két műanyag poharat, ami tompa hangot hallatott.-Van még itt tonhalas szendvics, ha jól látom, eper és egy kis brownie!-tapsikolt, mint valami kisgyerek.
-Tonhalas szendvics?-kérdeztem nevetve.-Nem a legjobb választás egy randira.-emeltem a poharam Niall felé, majd belekortyoltam a pezsgőmbe.
-Nocsak, ez egy randi?-kérdezte Niall, majd felhúzott szemöldökkel várta a válaszom.
-Romantikus piknik a holdfényben, Manchester legnagyobb parkjában, pezsgővel és eperrel. Ez elég erősen randi gyanús.-feleltem válasz ként.
-Ebben igazad van. Szendvicset?-emelt felém egy becsomagolt darabot, én pedig elfogadtam.
-Egyébként mi volt ez a feszültség ma a koncert előtt és közben?-kérdeztem, majd haraptam egyet a szendvicsembe, és a falatot buzgón rágva vártam Niall válaszát.
-Jaj Liz, ne rontsd el a pillanatot.-rosszallóan nézett rám.-Na jó. Harry kicsit felkapta az agyvizet, mert a hallotta, hogy a turnébuszban róla beszéltünk, és mindenféle marhaságot a fejemhez vágott.
-Például?-kérdeztem.
-Liz, nem akarom elrontani az estét.-felelte Niall, miközben mélyen a szemembe nézett.
-Ezt az estét semmi sem ronthatja el.-mosolyogtam rá.
-Azt mondta, hogy te is csak egy vagy a sok lány közül, aki ki fog használni engem, hogy közelebb kerülj hozzá.-már a mondat hallatán fel kellett nevetnem.
-Na jó, eddig is tudtam, hogy Harry nem egy minden napi figura, de ez az összeesküvés elmélet amit legyártott, kicsit már sok.- feleltem.-Ha ő érdekelne, és annyira nagyon biztos a dolgában, akkor miért akart felrobbanni, amikor az autóba megfogtam a kezed, vagy miért rohant le a színpadról, amikor nekem küldted a Little Thingst?-kérdeztem mosolyogva.
-Liz, pont ezért nem akartam felhozni a témát. Ez az első randink, ne rontsuk el azzal, hogy Harryről beszélünk.-mondta, és közben végig a szemembe nézett. Én pedig elvesztem azokban a tengerkék íriszekben. Gyönyörű volt. Maga Niall is egy makulátlan ember volt. Lenőtt, szőke haj, ami kicsit rosszfiúsabbá tette a sötét ruháknak köszönhetően. Az arca is férfias, borostás, de mégis egészen kisfiús.
-Mi az?-zökkentett ki a bambulásomból.
-Irtó helyes fiú vagy, Niall Horan.-feleltem mosolyogva.
-Te pedig gyönyörű lány vagy, Elizabeth.-kezével az állam alá nyúlt, és ajkaink egyre közelítettek egymáshoz, majd lágy csókban forrtunk össze, a Manchesteri holdfényes éjszakában, egy kis tisztás közepén. És ez így volt tökéletes.