I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

22. Baby

-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Beszélni szeretnék veletek.-mondta.
-Miről van szó?-kérdezte Niall, miközben a derekamnál fogva húzott közelebb magához.
-Hazudtam nektek.-mondta, én pedig értetlenül álltam előtte.
-Mégis miről?-kérdeztem.
-Nincs semmiféle baba.-sütötte le a szemét, én pedig éreztem, hogy Niall karja megfeszül a hátam mögött.
-Rose, ugye most nem azt akarod mondani, hogy az egész terhességed hazugság volt?-húztam fel a szemöldököm.
-Sajnálom.-gyűltek könnyek a szemébe.
-Miért?-bökte ki végül Niall.
-Lefizettek. Fizettek érte, hogy válasszalak szét titeket. Sajnálom. Annyira sajnálom. Kötelességemnek éreztem, hogy el mondjam. Soha nem történt köztünk több a csóknál Niall.-sírt Rose.
-Ki fizetett neked?-kérdeztem, de alig bírtam kipréselni a szavakat a fogaim közt.
-Nem mondhatom el. Sajnálom.-hajtotta le a fejét, majd elsietett. Megsemmisülve álltunk egymás mellett. Egyszerre járta át a testem a nyugalom és az idegesség. Rose nem terhes, ez jó, de ki kérhette meg ilyen szörnyűségre? Ki megy el ilyen messzire? Niallel egymás mellett sétáltunk csendben az öltözőig. A fiúk azonnal megérezték, hogy valami nincs rendben, és azonnal kérdezősködni kezdtek.
-Történt valami?-nézett végig rajtunk Louis.
-Rose nem terhes.-temette az arcát a kezei közé Niall. A fiúk egy emberként sóhajtottak fel, majd ők is belegondoltak, hogy mit is mondtunk pontosan az előbb.
-Várjunk csak...miért hazudott volna erről?-kapkodta a fejét köztünk Liam.
-Valaki lefizette.-sóhajtottam, majd gondterhelten néztem a szemébe.
-Mégis ki lenne képes ilyesmire?-rázta a fejét Harry.
-Pontosan erre próbálunk rájönni Hazz.-sóhajtozott Niall is. A hazaút ma csendesen telt, nem tudtunk miről beszélni, mindenki a gondolataiba merülve pásztázta a várost. A szobába visszaérve Niall bevette a fürdőszobát, és volt egy olyan sejtésem, hogy nem mostanában fog kijönni onnan. Óvatosan leültem az ágy szélére és a földet pásztázva gondolkodtam...Mégis ki lehet az, aki mindennél jobban akarhatta, hogy Niallnek rossz legyen? Ki akarhatta ilyen szinten taccsra vágni az életét? Vele együtt az enyémet is...Majd villámcsapás ként vágott belém a felismerés. Harry. A pillanat töredéke alatt ugrottam fel az ágyról, majd rohantam át Harryhez. A szobába berontva nem várt kép fogadott. Harry és Rose az ágyon hemperegtek, majd az érkezésemre úgy rebbentek szét mint két madár. Harry ijedten bámult rám, Rose pedig másodpercek alatt szedte össze magát és rohant ki a szobából.
-Lizbeth! Mit keresel te itt?-kérdezte kínosan nevetve Harry.
-Pontosan jól tudod,miért jöttem Styles.-húztam gúnyos mosolyra a szám.
-Váo, mostantól a vezetéknevén szólítjuk egymást?-kérdezte, majd körbetekerte a lepedőt a derekán.
-Miért kell mindent tönkretenned?-kérdeztem, és éreztem, hogy a szemeim újra megtelnek könnyel.
-Miről beszélsz Lizbeth?-kérdezte, majd idegesen a hajába túrt.
-Tudom, hogy te fizetted le!-kiabáltam.-Miért?-néztem mélyen a szemébe.
-Én...sajnálom.-felelte.
-Sajnálod?-kérdeztem és éreztem, hogy a vérnyomásom az egekbe szökik.-Mindent tönkreteszel, és van pofád azt mondani, hogy sajnálom?-néztem idegesen rá.
-Lizbeth! Neked soha nem ártanék!-bizonygatta miközben arcom a két keze közé fogta. Ellöktem magamtól.
-Ne merészelj mégegyszer hozzám érni.-préseltem ki a szavakat a fogaim közt.-Undorító ember vagy, tudod?-nevettem gúnyosan.-Töketlen. Mással végezteted a piszkos munkát?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem, Lizbeth, nem érted. Neked akartam jót.-felelte.
-Azzal, hogy tönkreteszed az életem?-kiabáltam az arcába.-Fogd már fel, hogy Őt választottam!-sírtam el magam.-Hagyj minket végre békén!-ordítottam.
-Ez az utolsó szavad?-kérdezte könnyes szemekkel.-Nem számít, hogy éjszakákat töltöttem ébren, rád várva. Aggódtam, amikor tudtam, hogy Niallel rosszban vagytok és vígasztaltalak, amikor senki más nem volt melletted. Egyszer hibáztam!-felelte.
-Végzetes hiba volt.-mondtam, majd bevágtam magam mögött az ajtót. Próbáltam összeszedni magam, amíg visszaértem a szobánkhoz, de a könnyek patakokban folytak le az arcomon. Elhittem, hogy Harry képes elfogadni, hogy köztünk nem lehet semmi. Hittem ebben az egészben, hogy végre vége az őrületnek és végre van egy legjobb barátom. Tévedtem. Aki ilyet tesz, az nem jó barát. A szobába belépve Niallel találtam szemben magam. Az ágyban fekve nyomkodta elmerülten a telefonját. Érkezésemre felkapta a fejét és kérdőn nézett rám.
-Baby, mi történt?-ejtette maga mellé a telefont majd felült az ágyon.
-Harry volt az.-feleltem, és erősen koncentráltam, hogy ne sírjam el magam.-Ő tette.-néztem rá.
-Hogy mi?-kérdezte, majd kezeit ökölbe szorította.-Komolyan nem normális.-nevetett idegesen Niall.-Mekkora állatnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen messzire menjen?-túrt idegesen a hajába.
-Nem tudom, Ni.-szipogtam mellette.-Most mit csinálunk?-néztem rá kisírt szemekkel.
-Te megszakítod vele a kapcsolatot, ez egyértelmű. Én amikor muszáj megpróbálok normális lenni, de ezen kívül egy senki a szememben...-felelte idegesen Niall.
-Rendben.-szipogtam.
Azóta az este óta 2 nap telt el. Harryt csak a koncerteken láttam, ezen kívül messzire elkerültük egymást. Fájt. Borzasztóan. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit az elmúlt napokban éltem át. A szívem ezer apró ki darabra hullott szét, és csak akkor jöttem rá mennyit jelentette nekem Harry barátsága. Szerettem. Talán kicsit jobban is, mint egy barátot, de ez nem volt hatással a Niallel való kapcsolatomra. Rengeteg szabadidőm teljében Niall próbált mindenhova magával vinni, hogy ne tudjam a gondolataimba merülve marcangolni magam. Mert az egész az én hibám volt. Esélyt sem kellett volna adnom Harrynek, akkor nyilván ez az egész kavargás nem jött volna létre és Rose sem került volna be a képbe. Utáltam magam, de leginkább a szívem, amiért nem bírt választani a két fiú között, miközben az agyam nagyon jól tudta kit kell választanom. A szívnek nem lehet parancsolni, én viszont minden erőmmel azon voltam, hogy elnyomjam az érzéseim. A banda koncertjei zökkenőmentesen folytak le, de akik a színfalak mögött tevékenykedtek, vagy szerves részei voltak az életüknek, azok nagyon jól tudták, hogy valami nincs rendben.