I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

10. Éjszaka a folyónál

A fiúk következő koncertje Glasgowban volt esedékes, október 7.-én este 8-kor. A rendelkezésünkre állt másfél nap pihenés, és én úgy döntöttem, hogy azt magamra szánom. Lotteval és Dianával vásárolgattam, beültünk egy fodrászhoz is, és még várost nézni is volt időnk. A lányok oldalát persze furdalta a kíváncsiság, de nekik sem árultam el többet a kelleténél.
-Liz, akkor te most együtt vagy Niallel?-kérdezte egy kaján mosoly kíséretében Lotte az egyik kávézó teraszán, majd belekortyolt a kávéjába, és várta a válaszom.
-Ismerkedünk.-vontam meg a vállam, majd kavartam egyet a saját kávémon.
-Liz, mi a kezdetek óta ismerjük a fiúkat, és Niall lenne a legjobb választás számodra.-tette hozzá Diana.
-Tudom csajok, és értem is, hogy hova akartok kilyukadni ezzel, de Nivel nem akarjuk elsietni a dolgokat.-Na meg Harry sem közömbös számomra, de persze ezt már csak magamban tettem hozzá.
-Persze, persze, értjük mi, csak biztosak akartunk lenni benne, hogyha valamelyik másik fiúka is benne lenne a képben, jól döntenél...-nézett az ég felé Lotte, majd elmosolyodott.
-Honnan tudtok róla?-kérdeztem a lehető legkomolyabban.
-Ne haragudj Liz.-mondta Diana.-Én hallottam meg fél füllel, amikor Niall és Harry veszekedtek...de esküszöm, hogy csak mi ketten tudunk róla, és senki más.-a szívére tette a kezét.
-Jó, inkább tereljük a témát, tettem fel a kezemet tüntetőlegesen, majd a lányok elkezdtek mesélni nekem egy új márkáról, ami támogatja a turnét, és arról, hogy mennyire vacak minőségű ruháik vannak. Őszintén? Egyáltalán nem érdekelt, de bármi jobb volt, mint a gondolataimba merülve marcangolni magamat. Utáltam magam, amiért érzéseket tápláltam Harry iránt, és amikor Niallel voltam nem is gondoltam Harryre. De az egyedül töltött óráim közül megszámlálhatatlant töltöttem már azzal, hogy Harryről álmodoztam. A hotelba este fél 8 körül értem vissza, majd miután a táskám és a dzsekim ledobtam magam mellé, a fürdő felé vettem az irányt. A meleg víz alatt tudtam igazán kiüríteni a fejem, ilyenkor nem gondoltam semmire, csak élveztem ahogy a forró víz folyik le a testemen, és megtisztít mindentől. A fürdőszobából kilépve temérdek rózsaszirmot láttam szétszórva a szobában, majd megpillantottam egy rózsaszín borítékot az ágy közepén.
-Mi van, idén előbb lesz Valentin nap?-nevettem magamban, majd amikor kihúztam a lapot a borítékból, a következő üzenet állt rajta.

"Ha elkészültél, gyere le a bárba, szeretnélek elvinni valahová.

Niall,xx"

Ismét egy randi? Azta Niall, te aztán nem vagy semmi. Mosolyogva csóváltam meg a fejem, majd próbáltam a lehető leggyorsabban összekészülni. Egy fekete pólót, világos kék farmer és az új piros átmeneti kabátomat vettem fel szigorúan tornacipővel. A hajam levasaltam, a sminket pedig ezúttal sem vittem túlzásba, szempillaspirál és szájfény. A szobából kilépve bezártam az ajtót, és amíg a liftet vártam, Liammel találkoztam.
-Szia Liz!-emelte az égbe a kezét.
-Szia Liam.-mosolyogtam rá.
-Hát te? Csak nem Niallel találkozol?-kérdezte nevetve.
-De, honnan tudsz te erről?-kérdeztem.
-Csak megérzés.-kuncogott magában. A lift időközben megérkezett, és Liammel egyszerre léptünk a kis kabinba.-Figyu Liz...beszélnél Niallel? Tudom, hogy Harry mindkettőtöket csúnyán megbántott, de próbálj meg hatni Niallre. Legalább ő viselkedjen felnőtt ként.-Liam kérlelően nézett rám.
-Megteszem, ami tőlem tellik.-amint kimondtam, a liftajtó kinyílt, én pedig Niallel találtam szemben magam, akin szintúgy piros dzseki volt?
-Már megint?-néztük össze.
-Lizzy, megtennéd, hogy nem utánozol egyfolytában?-kérdezte nevetve, majd átkarolta a derekam, és magához húzott, belefordultam a puszijába, így az az arcomon landolt. Nem tudtam, hogy már nyíltan felvállaljuk a dolgot...
A banda össze tagja egy emberként fordult felénk, és Harry arckifejezését látva jobbnak láttam, ha távozunk. Ujjaimat rákulcsoltam az övéire, majd elindultunk a hátsókijárat felé.

Daniel most a folyópartra hozott minket, ahol sötétedés után már csak a rozoga kocsmák és néhány fish & chips árus volt nyitva. Niall rögtön vett a halból kettőt, amit sörrel öblítettünk le. Kiültünk a mólóra, és onnan néztük, ahogy a hold fénye megcsillan a vízen és a hajókat lökdösik a szelid hullámok. Hűvös volt az éjszaka, ezért a kabátomat jobban összehúzva magamon ücsörögtem a mólón Niallel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-Szeretek itt lenni.-mondta Niall, miközben egy adag halat és krumplit tömött a szájába.
-Ez a bevált csajozós helyed?-kérdeztem kaján vigyorral az arcomon, majd beleittam az italomba.
-Lizzy! Hogy mondhatsz ilyet?-tetetett sértődöttséget, de aztán elnevette magát.-Nem. Egy lányt sem hoztam még ide.-mosolygott elmélázva.
-Tudod, hogy viccnek szántam.-simítottam végig a karját, de ő nem reagált semmit.
-Érzel valamit Harry iránt?-kérdezte, és üveges tekintettel bámult rám.
-Tessék?-kérdeztem döbbenten.-Ezt meg miből gondolod?-húzódtam közelebb hozzá.
-A hotelban. Mielőtt elindultunk. Feltűnt, hogy elfordultál, amikor csókot akartam adni.-felelte, közben a vizet pásztázta.
-Niall...én csak, megijedtem. Érted? Nem tudtam, hogy te már fel akarod vállalni, mert végülis alig két hete ismerjük egymást. És ez semmit nem vesz el a kapcsolatunk értékéből ne érts félre! Csak nem akarom, hogy a rajongók szétszedjenek minket...ha mi és a srácok tudunk róla, az rendben van, de én még nem állok készen arra, hogy a nagyvilág előtt is felfedjem magam...-monológom közben végig az eget bámultam. Nem tudtam helyes e amit csinálok. Azt tudtam, hogy szeretem Niallt, és nem akartam elveszíteni.
-Jaj Lizzy...igazad van, annyira sajnálom.-temette arcát a kezei közé.-Egyszerűen teljesen begolyóztam már ettől az egésztől...ugye nem haragszol?-fúrta tekintetét az enyémbe. Hjaj, azok a gyönyörű kék szemeid, hogyan is lehetett volna nekik ellenállni?
-Nem, persze hogy nem haragszom.-mosolyogtam rá, majd összekulcsoltuk az ujjainkat.
-Mutatok valamit.-állt fel mellőlem, majd az egyik hajó felé vette az irányt. Amikor odaértünk, a kis hajóhoz, Niall nemes egyszerűséggel felugrott rá, és a kezét nyújtotta felém.
-Gyere.-felelte, majd felhúzott engem is a hajó fedélzetére.
-Ni, nem hiszem, hogy ez jó ötlet...-húztam a szám, majd a kabátzsebében kutakodó Niallre pillantottam. Előhúzott egy kulcscsomót a zsebéből, majd egyesével belepróbálta a kulcsokat a kabin zárjába. A harmadik kulcsnál az ajtó hangos kattanással kinyílt, Niall pedig felkapcsolta a villanyt. Egy rövid kis lépcsőn sétáltunk le  a hajó kabinjába, ami apró volt, de nagyon meghitt.
-Honnan van meg a kulcs?-néztem hitetlenkedve Niallre.
-Egy gyerekkori barátomé a hajó.-húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Niall, ez gyönyörű.-néztem rá csillogó szemekkel.
-Tetszik?-mosolygott rajtam.
-Nagyon.-pillantottam körbe.
-Hát...-lépett közelebb hozzám, majd a derekamra helyezte a kezét.-ha jól viselkedsz, lehet, hogy majd veszek egy hajót magunknak.-kacsintott rám.
-Ha jól viselkedem?-húztam fel a szemöldököm.-Mégis mit értesz azon, hogy jól viselkedni?-kérdeztem tőle nevetve, majd átkulcsoltam a nyakát a kezeimmel.
-Mondjuk, hogy sosem fogysz ki a finom puszikból.-lehelt egyet az ajkaimra.
-Hmm, azt hiszem ezt könnyű lesz megígérnem.-néztem mélyen a tengerkék szemeibe. Ott, abban a pillanatban, nem volt más, csak Niall, meg én. Megállt az idő és csak mi léteztünk az univerzumban. Elvesztünk egymás szemében, és nem is terveztünk egyhamar felocsúdni. Véget nem érő csókcsatákat vívtunk és egybeolvadtunk a csillagos ég alatt. De mivel a legszebb pillanatokat mindig elrontja valami, természetesen Niall telefonja is megcsörrent. Louis volt az, aki idegesen hadart valamit.
-Jó. Oké. Rendben. Tommo, nyugi, megtaláljuk. Jó, szia!-tette le Niall a telefont gondterhelten.-Harry eltűnt.-nézett rám Niall.
Akkor ott, abban a pillanatban sok minden megfordult a fejemben, de a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna arra, ami ezután nem sokkal történt.
-Niall, megkell találnunk.-mondtam.
-Tudom.-bólintott Niall, és egyetértett velem abban, hogy most félrekell tennünk a sértődöttségünket. Csalódottan sétáltunk vissza a hajó fedélzetére, majd amíg Niall visszazárta a kabin ajtaját, én egy alakot láttam ülni a móló szélén. Harry volt az.
-Pszt, Ni, nézd csak.-mutattam a mutató újammal Harry felé, majd Niall megfogta a kezem, és elindult Harry felé.
-Szevasz haver.-ült le mellé Niall, én inkább a hátuk mögül néztem az eseményeket.
-Mit akarsz Horan?-nehezen ejtette ki a szavakat, Harry részeg volt.
-Beszélgessünk egy kicsit, jó?-kérdezte Niall, majd Harry vállára tette a kezét.
-Miről akarsz beszélni? Megkaptál mindent! Tiéd a csaj, tiéd a siker, te vagy a jófiú, az ellenállhatatlan. Mit akarsz még?-fröcsögte a szavakat Harry.
-Nézd Hazza...mióta vagyunk egy banda? 5 éve? Hányszor fordítottunk hátat egymásnak? Temérdekszer, ha jól emlékszem.-vakarta meg a halántékát Niall.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni? Már nem csak rossz ember vagyok, hanem mindvégig rossz barát is voltam?-kérdezte Harry.
-Nem Haz, csak azt akarom mondani, hogy az évek során rengetegszer vesztünk össze, mégsem volt soha olyan, hogy ne tudtuk volna megoldani.-mondta Niall.
-Ebben igazad van...-hajtotta le a fejét Harry, majd feltápászkodott.-Kössz haver, nagy vagy.-ölelte meg Niallt, majd megpaskolta a hátát.
-Mire valók a barátok tesó, nem?-kérdezte Niall nevetve, majd felém fordult és egy mosolyt küldött felém. A szemem sarkából láttam, hogy időközben Louis és Liam is ideért, szóval teljes volt a csapat. Mindhárman elindultunk a két békülő fiú felé, amikor Harry a semmiből behúzott egyet Niallnek, aki az ütés hatására a vízbe esett, de volt annyi lélekjelenléte, hogy húzta magával Harryt is. A két fiú a vízben folytatta a verekedést, én pedig a fejemet fogva siettem el az autók irányába.