I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

13. Se veled

-Jézusom Ni, te normális vagy?-kiabált vele Louis, majd Liammel próbálták felemelni Harryt a padlóról.
-Jól vagyok srácok, semmi baj.-bizonygatta Harry.
-Beléd meg mi ütött?-kiabáltam rá Niallre, majd a fiúkat követve a szórakozóhely hátuljához siettem. Bármelyik percben megérkezhetett Paul és Daniel, hogy hazavigyenek minket.
-Belém mi ütött? Elizabeth, rád sem ismerek!-Niall ordított velem.
-Na nehogy már én legyek a rossz azért, mert jóléreztem magam!-kiabáltam.
-De te nem jólérezted magad! Hanem provokáltál engem!-fröcsögte Niall.
-Én?! Én provokállak téged?! Mond te normális vagy?!-nem bírtuk abbahagyni. Az elmúlt pár nap feszültsége egyszerre tört ki belőlünk.
-Már miért ne lennék?-vágta oda flegmán.
-Te küldtél nekem egy dalt, majd utána egy másik lánnyal romantikáztál a színpadon! Majd ha ez nem lett volna elég, még azt is láttam, ahogy az ajtód előtt enyelegtetek! De én vagyok a rossz! Az eszem megáll...-csaptam a homlokomra.
-Liz, te láttad, ahogy...?-kérdezte Niall megrökönyödve.
-Igen. Láttam.-könnyek szöktek a szemembe.-Mindent láttam.
Nem bírtam tovább. A könnyeim utat törtek maguknak, majd Harry lépett mellém, és húzott magához. Hagyta, hogy a mellkasába fúrjam az arcomat, és kisírjam magam. Niall a jelenet láttán megmozdult, de Harry lecsitította.
-Szerintem mára épp eleget tettél, Horan.-hangja kimért volt.-Hagyd Lizbethet megnyugodni.-mondta, majd még szorosabbra fonta a karjait körülöttem. Úgy éreztem magam, mint egy kisbaba, akit puha, meleg karok ringatnak, hogy megnyugodjak. Mire Paul és Daniel odaért a Bamboohoz, már nyoma sem volt a kezdeti jókedvnek. Mindannyian fáztunk, én Niall kabátjában vacogtam, mert ő volt az egyetlen, aki hozott magával, és felajánlotta. A hotelba visszaérve fáradtan dőltem be az ágyba, de tudtam, hogy nem feküdhetek le így aludni. Már a pizsamámban fésültem a hajamat, amikor halk kopogásra lettem figyelmes. Az ajtót résnyire kitárva két zöld szempárral találtam szembe magam, majd készségesen beengedtem Harryt, aki szintúgy pizsamában volt.
-Csak beszélni szeretnék veled a ma estéről.-közölte, majd elsétált az ágyamig, és elfeküdt benne. Homlokráncolva figyeltem, majd szólásra nyitotta a száját.
-Elég nagy ez az ágy kettőnknek. Gondoltam így kényelmesebb lesz.-felelte, majd megpaskolta maga mellett az ágyat, én pedig készségesen melléfeküdtem.
-Lizbeth...mi volt ez az egész a clubban?-nem kertelt, rákérdezett arra, amire kíváncsi volt.
-Mármint?-tudtam jól, hogy a csókról beszél.
-Az a csók.-pirult bele a mondatba.
-Sajnálom Harry, de csak Niall miatt csináltam.-sütöttem le a szememet.
-Akkor nem bánod, ha megismételjük?-nézett rám, én pedig hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.
-Nem.-böktem ki végül.-Hiszen neked sem jelentett semmit.-tettem hozzá.
-De nem ám.-felelte pár centire az ajkaimtól, majd néhány lágy puszit nyomott rá. Ez teljesen más volt, mint a clubban. Aprók voltak, és érzékiek. Nem követelőzött. Csak feltérképezett. Karomat a nyaka köré fontam, egyik kezemmel pedig beletúrtam göndör hajába. Nagyon tetszett neki, mert a következő pillanatban a combjaimnál fogva magához húzott. Egybeolvadva csókolóztunk a sötét hotel szobámban, egy örült éjszaka után, ami nem jelentett nekünk semmit.

Reggel finom karok érintésére ébredtem. Harry a lapockámat simogatta, ujjaival a hajamat bizergálta.
-Jó reggelt Lizbeth.-felelte, majd lágy csókot lehelt a vállamra.
-Jó reggelt Styles.-mondtam, majd a nyakamig húztam a takarót. Nem akartam kikelni az ágyból. Idilli volt a reggel, Harryvel az oldalamon. Valami mégsem volt kerek. Ezt akkor még nem tudtam.
-Mit ennél?-kérdezte Harry, aki már tárcsázta szobaszervíz számát.
-Hmm...palacsintát, és narancslevet.-ecseteltem. A tegnapi vadulás miatt a gyomrom még rakoncátlankodott kicsit, de feltételeztem, hogy a reggeli után majd jobban érzem magam.
-15 perc és érkezik hölgyem.-vetette le magát mellém, és lágy csókot lehelt az ajkaimra.-Ezt megtudnám szokni.-felelte.
-Mármint?-kérdeztem.
-Ezt. Veled. Átbulizott éjszakák, reggel közös palacsintázás és egésznapos lustálkodás.-fúrta bele az arcát a nyakamba, én pedig beleborzongtam az érintésbe.-Egy főnyeremény vagy Elizabeth.-fúrta tekintetét az enyémbe, majd lágyan megcsókolt.

A reggeli után Harrynek dolga akadt, így a folyosón búcsúztunk el. Finom csókot lehelt a számra, majd elindult a szobája felé. Egy darabig még néztem utána, majd amikor elfordultam, találkozott a tekintetem Niallével. Megvetően méregetett, majd megakadt a tekintete a pólómon, ami Harryé volt.
-Szóval így állunk?-csattant fel.-Én kidobom a ribancot, te pedig Harryvel töltöd az éjszakát?-Niall tombolt.
-Felnőtt ember vagyok Horan, talán eltudom dönteni kivel töltöm az éjszakát.-nevettem el magam gúnyosan.
-Vigyázz vele Liz...-intett egyet Niall.-Nem ismered még eléggé.
A szememet forgatva mentem vissza a szobámba, és levetettem magam az ágyra. Vajon mire célzott Niall? Tud valamit, amit én nem? Dehát mégis...Harry segített az elmúlt napokban. Ő volt itt nekem, amikor másra nem számíthattam. Viszont egy dolog megütötte a fülemet. Niall azt mondta kidobta azt a csajt? Minden bizonnyal, ha csak a ribanc nem rám vonatkozott...de nem hinném. Szóval Niall még mindig szeret? Gondolataimból Harry érkezése zökkentett ki.
-Na, jól elvoltál szépség?-kacsintott rám, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Elfoglaltam magam.-jelentettem ki, és úgy döntöttem, hogy ennyit pont elég tudnia. A semmit.
-Mihez lenne kedved?-nézett rám kaján vigyorral az arcán.
-Csak pihenni szeretnék Harry.-mosolyogtam rá, majd fáradtan dőltem vissza az ágyba.
A nap többi része jó hangulatban telt, Harryvel megnéztük a Family Guy jópár részét. Hozzátenném, nem az én ötletem volt. Legalább 9 óra volt, mire eszünkbe jutott, hogy mi bizony éhesek vagyunk. Rendeltünk pár hamburgert, amiket én vártam meg a hotel mögött, oda kértük őket. Oldalra pillantva megláttam Niallt, egy üveg valamivel a kezében, amiből már jócskán hiányzott. Minden mindegy alapon odasétáltam hozzá, és leültem mellé. A föld hideg volt, elég hideg ahhoz, hogy percek alatt elkezdjek fázni. Niall nem nézett rám, csak bámult a semmibe. Ott ültünk ketten, a sötétben, fázva, és senki nem szólt semmit. Majd Niall törte meg a csendet.
-Liz, mondanom kell valamit...