I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

9. Játék

Reggel Niall motoszkálására keltem fel. Szemeimet lassan nyitottam ki, majd amikor a szőkeség észrevette, hogy ébren vagyok, gondterhelten nézett felém, majd ült le mellém az ágyra.
-Mi van már megint?-kérdeztem a szememet forgatva.
-Ez.-dobta elém nemes egyszerűséggel a Daily Mail mai számát. Én kihajtottam a napilapot, és ismét azzal kellett szembesülnöm, hogy címlapon vagyunk.
-Két hét alatt ez már a harmadik eset, kezdem kicsit rosszul érezni magam.-próbáltam poénosra venni a figurát, de Niall nem volt vevő rá ma reggel. Elolvastam a klickbait címet, aminek szinte köze sem volt a valósághoz. Ma azt ecsetelgették, hogy Niall és Harry miattam vesztek össze, ezért Niall félholtra verte Harryt. Kikerekedett szemekkel néztel fel Niallre, aki csak fel-alá mászkált a szobában.
-Oké, belátom nem túl rózsás a helyzet, de ez még nem a világ vége. Ni.-kezemet a vállára helyeztem, és próbáltam vele felvenni a szemkontaktust. Ő lerázta magáról a kezem, és tovább töprengett.
-Nem Liz, ez nem rózsás, hanem egyenesen botrányos. Harryt tegnap a semmiért verték félholtra a rajongók. Hogyha ezt elhiszik, márpedig elfogják én sem fogok jobban járni...sőt. Az emberek megutálnak, és vége mindennek.-Még soha nem láttam Niallt ennyire frusztráltnak. Rettentően ideges volt, és éreztem, hogy én már kevés vagyok ehez. Felvettem az első pár ruhát, ami a kezembe akadt, majd öltözni kezdtem.
-Most meg mégis mit csinálsz?-kérdezte meglepődötten.
-Beszélek Paullal, mert az amit most elmondtál, konkrét őrület. Én pedig nem vagyok hajlandó ebben asszisztálni.-ecseteltem, miközben a nadrágom gombjával szórakoztam.
-Liz, ezzel nem neked kell foglalkoznod...-morogta a fogai között, de ez engem cseppet sem hatott meg.
-Niall, van még két napunk a Glasgow-i koncertig a városban. Ha Paullal nem is, de Harryvel beszélni fogok, hogy osszon meg egy videót arról, hogy mi történt pontosan. Végülis én felelek a socialmédiás felületeitekért.-hadartam el gyorsan a tervet, majd sietősen átmentem Harry szobájába.
A szobába belépve sötétség fogadott, pedig már legalább délután 2 volt. Ilyen ez a sztár élet, éjszaka koncertek, nappal alvás.
-Harry?-szóltam bele a semmibe, és hiába mentem körbe a szobában, sehol sem találtam. Amikor már éppen kezdtem feladni a keresgélést, a fürdőszoba ajtaja kinyitódott, és a sűrű gőzfelhőben megpillantottam Harryt...egy szál törölközőben.
Vékony volt, vékonyabb, mint Niall, de nem vézna. Hasán éles kockák körvonalazódtak, és így póló nélkül az összes tetoválása tökéletesen látszódott. Haja vizesen simult hátra a füle mögé. Egyik szemöldökét felhúzta, úgy nézett rám.
-Szia, Harry. Beszélni szeretnék veled valamiről.-feleltem, majd gyorsan elkaptam a szemem a meztelen felsőtestéről,de már késő volt.
-Micsoda meglepetés, Liz.-mosolygott rám kajánul, majd az ágyra fektetett sporttáskájához lépett.-És miről lenne szó pontosan?-nem volt képes letörölni a vigyort az arcáról.
-A tegnapi balhéról.-tettem hozzá kimérten.
-Persze, persze. Elfordulnál egy percre, ha megkérhetlek?-kérdezte.-Szégyenlős vagyok.-tette hozzá nevetve. Na persze, pont te szégyenlős, mi? Gyorsan megfordultam, így a bejárati ajtó felé néztem, miközben hallgattam, Harryt hogyan öltözködik.
-Megfordulhatsz.-mondta, majd amikor odanéztem a felsőtestét még mindig nem fedte semmi, csak felvett egy melegítő nadrágot.-Melegem van, remélem nem zavar.-tette hozzá, majd rám kacsintott.
-Szóval azért jöttem...-keresnem kellett a szavakat. Nem tudtam másra gondolni, mint Harry kockás hasára, és a tetoválásaira. Említettem már, hogy vonzanak a rosszfiúk?-mert szeretnék tőled kérni valamit.
Harry ledobta magát az ágyra, majd két kezét a feje mögé vetette, úgy figyelt rám.
-Hallgatlak.-felelte hűvösen.
-Arról lenne szó, hogy ha csinálnál egy videót arról, hogy a tegnapi baleset nem Niall műve volt, akkor azt nagyon megköszönném, mert ez így most elég rossz fényt vet Niallre, és...-ecseteltem, de Harry félbeszakított.
-Váó. Ni tényleg ennyire töketlen? Hogy még ha baja van, akkor is a kis barátnőjét küldi maga helyett.-két kezét a magasba emelte, majd lassan, gúnyosan megtapsolt.-Nem számít, hogy tegnap engem félholtra vertek. A lényeg az, hogy Niall jó hírneve megmaradjon,ugye?-szavai csak úgy fröcsögtek a gúnytól és megvetéstől.
-Figyelj Harry, engem nem Niall küldött ide, magamtól jöttem, mert Ni nagyon zaklatott.-a kezemet tördelve néztem rá.
-Oh, hát így már mindjárt más. Ni zaklatott. Szegény pici Niall. Jól figyelj Elizabeth, mert csak egyszer fogom elmondani.-lépett veszélyesen közel hozzám.-Niall számomra halott.-szinte suttogta a szavakat, de azok mégis égették a lelkiismeretemet.
-Ő mentett meg téged tegnap, erre ez a hála? Nem vagy képes túladni a pökhendiségeden, igaz? De tudod mit, akkor megparancsolom, hogy készíts egy videót, amiben elmondod az igazat instagrammon. Mint a socialmédiás felületeddel foglalkozó munkatársad.-felhúztam a szemöldökömet, majd kivártam, Harry mit lép erre. Legnagyobb meglepődöttségemre elővette a telefonját, és az arca elé emelve, mintha egy teljesen másik ember lenne, kedvesen felvázolta a rajongóknak a tegnap este történteket, és hozzátette, hogy lehetőleg több ilyen ne forduljon elő. Amikor kitette a videót, a mosoly azon nyomban lehervadt az arcáról,a telefont az ágyra dobta, majd megindul felém. Amikor már vészesen közel ért hozzám, elkezdtem hátrálni, de nem volt menekvés, ugyanis falnak ütköztem. Harry pedig teljes erővel a falhoz préselt, egyik kezét a falnak támasztotta, pontosan a fejem mellé.
-Mostmár boldog vagy?-fröcsögte az arcomba a szavakat.
-Leírhatatlanul.-engedtem meg felé egy gúnyos mosolyt.
-Mond meg Niallnek, hogy még közel sincs vége a játéknak.-suttogta a fülembe.-Mond meg neki, hogy küzdeni fogok érted, és elveszek tőle mindent, veled együtt, amit valaha felépített maga köré.-Harry szemei világítottak a dühtől.
-Játéknak? Ez vagyok én nektek? A pocelán baba, amit jobbra-balra húzkodtok kedvezek szerint? Fogd fel Harry, Niallt választottam.-a szavak égették a torkom, soha nem gondoltam volna, hogy Harry képes ilyenre.
-Te fogd fel, Lizbeth...Harry Styles sosem veszít.-rám kacsintott, majd mélyen a szemembe nézett. Nyitott könyv voltam a számára, és hiába imádtam Niallt, Harryvel is megvolt az a fajta kémia, ami előre elrendeltetett. Pár másodperc hallgatás után Harry engedett a szorításából, én pedig levegőért kapkodva, a könnyeimmel küszködve rohantam vissza a szobámba. Niall hála istennek már nem volt ott, így magamra zártam az ajtót, és utat engedtem a könnyeimnek. Régóta nem éreztem ilyen rosszul magam, mint akkor és folyton csak azon járt az agyam, hogy most mit kéne tennem. Harry egy őrült, de ezt az egészet nem mondhattam el Niallnek, mert akkor tényleg vége lett volna mindennek. Az egész One Direction sorsa rajtam állt, vagy bukott és én nem tudtam mi tévő legyek. Gyűlöltem Harry Stylest, minden létező porcikájával együtt.