I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

17. Afterparty 2.

Niall arcán az esti koncerten már nyoma sem volt a szakításnak. Remekül megtanulta, hogy adja elő magát. Ha nem vettem volna észre a legapróbb jeleket, valószínüleg simán bevettem volna én is. Harry önelégült vigyorral a képén mászkált fel-alá közöttünk. Én a lelkem kisírása után pedig úgy döntöttem, hogy elég volt az önsajnálatból. Így soha nem fogom visszaszerezni Niallt. Hála istennek Louis amint meghallotta, hogy mi történt, megkeresett, és hagyta, hogy a vállán sírjam ki magam. Szerettem Louist. Veled nevetett és veled sírt. A kezdetektől fogva mellettem állt, és bármi rossz volt próbálta elterelni a figyelmem, vagy megoldást találni. A koncert után ahelyett, hogy a fiúkkal ment volna az öltözőbe, egyenes felém kezdett el rohanni.
-Liiiiiz!-visongta.
-Mi az Louis?-kérdeztem, és próbálkoztam azt mutatni, hogy jókedvem van.
-Megyünk bulizni.-karolta át a vállamat.
-Oh, csak mi ketten?-ettől egy kicsit felvillanyozódtam. Jó lett volna kicsit elengednem magam és megfeledkezni erről az egész szarról, amit magamnak csináltam.
-Ami azt illeti, jönnek a fiúk is.-mondta.
-Niall is?-kérdeztem, és éreztem, hogy a torkomban gombóc kezdett nőni. Louis csak bólintott egyet.-Nem megyek.-feleltem habozás nélkül.
-Liz, nyugi. Niall is tudja, hogy te ott leszel mégsem ellenkezett.-mondta Louis.
-Komolyan?-nem akartam hinni a fülemnek.
-Persze.-mondta.
A hotelba visszaérve berohantam a fürdőszobába. Ha igaz, amit Louis mondott nem tétlenkedhettem. Talán még van esély rá, hogy Niall megbocsájtson nekem. Be kellett dobnom magam, így egy fehér fodros vállú felsőt vettem fel, aminek sejtelmes dekoltázsa volt, ezt kombináltam egy sötétkék farmerrel és egy fehér tornacipővel. Ezúttal magamra kaptam a sötétkék bőrdzsekim is. Sietnem kellett a mélygarázsba, Louis már írt egy sms-t pár perccel ezelőtt, hogy már csak Niallre várnak, siessek. Még előtte odaértem, így már négyen vártunk a szőkeségre, majd megjelent. Sötétkék farmer, fehér póló, és kék dzseki. Ha egy párt alkottunk volna, ez aranyos lenne, de így inkább kellemetlen volt. Mellénk érve Niall kifejezéstelen arccal végigmért.
-Felmehetek átöltözni.-felelte.
-Nem kell. Jó ez így.-mondtam, majd elkezdtünk beszállni a kocsiba. A nightclubhoz érve fotósok ezrei jöttek oda az érkezésünkre. Az autóból Niall után szálltam ki, aki megfogta a kezem, és húzott magával be a szórakozóhelyre. Nem akartam hinni a szememnek, hogy Niall a kezemet fogja. De amint beértünk el is engedte, és a ruhatárnál beállt a sorba. A dzsekimet lekapva magamról álltam mellette.
-Csinos vagy.-felelte, majd kivette a kabátom a kezemből és beadta a ruhatárba. Nem tudtam mire véljem ezt a kedveskedést, de ha őszinte akarok lenni, nagyon jólesett. Amikor beértünk, Niall, Harry és Liam eltűntek, így ketten maradtunk Louissal.
-Na hogy haladsz?-kérdezte, miközben leültünk egy félreeső asztalhoz.
-Azt hiszem egész jól.-mondtam.-De ugye nem a te kezed van a dologban?-kérdeztem.
-Nem mondhatok semmit.-mosolygott bele a mondat végébe.
-Louis! Ez annyira kellemetlen!-temettem az arcom a kezembe.
-Nyugi, nem mondtam neki semmit. Csak meghallgattam és elmondtam mi a véleményem.-mondta.-A többit magától csinálja.
Jólesett ezt hallani. Egy idő után a fiúk is visszaértek az asztalhoz, és bár nem igazán beszéltem sem Harryvel sem Niallel, egész jól éreztem magam. Niall persze megint túlzásba vitte az alkohol fogyasztását, így ő inkább csendben ült a helyén, és a táncolókat figyelte. Liam és Harry elvittek egy-egy lányt táncolni, így már csak hármasban ültünk az asztalnál. Egyszer egy meleg kéz érintését éreztem a vállamon, majd amikor megfordultam egy gyerekkori jóbarátoméval találkozott össze a tekintetem.
-Jack!-örültem meg neki, majd esetlenül megöleltem.
-Szia Eliz!-nevetett.
-Liz, nekünk is bemutatod a barátodat?-kérdezte Louis.
-Persze, srácok, ő itt Jack, gyerekkori jóbarátom.-feleltem.
-Inkább pelenkás kori.-tette hozzá Jack.-Sziasztok, nagyon örvendek.-mosolygott rájuk.
-Részemről a szerencse.-fogott vele kezet Louis.
-Szevasz.-köszönt neki flegmán Niall.
-Nem iszunk meg valamit?-kérdezte tőlem Jack.
-Ha a fiúk nem bánják.-néztem rájuk. Niall rám sem nézett, Louis viszont csak integetett, jelezve, hogy menjünk csak.
Jackkel a pultnál iszogattunk, és ahogy észrevettem Niall elég sűrűn pillantgatott felénk. Időközben Jackkel kitárgyaltunk nagyjából mindent, ami a középiskola óta történt velünk. Egy bizonyos alkoholmennyiség bevitele után muszáj volt elmennem a mosdóba. A tükörbe nézve konstatáltam, hogy bármennyire szerettem volna eltakarni a sminkkel, az arcomon így is tükröződött, hogy mennyire megviselt az elmúlt két nap. A szemeim alatt halványan kirajzolódtak a karikák, és a szemeim is bevoltak egy kicsit még dagadva a sok sírástól. A mosdóból kilépve Jackkel találtam szembe magam, aki hozzám lépett.
-Figyelj Eliz, azt hiszem jobb lesz ha elmegyek. Nem akarok drámát, majd még beszélünk.-mondta, és egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd el is tűnt. Amikor visszafordultam, megláttam Niallt, aki engem figyelt. Közvetlenül Jack mellett állt a pultnál. Egyik szemöldökét felhúzta, úgy nézett rám.
-Ez a te műved?-kérdeztem tőle.
-Fogalmam sincs miről beszélsz.-mondta, majd beleivott az újabb sörébe.
-Mit mondtál neki?-kérdeztem tőle.
-Semmi olyat, ami fenyegetőleg hatott volna.-tette hozzá. Szóval féltékeny.
-Na mindegy. Megadtam a számom neki, valószínűleg beszélünk még.-húztam meg a vállam. Ez a valóságban nyilván nem így történt. De Niallnek erről nem kellett tudni.
-Hogy mit csináltál?-kérdezte köhögve,a meglepődöttségtől félrenyelt egy keveset az italából. Én csak nevettem rajta, és Niall arca is megenyhült.-Szabad egy táncra?-kérdezte. Bólintottam, majd kézenfogva a tánctérre sétáltunk. Az asztal felé pillantottam, ahol a három fiú ült, és minket nézett. Harry a szemét forgatta, Louis és Liam viszont mosolyogtak a jeleneten. Niall a derekamhoz nyúlt, így húzott közelebb magához.
-Elizabeth, tartozom egy bocsánatkéréssel.-nézett mélyen a szemembe.
-Dehogy tartozol.-mosolyogtam rá.-Láttál valamit, ami egyértelműnek tűnt, és felzaklatott. Fordított esetben valószínűleg én sem lettem volna kíváncsi a magyarázatodra.-mondtam neki.
-Ez igaz,de gondolhattam volna, hogy Harry mászott rád.-mondta. Nem feleltem semmit, csak mosolyogtam egyet. Nem akartam elhinni, hogy ez az egész megtörténik.-Liz, annyira sajnálom. Nem akartam szakítani veled. Elragadott a hév. Borzasztó mérges voltam. Sőt, ha nincs Louis talán még most is a szobámban ülnék és sört vedelnék.-mondta.
-De most mindenzt megteheted egy pubban.-mondtam neki nevetve.
-Annyira imádlak Lizzy!-mondta, majd magához húzott, és ajkait az enyéimre tapasztotta. Kezemet a nyakára kulcsoltam, így tudott megemelni. A fenekemnél fogva tartott, míg én a lábammal átkulcsoltam a derekát is. Eszem ágában sem volt elengedni. Mohón faltuk egymás ajkait, és nem győztünk betelni a másikkal. Nem számított a tér és az idő, csak mi léteztünk. Teljesen kizártuk a külvilágot. Néha elváltunk levegőért kapkodva, de a csókcsatánknak senki sem tudott volna véget vetni. Csak mi magunk.
-Maradj itt, mindjárt jövök.-felelte Niall, majd odaszaladt a fiúkhoz. Louis nevetve vállon veregette, majd mindkét hüvelykujját az égbe emelve mutatta nekem, hogy szép volt. Niall visszatért a kabátokkal, majd miután segített felvenni a sajátomat együtt indultunk el a kijárat felé. Intettem egyet a fiúknak, majd kiléptünk a nyílt utcára. Niall próbált engem a testével takarni, védeni a paparazziktól. Az autóba bepattanva gyorsan magunkra csuktuk az ajtót, majd Daniel illedelmesen elhúzta a kis fekete ablakot, így nem látott be az utastérbe.
-Annyira hiányzott ez.-mosolygott Niall, majd beletúrt a hajamba és újra megcsókolt.
A hotelba érve habozás nélkül vettük az irányt Niall szobája felé, majd miután becsuktuk az ajtót, Niall bezárta, hogy senki ne tudjon minket megzavarni. Úgy faltuk egymás ajkait, mint akik erre éheztek már évek óta. Niall eldöntött az ágyon, és végtelen csókcsatánk a tetőpontjára hágott. Eszméletlenül szerelmesek voltunk, és mindennél jobban vágytunk egymásra. Őrült kalandokkal a hátunk mögött, és rögös úttal előttünk adtuk át magunkat egymásnak, immáron teljesen. Minden porcikámmal szerettem Niallt, és eszem ágában sem volt többé elengedni.