I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

1. A hívás

-A francba!-sziszegte Niall, de nekem ekkor még sejtésem sem volt róla, mi ez az egész.
-Mi folyik itt?-kérdeztem, miközben a szememmel próbáltam a fotóst követni.
-Semmi. Biztos összetévesztett
valakivel, vagy csak természetfotókat csinál!-próbálta menteni a menthetőt.
-Természet fotókat? Azért szaladt el?-húztam fel a szemöldököm és ott abban a percben tudtam, hogy Niall nem mond igazat. De valamiért mégsem érdekelt annyira, hogy tovább faggassam erről.-Tudod mit? Elhiszem.-mosolyogtam rá, majd töltöttem egy újabb adag kávét a bögrémbe.
-Még egy bögre? Nem lesz magas a vérnyomásod?-terelte a témát szőke barátom, de én csak megráztam a fejem.-Nahát, így elszaladt az idő? Azt hiszem nekem mennem kell. Holnap találkozunk!-szemeit egy percig sem emelte le a fali óráról, majd gyorsan összeszedte a holmijait és távozott. Csak néztem a távolodó alakját a zuhogó esőben, majd Niall fekete autóját, ahogy sietősen elhajt és már nem látom.
-Milyen furcsa fickó vagy te Niall Horan.-mondtam halkan, majd a telefonom rezgésére lettem figyelmes. A főnök volt az.
"Elizabeth! Kérem zárjon be mára, egész napra zuhogó esőt írnak, így semmi értelme nyitva tartanunk. Tisztelettel: Mr.Dillon"
-Csodás! Ezért keltem 4-kor?-sóhajtottam, majd kijelentkeztem a gépből és mindent úgy hagytam ahogy volt. Bezártam az ajtókat és a kaput, majd sietősen az autóm felé vettem az irányt, de még ezen a pár méteren is bőrig áztam. Hazáig végig csigalassúsággal tudtam menni, mert a vízen össze-vissza csúszkáltak az autó kerekei. A lakásba beérve, Dagi úgy nézett rám, mint aki szellemet látott.
-Meg se szólalj!-feleltem durván a macskának, majd egy gyors meleg zuhany után befészkeltem magam az ágyamba és elnyomott az álom.

Javában délután lehetett, amikor megcsörrent a telefon. Morcosan kaptam fel a fejem, ki kereshet ilyenkor?
-Halo?-feleltem álmosan, majd a szememet megdörzsölve vártam a titokzatos hívó válaszára.
-Halo? Elizabeth?-hallottam a kissé rekedtes hangot a telefonból.
-Igen, kivel beszélek?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Niall vagyok. A golfklubból, tudod.-nevette el a mondat végét.
-Haver, hogy tudsz így bemutatkozni?-hallottam egy mély hangot, és egyre kíváncsibb lettem.
-Maradj már, ő még nem tudja...-suttogta Niall, feltételeztem nem nekem.
-Miről nem tudok, Niall?-mostmár muszáj volt rákérdeznem, furdalt a kíváncsiság.
-Aaarrróóll, hoooogy...miért hívtalak!-csattant fel Niall, szépen kihúzta magát...
-Na és miért hívtál? Egyáltalán honnan van meg a számom?-ez eddig eszembe sem jutott, de mindig nagyon vigyáztam arra, hogy hol adom meg az elérhetőségeim, pont az ilyen esetekre.
-Megvannak rá az embereim!-nevetett hallkan.-Egyébként azért hívtalak, mert szerettem volna tudni, hogy holnap reggel is dolgozol e?-hallottam, hogy a háttérben nevet valaki. Minden bizonnyal nincs egyedül...
-Ha az idő nem szól közbe igen, de holnap is 6-kor nyitunk.-nevettem el a mondat végét, majd visszaemlékeztem a ma reggeli atrakcióra.
-Észben tartom! Akkor holnap!-majd Niall bontotta a vonalat, én pedig mosolyogva tettem magam mellé a telefonom. Holnap...de vajon mit akar mondani? Jézusom remélem nincs barátnője, vagy ilyesmi. Ezt meg sem kérdeztem tőle...pedig ha már flörtölünk...
-Várjunk csak!-csattantam fel, majd az ágyból kipattanva bámultam a mobilt.-Mi a francot csinálok? 1 napja sem ismerem és róla ábrándozom!-túrtam bele idegesen a hajamba.-Nem,nem,nem ennek véget kell vetni most és azonnal.-járkáltam fel-alá. Felhívom, hogy holnap mégsem én leszek, vagy nem tudom. A telefont a kezemben forgatva gondolkodtam ezen, majd elvetettem a dolgot. Meg kell hallgatnom, hogy holnap mit akar mondani. Majd utána lerendezem, ha úgy alakulnak a dolgok.
Egész este a gondolataimba merülve ültem, és végeztem a dolgaim. Niall aznap már nem hívott vissza, és én sem kerestem őt. Egész este sorozatot néztem, de valahogy ez sem tudta elterelni a figyelmem róla. A nagy kék szemei, a szőke kócos haja, a borosta az arcán...Magamon is meglepődve, teret engedtem a vágyakozásnak és róla álmodoztam. A vacsora főzése közben is elkalandoztam, így az kicsit oda is égett, és azon gondolkodtam, hogy vajon Niallnek ízlene amit főztem? Azt mondta szeret enni. Na de vajon mindent szeret?
Ilyen és efféle gondolatokkal feküdtem le aludni, nem is sejtve, hogy másnap az életem a fejetetejére fordul.