I want to write you a song | Niall Horan fanfiction | 16+ | ÁTÍRÁS ALATT

6. Kezdetektől fogva

Reggel a nap vakító fényére keltem, és a kezem a szemem elé kaptam. Valami furcsa volt. Várjunk csak...EZ NEM AZ ÉN SZOBÁM! Félve pillantottam magam mellé, és a sejtésem beigazolódott. Niall bóbiskolt mellettem, nyakig betakarózva. A padlón mindenütt eldobott ruhák hevertek. Jómagam boxerban és pólóban feküdtem Niall mellett, ami feltételezem nem az enyém volt, ugyanis legalább 3 mérettel nagyobb volt, mint amiket hordani szoktam.
-Pszt, Niall!-próbáltam keltegetni, de csak egy halk morgás hallatott.-Niall kérlek kelj fel!-egyre kétségbeesettebb voltam.
-Mi az?-nyitotta ki végre a szemét, és kómásan bámult rám.
-Niall, mi történt tegnap este?-kérdeztem félve.
-Semmi különös, megcsókoltalak, aztán nem bírtunk leállni, és nálam ért véget a buli.-mondta, miközben közelebb mászott, és egyik karjával eltűrt egy hajtincset a fülem mögé. Ekkor vettem észre, hogy Niall félmeztelenül feküdt mellettem.
-Ugye nem? Mond, hogy csak viccelsz!-a könnyeimmel küszködve néztem rá.
-Jézusom Liz!-ült fel az ágyon.-Persze, hogy csak viccelek. Te sem gondoltad komolyan, hogy ilyesmire képes lennék. Jól éreztük magunkat egy kicsit. Megittuk az első üveg pezsgőt, csókolóztunk párszor, majd felbontottuk a második üveg pezsgőt is. Én ott már éreztem, hogy nekem elég volt ennyi, de te megittad az egész üveggel. Aztán elaludtál.-mesélte mosolyogva.
-De Niall, te öltöztettél át?-kérdeztem.
-Igen. Bocsi, de nem akartam, hogy farmerban aludj, szóval rád adtam az első pólómat, ami a kezem közé akadt. Esküszöm nem csináltam semmit veled, eszem ágában sem volt, csak teljesen ki voltál ütve, és...-Niall mondandóját eszméletlen hangos dörömbölés szakította félbe.
-Nyissátok ki!-ordított Harry odakintről.
-Mi a...-nézett rám Niall, majd odasietett az ajtóhoz, és kinyitotta Harrynek.
-Ez mi?!-dobta elém az ágyra Harry a Daily Mail legújabb számát.
-Haver, Lizzel csak jóléreztük magu...-de Niall már nem tudta befejezni a mondatot, mert Harry akkora lendülettel ütötte orrba, hogy Niall a földre esett. Harry rávetette magát, és ott ütötte a fiút, ahol érte. Ebben a pillanatban futott be a szobába Louis, aki a jelenetet látva azonnal a két fiú közé vetette magát, és míg én Niallt húztam, ő Harryt tépte le Niallről. Niall orrából ömlött a vér, a szája és a szemöldöke felett a bőr is felszakadt. Harry megúszta m, neki csak a szája szakadt fel és a homloka vérzett egy kicsit.
-Ti normálisak vagytok?!-ordított velük Louis. Én meg sem mertem szólalni, inkább beszaladtam a fürdőbe és gyorsan bevizeztem egy törölközőt. Mire visszaértem a szobába, Harry és Louis már sehol sem voltak, Niall pedig az ágy szélén ülve törölgette az orrát. Lassan odasétáltam hozzá, és próbáltam a lehető legfinomabban felitatni a vért az arcáról.
-Annyira sajnálom Liz. Nem akartam, hogy valaha is ilyesmit láss.-tekintetét rám emelte, meggyötört volt.
-Egyáltalán mi volt már megint ez az egész?-kérdeztem, miközben próbáltam az orrából eredő vért elállítani.
-Nézd meg azt.-mutatott az újságra, miközben átvette tőlem a törölközőt.
Egy kép volt benne, rólunk. Az éjszaka készülhetett, a parkban. Niall és én csókolózunk, kezünkben a műanyag pohár tele pezsgővel. Az üres üveg mellettünk hever a földön. "Niall Horan, és titokzatos barátnője, Liz az éjszaka Menchester egyik legszebb parkjában töltött el egy holdfényes randevút. Mostmár biztos, hogy Horan és barátnője nem titkolja kapcsolatukat a nagyközönség előtt. Sok boldogságot kívánunk a sztárvilág legújabb gerlepárjának!"
Kikerekedett szemekkel olvastam az újságot, nem akartam hinni a szememnek. Felvettem a nadrágomat, és átrohantam a saját szobámba, majd magamra zártam az ajtót és immár a saját ágyam szélén ülve gondolkodtam a látottakon. Nem is azzal volt a probléma, amit rólunk írtak, hanem magával a ténnyel, hogy életem legszebb programján vettem részt tegnap este egy olyan személlyel, aki számomra egyre fontosabb és különlegesebb, de nem csak mi ketten voltunk ott.
-Liz! Elizabeth, kérlek engedj be!-dörömbölt az ajtómon Niall.
-Menj el!-kiabáltam ki, de ő nem akart tágítani.
-Nem! Ezt megkell beszélnünk!-hallottam az aggodalmat a hangjában. Lassan elsétáltam az ajtóig, majd a kulcsot elforgattam a zárban, és kinyitottam Niallnek az ajtót.
-Áthoztam...áthoztam a ruháid.-mondta lehajtott fejjel.
-Tedd le az ágy szélére.-mondtam neki, közben fel alá mászkáltam a szobában.
Niall a hátam mögé sétált, és átölelt, fejét a vállamon pihentette.
-Hallgass meg. Kérlek.-suttogta a szavakat a nyakamba, én pedig szembe fordultam vele.-Figyelj Lizzy, tudom hogy ez rohadt gáz, sőt én is kellemetlenül érzem magam. Te vagy az első lány, akit randizni vittem, amióta a banda van nekem. Erre ezek a kibaszott paparazzik elrontanak mindent.-Niall csak úgy tombolt. Rettentően mérges volt, amit meg is értettem, de nem tudtam másra koncentrálni, csak arra, hogy ha létezik, ezekkel a sebekkel még férfiasabb volt, mint eddig bármikor. A mutatóujjammat finomat végig futattam a száján lévő seben, majd óvatos csókot leheltem rá. Niall felszisszent, amikor összeértek az ajkaink, de nem engedett el magától.
-Mi legyen ezzel a Harry üggyel?-kérdeztem Niallt.
-Majd megoldom,te ezzel ne törődj.-nézett mélyen a szemembe.-A levelet felbontottad már?-kérdezte.
-A levél.-csaptam a homlokomra. Teljesen kiment a fejemből. Az éjjeliszekrényemhez léptem, és feltéptem a borítékot.

"Várlak a bárban egy italra, vagy kettőre. Hátha kicsit jobban megismerjük egymást.

Hazza, xx"

A rohadt életbe. Tehát ezért volt Harry olyan furcsa tegnap. Nem is Louis hívta le a bárba, hanem engem várt. Ezért kérdezte, hogy Niallel találkozom e. Talán emiatt is ugrott neki ma reggel Niallnek.
-Na, kitől jött?-kíváncsiskodott Niall a hátam mögött állva, én pedig összegyűrtem a lapot, és a bőröndömbe dobtam. Tudom, hogy el kellett volna mondanom neki az igazat. De nem akartam. Ha elmondom neki, hogy mi áll benne, esély sem lesz rá, hogy a két fiú kibéküljön, már pedig egy bandában a tagok nem engedhetik meg maguknak, hogy így viselkedjenek egymással.
-Egy kamerás srác írta a stábból, akik mellett a tegnapi koncerten fotóztam. Azt írta tetszem neki. Milyen régimódi, nem?-ecseteltem Niallnek, és mindennél jobban szerettem volna, hogy elhidje amit mondok.
-Igazán?-kérdezte.-Ki?-húzta fel a szemöldökét.
-Ömh...Zack.-haboztam. Remélem nem tűnt fel neki.
-Habozol.-felelte.-Ki írta levelet Elizabeth?-indult el a bőröndöm felé, ahova a papír labda esett.-Várlak a bárban egy italra, vagy kettőre, hátha jobban megismerjük egymást, Hazza.-Niall szemei szikrát szórtak, és indulatosan megindult kifelé.
-Niall! Állj meg kérlek!-szaladtam utána, de már késő volt.
-Ne most Elizabeth!-kiabált rám, majd berontott Harry szobájába. Harry és Louis az ágyon ültek és beszélgettek, egy emberként kapták fel a fejüket Niall érkezésére.
-Ez meg mégis mi?-dobta oda a levelet Harry ölébe.
-Egy darab papír, mi lenne?-látszott Harryn, hogy felakarja húzni Niallt.
-Egy darab papír, amin egy kis üzenet áll? Amit te írtál Liznek!-Niall fröcsögte a szavakat, Harry szemei pedig tágra nyíltak, majd hitetlenkedve egyengette ki az összegyűrt lapot, és olvasta el.
-Hogy került ez hozzád?-kérdezte Harry indulatosan, majd elindult Niall felé.
-Nagyon jól tudod, hogy semmi esélyed Liznél. A kezdetektől fogva tudtad!
-A kezdetektől fogva arról volt szó, hogy az lesz együtt Lizzel, akinek előbb igent mond! Tudtommal nem vagytok még együtt, így a fogadás áll!-fröcsögte Harry, velem pedig megfordult a világ.