A villát és a jutalmat is elveszítettük. Az előnyt sikerült megnyernünk. Laci bejelentette, hogy jövő héten a mexikói válogatott ellen fogunk küzdeni. Elszántan vágtunk neki a hét utolsó csapatjátékának, a végjátéknak.
A rajtnál álltunk. 9-7 volt az állás. A kihívók vezettek. Mellettem Dorci, az örök riválisom állt. Az én feladatom volt hárítani a meccslabdát, míg az említett lánynak behúzni az utolsó pontot. Ahogy meghallottam a sípszót rohanni kezdtem. A félhomály miatt nehezebben láttam az akadályokat. A pályán hasítottam, de az utolsó akadálynál, a kocsi lehúzásánál egy nagyot estem. Mellettem Dorci már neki is kezdett a ügyességinek. Két karikát kellet feldobálni egy csőre. Sikeresen kipakoltam a dobóeszközöket. Nagyon szorított az idő, hiszen Dorci már feldobott egy karikát. Eldobáltam rengeteget. Egy karika maradt a kezembe. Kifújtam a levegőt és elhajítottam. Ráesett a csőre. Futásnak eredtem,hogy összeszedjem a karikákat. Mikor visszaértem a kihívók már Dorci nyakába ugrálva kezdték el kántálni a dalukat. A sírás határán állva vonultam le a helyemre. Mindenki némán figyelte a pályát, ahol a kihívók a nevetséges koreográfiájukat csinálták.
-Sajnálom.- sírtam el magam. A fiúk idegesen morzsolgatták a kezüket. Dorka mellém lépett és átkarolt. A karjára hajtottam a fejem.
- - -
A legjobb statisztikám nekem lett. A villa nappalijában ültünk és tanakodtunk a holnapi párbajon. Mindenki feszült volt. Fogalmam sem volt, hogy ki legyen Dávid ellenfele.
-Szerintetek mi legyen?- néztem körbe a könnyeimmel küszködve. Velem együtt még Dorka sírt. A többiek jól tartották magukat.
-Szerintem kövessük az eddigi taktikát. Mivel nekem van Dávid után a legrosszabb statisztikám, így nekem kell mennem.- meredt maga elé Zozó.
-Egyetértek Zozóval.- felelte Szandi.
-Szerintem is ez lesz a legjobb.- sírta el magát újból Dorka.
- - -
A medáljátékon Zozó és Bogi szerzett medált. A párbaj előtt még Zsolti félrehívott . A fejembe már megszületett a döntés.
-Figyelj Gabi.- fogta meg a vállam Zsolti.- Zozónak egyre jobban megy a játék. Eszméletlen gyors a pályán, amit rengetegszer ki tud használni. Bármikor lehet hirtelenhalálba küldeni, mivel métereket rá ver az ellenfelére. Az ügyességit se kapkodja már el. Egyre ügyesebb. Vannak napok, mikor verhetetlen. Nem hagyhatjuk, hogy ő ma kiessen. Még rengeteg minden van benne, amit eddig nem tudott megmutatni. Én fogok ma menni párbajozni.
-De Zsolti...- kezdtem bele a mondandómba, ám ő megszakított.
-Én fogok menni.- mondta ki határozottan. A könnyeimmel küszködve bólintottam, majd átöleltem.
-Kérlek gyere vissza.- suttogtam a fülébe.
-Megpróbálom.
- - -
-Gabi! Kit jelölsz Dávid ellenfelének?- kérdezte Laci.
-Sok mindent mérlegeltem. Tegnap még biztos voltam a döntésemben, de reggelre más lett. Az eddigi taktika nem vált be, ezért most váltanunk kell. Mindenkinek az érdeke, hogy a legerősebb játékosok maradjanak bent. Ezért Zsolti lesz Dávid ellenfele. -hadartam el a felvezető szöveget. A sírástól alig kaptam levegőt.
A fiúk elmentek a csónakhoz, ami felviszi őket a pálya elejéhez. Zozó ült mellettem és a földet bámulta.
-Nem ezt beszéltük meg.- nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
-Tudom.- suttogtam halkan.
-Egész délelőtt a párbajra koncentráltam. Azért hajtottam annyira a medálért. Biztos voltam benne, hogy én megyek.- lassan a kezével felém nyúlt és átölelt. Zokogva viszonoztam az ölelését. Ahogy a kamerások elléptek, még egy utolsót oda súgott.- Nekem kellene ott állnom.
- - -
A medálomat felajánlottam Zsoltinak, de ő nem fogadta el. A pályára indultak. A mellettem ülő Zozóra pillantottam, aki rászorított a karomra. Zsolti és Dávid rettentően gyorsan mentek a pályán. Zsolti egy picivel előbb ért ki. Előnnyel kezdhette az ügyességit. Mindketten csomó labdát eldobáltak. Talán egy pillanattal előbb Zsoltinak sikerült bedobnia a labdát. Egy-Egy volt az állás. Mindketten elrohantak a labdáért. Zsolti eldobta a labdát. Azért imádkoztam, hogy menjen be az a fránya eszköz, am a kosárt eltalálva esett a földre. Dávid is elhajította az említett tárgyat, de neki be is esett.
-Zsolti exatlonjának vége.- ordította Laci a fiúk háta mögül. A könnyeim eddig is folytak, de most jobban megeredtek.
-Nyugi.- csitítgatott Zsolti. Átöleltem és lehunytam a szemem. Vártam, hogy ha kinyitom Zsolti áll boldogon előttem, úgy, hogy megnyerte a párbajt. De nem így történt.
/////////////////////////////////////////
Ez tök hosszúra sikeredett. Olyan rossz volt leírni a párbajt. Remélem tetszett! Hamarosan hozom a következő részt.Love,
Miranda
YOU ARE READING
hallod a tengert?
FanfictionBEFEJEZETT! [exatlonx gazo ship fanfiction] Ott álltunk a végén. Kéz a kézben. Vártam,hogy vége legyen ennek a 4 hónapos őrületnek. Az arcodat figyeltem, amin az izgalomnak már nem látszott nyoma. Dühös se voltál. Csak egy keserű mosolyjal ajándékoz...