hallod a tengert?

tizenkilenc

Ismét egy hét eltelt úgy, hogy a villa kényelmét élveztük. A végjátékot elveszítettük, ám nem kellett csüggednünk, hiszen két fordulós volt. A medáljátékon semelyikünk nem szerzett medált. Zozóval a kapcsolatom ez a hét alatt megerősödött, ezért nem lepődtem meg, hogy egy levél várt az ágyamon.

,,Kedves Gabi!

Mivel mára már semmi dolgunk nincsen, ezért arra gondoltam, hogy jó baráthoz hűen meghívlak vacsorázni. Mivel játékba vagyunk, ezért ezt nehéz kivitelezni, de nincsen lehetetlen. Este nyolckor a medencénél!

Ui: Öltözz fel szépen!

Szeretettel: Zozó''

Hosszasan elgondolkodtam azon, hogy melyik ruha lenne számomra a tökéletes, ám Andrea megelőzött. Tudtam, hogy most kell felvennem az a csúnya piros ruhát. Este nyolcra el is készültem, ezért leballagtam a medencéhez. Zozó már ott várt. Egy inget viselt, amit direkt nem gombolt be, hogy látszódjon a hasa. Mellé egy fekete nadrágot viselt. Barna, már-már szőke haja kócosan állt. Azt a hatást keltette, mint aki nem foglalkozott vele, de igen is több percet tölthetett vele.

-Csodásan nézel ki!- tátotta el a száját az említett fiú. A karját ölelésre nyitotta, amit elfogadtam.

-Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz.- viszonoztam a bókot.

-Erre gyere.- vonszolt el a medence mellől. Hátrább egy fa alá húzott,ahol egy asztál állt. Meg volt terítve. A kaják választéka nem sok volt. Pár palacsinta és gyümölcsök voltak elhelyezve.

-Kitettél magadért.- bólintottam elismerően. A srác csak kedvesen rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyát. Megfogta a kezem és a szék felé vezetett. Úriemberhez hűen kihúzta és ráültetett, majd be is tolta. Helyet foglalt a szomszédos széken.

-Jó étvágyat!- harapott bele az egyik palacsintába, amit valószínűleg ő csinált. Én is elvettem egyet és vidáman kezdtem el enni.

-Ez nagyon jó.-tartottam fel a hüvelyujjam.

Az evés után a medence szélén ültünk. A naplementét bámultuk. Egyszerűen minden tökéletes volt. Zozó felém fordult, de mielőtt bármit is mondhatott volna közbeszóltam.

-Maszatos vagy itt.- mutattam az arca bal oldalára, ahol egy csoki folt díszelgett. A kezembe tartott szalvétát az arcához emeltem, majd egy határozott mozdulattal letöröltem azt. -Így már jobb!

-Köszönöm.- mosolygott rám kedvesen.

-Olyan gyönyörű.- mutattam az égboltra. Zozó odafordította a fejét. Ő is az eget kémlelte.

-Akárcsak te.-suttogta. A szemét még mindig az égbolton tartotta. Csak én bámultam hosszasan paprika vörös fejjel.

-Köszönöm.- hebegtem el zavartan. Zozó rám emelte a tekintetét, majd egy apró mosoly kíséretében fel állt a hideg kőről.

-Gyere.- nyújtotta felém a karját. Megfogtam és ő felhúzott. Befelé vettük az irányt. Zozó megállt a bejárati ajtónál, majd halkan lenyomta a kilincset.

-Mit csinálsz? Nem mehetünk ki!- néztem rá értetlenül.

-Nem tudja meg senki.- vonta meg a vállát, majd kihúzott. A tengerpart felé sétáltunk. Meghallottam egy apró neszt, ezért Zozót magammal rántva szélsebesen kezdtem el futni. Amikor végre odaértünk hosszasan kifújtam a levegőt. Zozó is ugyan ezt tette.

-Gabi. Mivel mindig elrontod a megfelelő alkalmat, ezért mos muszáj ezt tennem.-mutatott a számra, majd befogta azt a kezével.- Már a játék kezdete óta éreztem valamit. Nem tudom meg mondani milyen érzés ez valójában. Egyszerűen csodálatos. Minden napomat te ragyogod be. Már rég otthon lennék, ha nem lennél te. Már miattad megéri küzdeni. Egyszerűen gyönyörű vagy. Imádom a hajad, amit mindig kontyba fogsz. A frufrud is imádom, bár tudom, hogy te nem, mivel növeszted. A szemedet is. Mindig elveszek benne, ha sokat nézem. Már pedig mindig a tekintetemmel a tiedét keresem. Imádom, hogy ilyen a személyiséged. Imádom, ha nevetsz és azt is, hogy ha sírsz. Imádom, hogy mindenkit szeretsz és ragaszkodsz hozzá. Imádom, hogy mindig jobb kedvre tudsz deríteni. Imádom, hogy ennyire higgadt vagy. Imádom, hogy megadhatom a lökést, ahhoz,hogy a legjobb legyél. És imádom, hogy itt lehetek veled.

-Zozó én...- kezdtem bele a mondandómba, ám ő elnémított.

Lassa közelebb hajolt hozzám. Az ajkainkat egy centiméter választotta el. Egy kis habozás után, rátapadt az enyémre. Belevesztem a csókunkba. Alig bírtunk elszakadni a másiktól. Mindig újra és újra valamelyikünk megcsókolta a másikat. Mikor mindketten elégnek éreztük elváltunk egymástól. A homlokát az enyémnek döntötte. Így álltunk a naplementében, Dominikán, a játék tizennegyedik hetén.
/////////////////////////////////////////
Emberek help! Nem tudok normális csókjelenetet írni.:(

Tetszett ez a rész? Én mondtam, hogy jó lesz! Hehe

Love,
Miranda