hallod a tengert?

huszonhét

-Sziasztok.- léptünk be félénken a villa ajtaján. Dave egyből odaugrott és egy nagy öleléssel köszöntött minket. Dorci is odalépett és átkarolt. Adu csak egy apró bólintással üdvözölt minket.

-És a negyedik lány?- nézett körbe Dávid. Én is érdeklődve nézelődtem a nappaliban, amikor megpillantottam a székekből épített barikádot. Egyből tudtam, hogy ki csatlakozott hozzánk negyedikként.

-Meglepetés.- ugrott elő Viki. Dorka és én összenéztünk. Egyetértettünk abban, hogy nem őt vártuk vissza.

-Gratulálok.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- - -

A ma női négyek viadala volt. Karikás ügyességi, amihez nem fűztem sok reményt. Egyetlen célom az volt, hogy piros lány jusson a legjobb három közé. Én vagy Dorka.

Furcsa módon ment az ügyességi. Dorci ellen futottam a körömet. Neki egyetlen élete maradt, nekem viszont volt még négy. Négy esélyem volt. A pályát egyszerre végeztük el. Az ügyességihez vezető ajtót nekem sikerült előbb feltekernem. A karikákhoz siettem. Gyorsan kipakoltam. Minden körülöttem lévő zajt kizártam. Egyetlen hangra koncentráltam.

-Koncentrálj Gabi!- ordította el magát Zozó.

Eldobtam az első karikát. Egyből levitte az első totemet. Aztán a második és a harmadik is leesett. A negyediket megérintette, de nem borult le. Volt még egy karikám. Eldobtam az eszközt, ami eltalálta a totemet és leesett. Mehettem összeszedni a karikákat. Direkt nem néztem át Dorcihoz. Csak kizökkentene. Visszaértem a dobóponthoz. Az első karikát sikerült bejuttatni, ám a következő az asztal szélét találta el. A következő viszont bement. Ez azt jelentette, hogy bent vagyok a top háromba. Elsőként sikerült bejutnom. Lerohantam a pályáról és Zozó nyakába borultam.

-Sikerült.- suttogtam könnyes szemmel.

-Persze, hogy sikerült.- simogatta a hátam. Elengedtem, majd Dorkához fordultam. Szintén megöleltem.

-Gratulálok.- tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Én is gratulálok.- sétált oda hozzám Dávid, akit szintén megöleltem.

-Gratula.- pacsizott le velem Dave, Adu, Dorci is Viki is.

- - -

-Ügyes voltál ma.- suttogta Zozó a fülembe. A teraszunkon ültünk. Dorkát sikerült kipaterolnunk. Fogalmam sincs hova ment, de egy darabig nem jön vissza.

-Köszönöm. Már csak az kell, hogy holnap te juss be .

-Meglátjuk mi lesz.- vonta meg a vállát.

-Ugye nem adtad fel?- ráncoltam össze a szemöldököm.

-Nem.- mondta ki a kelleténél hosszabb gondolkodás után.

-Gyorsan kapd össze magad! A pályán nem lehetsz ilyen! Senki nem fog tudni, majd észhez téríteni a pályán. Lehet ezzel a hozzáállással cseszted el a döntőd.- fakadtam ki.

-Nyugi Gabi. Ha azt szeretnéd, hogy megcsináljam, akkor megfogom.- kacsintott rám.

-Megígéred?- néztem rá boci szemekkel. A kisujjamat feltartottam.

-Megígérem.- tette oda ő is az ujját, majd megrázta.

-És mi a terved az exatlon után?- hoztam fel a témát. Már régóta kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz velünk a játék után.

-Előszőr is megkeresem a másik barátnőm. Már biztos hiányol.-gondolkodott hangosan Zozó.

-És ő milyen?- néztem rá tágra nyílt szemekkel. Alig bírtam visszatartani a nevetésem.

-Nem jobb, mint te.- húzta mosolyra a száját, majd megcsókolt.

-De a viccet félre tévé, mi lesz velünk?

-Mi lenne?- ráncolta össze a szemöldökét.

-Mi van, ha elmúlik a varázs és otthon már nem fogsz szeretni? Ha találsz nálam valaki sokkal jobbat? Ha...- nem bírtam befejezni a mondandómat, mert rátette az ujját a számra.

-Nem fog elmúlni. Érzem.- próbált meg nyugtatni.

-Ha viszont ez beigazolódik?- néztem rá riadtan.

-Akkor ez egy szép emlék lesz.- mutatott körbe magunkon.- De ne gondolj ilyenekre! Holnapi napot megcsinálom és nyugodtan fogunk ülni a padon egész nap.

-Megjött a kedved a döntőhöz?- húzogattam a szemöldököm.

-De még mennyire!
//////////////////////////////////////////
Sziasztok! Még nem igazán tértem vissza ide, de hamarosan megírom az utolsó részeket. Még nem igazán tudom, hogy fogom befejezni, mert mindig mást látok a legjobbnak. Na mind1 is!

Jó szünetet mindenkinek! Kinek mi a terve nyárra?

Love,
Miranda