hallod a tengert?

harmincegy

Talán az egész játék alatt nem aludtam ilyen jól. A mai napnak volt a legnagyobb tétje, de még ráértem izgulni később. Felkaptam az első exatlonos felsőm, ami a kezembe akadt.

-Kész vagy?- rontott be az ajtón az egyik stábtag.

-Igen.- bólintottam, majd az ajtó felé vettem az irányt. A férfi után siettem, aki a kert felé igyekezett.

-Sziasztok.- intettem a többi ott tartózkodó stábtagnak.

-Kezdhetjük?- mosolygott rám a riporter lány.

-Persze.

- - -

A tegnap kiválasztott pályák közül először az enyémre mentünk. Ahogy kiszálltunk a buszból a már kiesett versenyzők felé rohantam.

-Szia. Hiányoztál.- ugrottam egyből Zozó nyakába. Nevetve karolt át ő is.

-Te is nekem. De legalább végre kialudtam magam.

-Nagyon vicces vagy.- forgattam meg a szemem, majd a karjára csaptam.

-Ja amúgy sziasztok.- köszöntem a többieknek is. A többiek alatt a bajnok csapatt játékosait értettem és nagy meglepetésemre Bogit.

-Végre, hogy minket is észre vettél.- játszotta a sértődöttet Dávid.

-Bocsi.- húztam el a számat, majd Bogi felé fordultam.

-Hát te?- mosolyogtam rá kedvesen a barna hajú lányra.

-Bevettük a bandába.- válaszolta helyette Geri, majd átkarolta.

-Neked szurkolok és láttam, hogy itt állnak a szurkolóid, szóval én is ide álltam.

-Szuper.- mosolyogtam rá kedvesen. A lány egy kis habozás után megölelt.

-Nyerd meg!- suttogta a fülembe.

- - -

A két pálya között volt pár óra pihenő. A villába mentünk vissza. A négy döntős. Most éreztem legjobban a többiek hiányát. Dorci és  a két fiú a nappaliban beszélgettek, míg én a szobámba kuksoltam. Se Dorcitól, se Davetől nem vártam el, hogy oda jöjjön hozzám. Mindketten azon voltak, hogy a kihívó lány nyerjen. Ha fordítva lett volna a helyzet, mi is így tettünk volna.

A második pálya következett, Dorci ügyességijével. Ahogy emlékeztem nekem se ment olyan rosszul. Azért tartottam tőle, de nem féltem annyira. Tudtam, hogy ha ez nem sikerül még van esélyem. Próbáltam kizárni ezt a több esély dolgot. Arra akartam koncentrálni, hogy ezt muszáj megcsinálnom.

-Szép volt.- pacsizott le velem Zozó, mikor már csak egy pont választott el a győzelemtől.

-Köszi.- húztam mosolyra a szám.

-Egy pont kell és mehetünk ünnepelni. - kezdte el húzogatni a szemöldökét Geri.

Egy pont kellett a győzelemhez. Úgy gondoltam rá, mint az utolsó futamra. A rajtnál is ezt ismételgettem magamban. Vártam, hogy Palik megfújja azt a sípot, amit 108 napon keresztül használt. Ahogy meghallottam a hangját, kiugrottam a rajtból. A pályát gyorsabban teljesítettem az eddigieknél. Az összes erőmet beleadtam. Az ügyességihez érve, egy nagyot fújtam. Előszőr a homokzsákot pakoltam elő. Eldobtam. Vártam, hogy eléri- e a pontot, amit x-szel jelöltek. A homokzsák megérintette. Átfordult a kosár. Addig kipakoltam a labdákat. Eldobtam az elsőt. A kosárban landolt. A másodikra nem sikerült. Utána egyből bele ment a kettő. Ez azt jelentett, hogy nyertem.

-Gratulálok.- léptem oda Dorcihoz, majd hosszasan megöleltem.- Nagyon ügyes voltál!- vigasztaltam az elfancsalodott lányt.

-Te is.

Zozó felé rohantam. A karjaiba borultam. Ő felemelt és megpörgetett. Nevetve rakott le a földre. A többieket is sorban megöleltem.

- - -

-Az exatlon hungary női győztese, Dr. Busa Gabriella.- ordította el magát Laci. A pódiumhoz léptem. Felálltam rá. Laci odanyújtotta nekem a kupát, amit örömmel vettem el. A magasba tartottam. Megint eldurrantottak egy konfetti ágyút, amiben arany papírfecnik voltak. Amikor leengedtem a kupát, mindenki odajött gratulálni. A bajnok csapat felpattant mellém és átkaroltak. A mellettem álló Zozóra pillantottam.

Ott álltunk a végén. Kéz a kézben. Vártam, hogy vége legyen ennek a négy hónapos őrületnek. Az arcodat néztem, amin izgalomnak már nem látszott nyoma. Dühös se voltál. Csak egy keserű mosolyjal ajándékoztál meg. Ebben a mosolyban minden benne volt. Az egész történetünk.

-Büszke vagyok rád.- suttogta alig halhatóan.

-Neked kéne itt állnod. Ezzel a kezedben.- mutattam a kupára.

-Nem. Pont így tökéletes minden.

///////////////////////////////////////////
Gondolom most mindenki (kivéve Letta) azt hiszi, hogy itt és most lezárom ezt a történetet. Eredetileg ez lett volna terv. Úgy gondolom egy méltó befejezést érdemelne a könyv, hiszen harmincegy részen át írtam le Zozó és Gabi bonyolult történetét, vagyis az agyam szüleményét.
Nem kezdek el még regényt írni, hiszen még van egy rész hátra. Hamarosan jelentkezem! Addig legyetek jók!

Love,
Miranda