hallod a tengert?

huszonöt

Egy újabb hét telt el úgy, hogy a villa kényelmét élvezve párbaj mentesek voltunk. Már nagyon éreztük a végét, hiszen tizenketten voltunk a hétfői nap elején. Zalán távozása után, tizenegy főre csökkent a játékosok létszáma. Pénteken a kihívóknak kellett párbajoznia, ami azt jelentett, hogy egy köpésre van a döntő.

Hétfőn a villa volt a tét. A kihívóknak sikerült elnyernie,ezért az utolsó hétre ők költözhettek be a villába. Én nem bántam, hiszen minden jó emlékünk a táborhoz fűződött. Ott lettünk igazi csapat.

- - -

A  mai nap a joker volt a tét, ami rengeteget segíthet a holnap végjátékban. 10-8-ra megnyertük.

-Már csak 2 lépésre vagyunk attól, hogy öten menjünk a döntőbe!- szólalt meg Dorka, aki az operatőr kérésére hozta fel ezt a témát.

-Muszáj megcsinálni a holnapi napot.- csatlakozott a beszélgetéshez Zozó. 

-Nem mehet haza senki innen!- állt fel a kör közepéről, majd az ágya felé vette az irányt.- Nyomás pihenni!- utasított minket.

- - -

-Hogy érzed magad?- ült le mellém Zozó. A szokásos helyünkön bámultam a csillagokat. Mióta Zozó órákat mesélt róluk, már én is szebbnek láttam őket.

-Nem izgulok. Tudom, hogy te ott leszel mindenképpen. Ha nyerünk holnap én is.- adtam át Zozónak az okosságot, amit előbb számoltam ki.

-Honnan veszed, hogy én ott leszek?- ráncolta össze a szemöldökét.

-Tudom és kész.

-Boszorkány vagy.- nevette el magát, majd átölelt. Ráhajtottam a vállára a fejemet. Így néztük az égboltot.

-Szerinted van esélyem ott lenni?- emeltem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Hol?

-A döntőben! Hol máshol?- néztem értetlenül rá.

-Több esélyed van, mint azt gondolnád.- mosolygott rám.

-Tudod.- kezdtem bele a mesélésbe.- Mikor megérkeztünk nem szerettem volna kiesni. Furcsa módon nem is estem ki. Még párbajra se jelöltek, pedig lehet kellett volna. A hetekből hónapok lettek. A statisztikám jó volt. Nagyon jó. Hónapokig itt voltam. Most is itt vagyok. Nehéz elhinni, hogy eddig eljutottam. Itt vagyok a döntő előtt!

-Tényleg furcsa, hogy még itt vagyunk.- bólogatott Zozó.

-És tudod mi a legfurcsább?- emeltem rá a tekintetem. A szemem könnyes volt, pedig el se kezdtem még a mondandóm.

-Mi?- fordult felém. Megragadta az arcom és letörölte a könnycseppet, ami akkor folyt végig az arcomon.

-Már nem Brigi fekszik mellettem.- nevettem fel keservesen.

-Én nem tudtam megszabadulni még Dávidtól.- nevette el magát.- De nem is akarok.

-Pedig néha úgy tűnik, hogy igen.- kuncogtam.

-Pedig nem. Ő a másik olyan ember, aki nélkül nem tudnám elképzelni a játékot. Itt vagyunk a kezdetek óta. Támogatjuk egymást 4 hónapja.

-Te megkedvelted Dávidot.- mosolyogtam rá.

-Túlságosan is.- sóhajtott egy nagyot.

-Félsz a vele való párbajtól?Már ha úgy adódik.

-Egy picit igen.

-Értem.- néztem rá komolyan.

-El ne mondd Dávidnak!- fordult hirtelen felém.

-Mit ne mondjon el nekem?- ráncolta össze a szemöldökét Dávid. Valószínűleg most végzett a tusolással, mert még vizes volt a haja.

-Azt, hogy megettem a paradicsomodat.- improvizált Zozó.

-Naaa! Pedig azt meg ettem volna!- szomorkodott Dávid.

-Bocsi haver!- veregette meg a vállát Zozó.

-Jobbat nem tudtál volna kitalálni?- forgattam meg a szemem, miután Dávid bement a faházba.

-Zozó!- lépett ki az ajtón Dorka.- Szerintem siess, mert Dávid most eszi meg a kenyered.

-Jó legyél bébi.- puszilta meg a homlokom az említett srác.- Dávid! Hogy merészeled?

- - -

A végjátékot elveszítettük. Hiába adtunk bele mindent, nem sikerült nyernünk. A ceremónián állva rengeteg gondolat futott át a fejemen. Rengeteg párbaj variáció. Ha nekem kell meghoznom a döntést, egyből tudni fogom kinek a nevét mondom.

-A legrosszabb statisztikája Dávidnak van-mondta ki Laci egy kis habozás után. Dorka egyből az arcához kapott. Féltette Dávidot.
-A legjobb statisztikája...- imádkoztam, hogy ne én legyek. - Zozó, neked van!

-Ez az.- suttogtam a lehető leghalkabban

-Ezzel biztosítottad a helyed a legjobb négy között. Adu és Dave mellett.- mondta el az örömhíreket.

-Én mondtam.- suttogtam Zozónak, amikor már nem vett a kamera.

-Én meg mondtam, hogy egy boszi vagy.- nevette el magát.

-Gratulálok!- pusziltam meg az arcát.

-De figyeld! Kempf Zozó a legjobb 4 között. Ugye milyen jól hangzik?

-Nagyon jól.
///////////////////////////////////////////
Nem a legjobb rész, de hajnali egykor írtam kb.
Mondjuk ez nem mentség. Na mind1

Holnap olyan hosszú napom lesz! Blahh. Fel kell kelnem fél 8-kor, mert be kell vinni a könyveket a suliba. Aztán elviszem a biciklim szerelőhöz. Délután pedig edzés, ahol biciklizni fogunk, szóval használhatom anyámét. Csodálatos!

Inkább nem panaszkodom tovább, mert a végén elvesztem az összes olvasómat. haha

Love,
Miranda