hallod a tengert?

huszonhárom

-Alszol?- hallottam a hátam mögül Zozó hangját.

-Igen.- válaszoltam. Zozó mögém sétált.

-Menj arrébb.- utasított. Arrébb csúsztam. Zozó befeküdt mellém.

-Most itt fogsz feküdni?- néztem rá értetlenül.Ő csak egy mosolyjal ajándékozott meg.

-Igen. De gondoltam beszélek is addig, hogy jobban teljen az idő.- megpróbált átkarolni, de én kihúztam magam.- Szóval nem beszélünk.

-Nem.- vágtam rá kapásból. Azonnal meg is bántam, hogy ilyen hamar rávágtam.

-Pedig én elmondom akkor is.- erősködött Zozó.

-Oké.- vontam meg a vállam, majd elfordultam tőle.

-Tudod Gabi, én féltem.- kezdett bele a mondandójába.- Féltem, hogy elveszítelek. Rengeteg embert veszítettem el. Nem tudtam volna elviselni, ha te se lennél már itt. Azért viselkedtem így.

-Ezért pukkadtál?- néztem rá ,,durcásan''.

-Nem pukkadtam. Azt te szoktad. Én férfiasan haragudtam.- mosolygott rám kedvesen.

-Ahaaaa... Férfiasan.- forgattam meg a szemem.

-Akkor szent a béke?- tartotta felém a kisujját.

-Igen.- tettem oda én is a sajátom,majd megrázta.

- - -

Az előnyt elveszítettük, így a kihívók egyik játékosa választhatott csillagot. A kihívók szerencséjére mixet választotta. A holnapi végjátékot, ezért 2 darab segítséggel kezdik.

-Sajnálom, hogy nem nyertünk. Szoros volt.- szólalt meg hirtelen Dorka.

-Mindent megtettünk, de a kihívóknak jobban ment az ügyességi.- ült le Dávid az egyik fotel karfájára.

-Előny nélkül is megcsináljuk.- csapta össze a kezét Olivér.

- - -

A végjátékot elveszítettük. Nagyon dühösek voltunk magunkra. Nóra hangot is adott annak, hogy az elmúlt két napban nem voltunk igazán egy csapat.

Nekem lett a legjobb statisztikám, ezért automatikus volt a párbaj. Nóra, a legrosszabb statisztikájú játékos és Dorka, aki a középmezőnybe lehet.

-Jöhetek?-kopogtam nagyokat Dorka ajtaján.

-Igen.- hallottam bentről a választ. A lány az ágyán ült és a ruháit pakolgatta.

-Izgulsz?

-Nem annyira. Volt már párbajom. Tapasztalt vagyok már párbajok terén.- mondta elszántan.

-Akkor nem kell félteni.-öleltem meg.

-Nem.- mosolygott rám, majd elengedett. Ajtó nyílására lettünk figyelmesek.

-Lányok. Felvehetünk egy beszélgetést?- kérdezte az operatőr.

- - -

A párbajról Dorka tért vissza. A medálját se kellett felhasználnia. Az első futamát elvesztette, de sikerült a többit megnyernie.

A párbaj után a nappaliban gyülekeztünk. Már csak öten maradtunk és így terveztünk végig maradni.

-Most már senkit nem kéne elveszíteni.- szólalt meg Dorka. A lány egész úton csöndbe ült. Nagyon megviselhette a párbaj.

-Menjenek ők végre párbajozni. Rengetegen vannak. -mondtam el a gondolataimat én is.

-Annyian vannak, mint az Oroszok.- kiáltott fel Oli. - Vannak a csajok öten, amit nem is bánok, de a fiúk már túl sokan vannak.

-Neked mindig a lányok körül jár az eszed.- forgatta meg a szemét Dávid.

-Várjál... Neked nem barátnőd van?- ráncoltam össze a szemöldököm.

-Elférnek otthon ketten is.- legyintett Oli. Mindenki felnevetett.

-Te vagy a példaképem.-nevetett tovább Zozó. Reflexből rácsaptam a karjára, amit elkezdett masszírozni, hogy enyhítse a fájdalmat.

- - -

-Olyan jó nézni titeket.- foglalt helyet mellettem Dorka az ágyon.

-Köszönjük.- mosolyogtam rá kedvesen. Sokáig bámult csendben. Látszólag mondani szeretett volna valamit, de nem tudott belekezdeni.

-Gabi?- szólított meg félénken.- Neked ugye mindent elmondhatok?

-Persze.- szorítottam meg bíztatóan a karját.

-Az van, hogy szerelmes vagyok.- mondta ki nagy nehezen.

-Úristen Dorka!- kiáltottam fel.- ez nagyszerű hír!

-Öhhmm...Tényleg?- nézett rám furcsán.

-De kibe? Geribe?- említettem meg a nem rég kiesett srácot.

-Nem.- rázta a fejét hevesen.

-Olivérbe?- ráncoltam össze a szemöldököm.

-Nem.- ismételte meg az előbbi folyamatot.

-Zozóba?

-Mi? Dehogy is!- mondta, majd öklendezést kezdett el imitálni.

- Akkor kibe?- gondolkodtam hangosan.

-Dávidba!- kiáltott fel.

-Basszus!- csaptam a homlokomra.- Hogy nem jöttem rá egyből?
//////////////////////////////////////////
Sziasztok! Már nagyon a történet vége felé járunk... Boldog vagyok,egyben szomorú, hogy hamarosan vége lesz életem első exatlonos könyvének. Ez a pár (szám szerint 23) rész alatt ennyien összegyűltünk. Már 10k megtekintés van a könyvemen! Nagyon szépen köszönöm! Ez hatalmas szám. Próbálok minden nap/ második nap részt hozni, hogy ne unatkozzatok karantén alatt. Ennek meg is lett az eredménye! Mégegyszer nagyon köszönöm.

Love,
Miranda