Reggel kisírt szemekkel keltem. Dorka is észrevehette, de szerencsére nem kérdezett rá. Hosszasan mostam az arcom hideg vízzel, hogy a többiek ne vegyék észre. Viszont ez sem úgy lett, ahogy akartam.
-Te sírtál?- nézett rám Dorci érdeklődve, amikor helyet foglaltam az asztalnál. Zozóra pillantottam, aki ránk se hederített.
-Nem.- suttogtam az ételemet turkálva.
-Nekem elmondhatod mi bánt!- érezte, hogy valamibe beletalált, de ez méginkább bíztatta arra,hogy kérdezősködjön tovább.
-De tényleg nincs semmi!-erősködtem.
-Biztos? Pedig nagyon kisírtad a szemeid.- húzta el a száját. Erre mondatra Zozó is felkapta a fejét. Hosszasan a szemembe nézett, majd elkapta tekintetét, hiszen Dave próbálta megmenteni ezt a kínos helyzetet.
-Dorci szerintem ez most nem rád tartozik.- szólalt meg Dorka. Hálásán pillantottam rá.
-Hát jó.- vonta meg a vállát az egyetlen bentmaradt kihívó lány.
- - -
A mai nap nem pont úgy lett, ahogy terveztük. Dorci jutott be a döntőbe, ezért Dorkával mi párbajozunk holnap. A fiúknál se született bajnok győzelem. Adu került elsőként a férfi döntőbe. Fontosnak tartottam Zozóval beszélni, hiszen holnap mindkettőnk játéka a tét.
-Beszélhetnénk?- léptem be a fiú ajtaján. Az ágyán ült és az ujjait babrálta.
-Nem.- felelte rám sem nézve.
-Oké. Akkor én most leülök ide.- mutattam az ágyra. Pár perc telhetett el úgy, hogy néma csendben ültünk.
-Miért?- törte meg a csendet Zozó. Már nem bírta tovább ezt a szótlanságot.
-Mit miért?- néztem rá értetlenül.
-Miért pont most szakítottál?
-Féltem, hogy a kapcsolatunk rá mehet a teljesítményünkre. Nem bírtam volna elviselni, ha miattam esel ki. Muszáj volt most közölnöm, hogy ne keltsek benned hamis reményeket továbbra is. Nagyot hibáztam, hogy nem bírtam ki játék végéig. Most olyan helyzetben vagyunk, amit nem akartam.- mondtam el őszintén a gondolataimat. Zozó nem szólt semmit. Odamászott mellém és átkarolta a vállam.
-Köszönöm, hogy ezt elmondtad.- suttogta.
-Én köszönöm, hogy meghallgattál.
-De attól még barátok lehetünk? Extrákkal?- húzogatta a szemöldökét. Megforgattam a szemem és barátságosan beleboxoltam a vállába.
-Lehetünk CSAK barátok!- emeltem ki a csak szócskát.
-Rendben. Most pedig koncentráljunk a holnapi napra. Nem lesz egyszerű!- nyitotta ki előttem az ajtót Zozó.
- - -
Reggel megint gyomorgörccsel keltem. Próbáltam lehunyni a szemem és visszarepíteni magam az első hétre. Nem akartam még kiesni. Mostmár végig akartam csinálni. Dorka ellenfeleként a döntőbe. De nem minden van úgy, ahogy szeretnénk. Csak Dorka nélkül jöhet létre ez a vágyam.
-Figyelj Gabi!- ült le mellém az ágyra a szőke lány.- Történjen bármi ott leszünk egymásnak a döntőben.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.- öleltem meg szorosan. A könnyeim végig folytak az arcomon. Ő is hasonló állapotban lehetett.
-Mizu csajok?- lépett be az ajtón Zozó.- Megzavartam valamit?- nézett ránk furán. Két síró lány nem lehetett a legszebb látvány.
-Búcsúzkodunk.- törölte meg a szemét Dorka.
-Már most?
-Annyi mindent köszönhetek neki, hogy az kevés idő nem lenne elég.- húztam el a számat.
-Akkor én is jövök.- huppant le mellénk Zozó.- Köszönök mindent nektek csajok.- karolt át minket.
- - -
A szetteket tekintve egy-egy volt az állás. Mivel az előző futamot megnyertem, ezért jöhetett a mindent eldöntő futam. Ezen múlott a döntő. Mindketten akartuk. Ez már nem az állóképességünkön múlott. Ez a szívek harca volt.
A pálya nem ment rosszul. Igaz Dorka előbb ért ki, de én sem voltam lassú. Az ügyességihez már csak odasétáltam, hogy sikerüljön lenyugtatni magam. Megfogtam a labdákat és kipakoltam őket. Az egyiket a kezembe vettem. Nem néztem át Dorkához, de sejtettem, hogy neki még nincs bent egy labdája sem. Elhajítottam a kezembe tartott ügyességit. Nem esett be a kosárba. Megpróbáltam újra. Ez már viszont bent volt. Dorkának is sikerült már egy. Eldobtam egy újabb labdát, ami ismét bele esett. Csomót eldobáltam. Visszahoztam az összes labdát. Fújtam egyet, majd megpróbáltam mindent kizárni. Egyetlen egy hangra koncentráltam.
-Gyerünk Gabi!- hallottam meg az ismerős hangot. Valami átkattant az agyamban. Tudtam, hogy ez most bent lesz a kosárban. Csak el kellett hinnem, hogy meg tudom csinálni. Így is lett.
-Dorka exatlonjának vége!- ordította el magát Laci. Ez azt jelentette, hogy Dorci mellett én futhatok a döntőt.
-Gratulálok.- ölelt át Dorka. Nem sírt. Nem is volt szomorú. Csak realizálta, hogy kiesett.
-Sajnálom.- sírtam el magam a vállán.
-Ne sajnáld! Inkább nyerd meg!- eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Egy aprót bólintottam, majd Zozó felé indultunk. Mindketten a nyakába borultunk.
-De jó dolgom van nekem.- nevette el magát.
Dorkától nehéz volt elbúcsúzni. Talán ez volt a második legnehezebb pillanat az exatlonos életem alatt. De következő óra rögtön a lista elejére ugrott...
/////////////////////////////////////////
Nagyon jó helyen hagytam abba megint. Ez egy kicsit hosszabb rész lett, de szerintem ez nem nagy probléma.Pár infót megszeretnék veletek osztani!
1. Azért van mostanában kevés rész, mert nincs lelki erőm részt csinálni. Időm van rengeteg. Valahogy csak Big time rusht tudok csak nézni. (1 évadot befaltam 2 nap alattxd)
2. Nemsokára vége a könyvnek.:/ Már nagyon kevés rész van hátra.
3. Szeretnék csinálni Zozós könyveket. Természetesen akkor, ha van rá igény. Rengeteg ötletem van.
Love,
Miranda
أنت تقرأ
hallod a tengert?
أدب الهواةBEFEJEZETT! [exatlonx gazo ship fanfiction] Ott álltunk a végén. Kéz a kézben. Vártam,hogy vége legyen ennek a 4 hónapos őrületnek. Az arcodat figyeltem, amin az izgalomnak már nem látszott nyoma. Dühös se voltál. Csak egy keserű mosolyjal ajándékoz...
