hallod a tengert?

tizenöt

A villa kényelmét szerencsére mi nyertük. Boldogak voltunk, hogy szabadulhattunk a táborból. A medence mellett sütkéreztünk nem gondolva semmire. Nem éreztük, hogy valami rossz fog történni. Még pedig az egyik legrosszabb dolog, ami megtörténhet...

- - -

A jutalomjátékot és az előnyt is elveszítettük. A végjátékot mindenképpen nyerni akartuk, de az sem sikerült.

-Gabi, neked van a legjobb statisztikád, így neked kell párbaj ellenfelet jelölnöd Szandinak.- mondta Laci. Éreztem,ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Tudtam, hogy a lehető legjobban megy most a játék, de nem számítottam erre. Nem is lehet erre számítani. Csak megtörténik. Olyan párbaj ellenfelet jelölni egy játékosnak, akit a kezdetek óta ismersz, mint ha kést döfnél a mellkasodba.

A szobám padlóján ülve tanácskoztunk Zsoltival. Természetesen az ő véleménye érdekelt a legjobban. Szükségem volt rá, mint csapatkapitányra és barátra.

-Mit gondolsz kit kéne küldeni?- pillantottam rá a sírástól feldagadt szemekkel.

-Dorka fejlődő tendenciát mutat. A későbbiekben nagyon erős játékos lehet. Valószínűleg jobb a statisztikája is, mint Briginek. Szerintem maradjunk az eredeti felállásnál.

-Én is így gondolom.- bólogattam nagyokat.- Bármennyire is szeretem a két lányt, muszáj lesz.- töröltem le egy könnycseppet az arcomról.

-Többieket megkérdezed?- kérdezte Zsolti.

-A fiúkat biztos.- feleltem habozás nélkül.

-És a lányokat?- ráncolta össze a szemöldökét.

-Nehéz lenne azzal a tudattal a szemükbe nézni, hogy valakit ma hátbadöfök.-vontam meg a vállam, majd a pulcsim úját a kézfejemre húztam. Vártam Zsolti reakcióját.

-Szerintem beszélj velük. Így még rosszabb érzés lesz.

-Köszönöm.- pillantottam rá hálásan.

- - -

-Nagyon sajnálom.- öleltem meg az imént kiesett Brigit. A könnyeim patakokban folytak és csak szorítottam a lányt.

-Semmi baj.- csitítgatott és a hajamat simította.

-Mi lesz velem nélküled?- néztem rá szétsírt szemekkel.

-Megnyered nélkülem is.- mosolygott rám kedvesen, könnycseppekkel az arcán.

-Nincs olyan, hogy nélküled.- engedtem el és elléptem tőle, majd Szandihoz fordultam. Szorosan átöleltem a síró lányt.

- - -

-Hogy vagy?- fordult felém Zozó a kisbusz ülésén ülve.

-Már jobban.- mosolyogtam rá kedvesen.

-Mit nézel ennyire?- húzódott közel hozzám. A kezünk összeért, amitől furcsa érzés kerített hatalmába.

-A csillagokat.- mutattam az üvegen keresztül az égboltra.

-Megszeretted őket? -ráncolta össze a szemöldökét.

-A csapattársainkat szimbolizálják. Elképzelem, hogy ott vannak és onnan adnak erőt.- mondtam, majd letöröltem az éppen kigördülő könnycseppet.

-Furcsa lány vagy te Gabi!- rázta a fejét mosolyogva.

-Eléggé.- néztem továbbra is az eget.

-De imádom a furcsa lányokat.- mosolygott továbbra is, majd előre ment Dávidhoz. Az arcom ismét piros volt.

- - -

-Van egy olyan érzésem, hogy nem engem vártatok vissza.- nevette el magát kínosan Szandi.

-Nem erről van szó. Csak a csapat érdek az lenne, hogy az erősebb játékos maradjon bent.- szólalt meg Zsolti.

-A csapat érdek az lenne, hogy a gyengébb játékost segítsük.- fújtatott a barna hajú lány, a könnyeit törölgetve. - Csak olyan rosszul esik. Úgy érzem magam, mint ha kívülálló lennék.

-Pedig nem vagy az.- mondtam rezzenéstelen arccal.

-Tudjátok milyen úgy futni, hogy érzed mindenkin, hogy nem vár vissza senki? Úgy, hogy legszívesebben már rég kitettek volna. Nehéz. Nagyon nehéz.- sírva viharzott el. A padlót bámulva ültem Zozó és Dorka mellett a kanapén.

-Mi volt ez a kirohanás?- húzta össze a szemöldökét Zozó, mikor lelépett az operatőr.

-Ez jó kérdés.- sóhajtott fel Zsolti.
//////////////////////////////////////////
Sziasztoook! Hogy vagytok? Ugye nézitek az exatlont? Remélem tetszett ez a rész! Valamelyik nap  hajnali kettőkor írtam xdd.

Love,
Miranda