A Mardekár Hercege (befejezett)

5.fejezet

Harry a tegnapi napon történtek ellenére, ragaszkodott hozzá, hogy az expresszen térjen vissza a Roxfortba. Vágyott rá, hogy láthassa Ront és Hermionét, mivel a nyár kezdete óta csak levélben tudhatott meg róluk ezt- azt. De talán meg ennél is jobban hajtotta, hogy lássa a háború mennyit változtatott, hogyan befolyásolta a többi diákot. Talán nem tudatosan de támpontot keresett. Valakit, akiben megláthatja azt a változást ami benne is végigsöpört. A gyökeres mássá válás ilyesztő tudatát szerette volna megszelídíteni és megérteni.
Az apját nem avatta be a kételyeibe, még nem tudott ennyire felszabadult lenni a társaságában. Reménykedett benne, hogy ezt a támpontot valamelyik barátjában lelheti fel. Mindennél jobban vágyott rá, hogy valamelyikük megértse milyen is ha hosszú évek után végre önmagad lehetsz, őszintén és következmények nélkül.
~~~
Harry Potter és Perselus Piton párosa amúgy is feltűnést keltett, a kilenc és háromnegyedik vagányon várakozók körében, és megrökönyödésbe csapott át, mikor Piton magához ölelte az előtte ácsorgó fiatalembert.
- Ott találkozunk.
Mosolygott rá, és kicsit megszorította a fiút. Neki is furcsa volt még az újonan kialakult helyzet, de már most mindennél jobban szerette a tényt hogy van egy fia, és gondoskodhat róla. Harry visszamosolygott rá, és aprót biccentett, majd a füle mögé simított egy eltévedt hajtincset, és a vonat felé indult. Lányos zavarában nem vehette észre hogy valaki figyeli a tömegben.
A szőke fiú megszakította a bambulást. Fegyelmet erőltetett magára, majd mielőtt felszált volna a járműre, hátrapillantott a szülei felé, akik büszkén figyelték egyetlen gyermekük Draco távozását. Nem tudhatták, hogy minden amit látnak színjáték, és a fiú már hosszú ideje más mint aminek hiszik.
~~~
A vonaton már a jól megszokott, és védjegyévé vált hűvös arisztokratikus arckifejezéssel lépkedett. Helyet keresett, így sorra nézett be a fülkékbe, melyekből többnyire közömbös, vagy félelemmel vegyült pillantásokat kapott. Mit sem sejtve kukkantott be az utolsó kupék egyikébe, ahonnan Hermoine, Ron és Harry tekintett vissza rá.
-Húzz innen Malfoy.
Rivalt rá Ron ösztönösen.
Cserébe egy gúnyos mosolyt kapott, és Draco unottan felhúzta az orrát, mielőtt tova tűnt. Ron elégedetten merült el a csokibékás kártyák nézegetésében, de Hermione és Harry tekintete egymásét kereste. Mindketten bizonyosságért kutattak, hogy amit láttak nem csak érzéki csalódás volt.
Jól észlelték hogy Draco tekintete megváltozott? Hogy a színjáték ellenére felfedeztek benne valami törékeny szenvedést? És ezt támasztaná alá amit talán mások nem vettek észre, hogy a szokásostól eltérően enyhén rendezetlen volt a külseje?
-Harry, van kedved megkeresni velem az édességes kocsit?
Kérdezte Harmione határozottan.
A kérdezett igennel válaszolt és Ronra pillantott akit nem izgatott mi is történik körülötte. A folyosón lépkedve nem szóltak egymáshoz, de a két vagon közötti üres helyre érve, megtorpantak és a boszorkány gyakorlott mozdulatokkal, csend burkot húzott fel köréjük, hogy ne hallhasssa senki miről diskurálnak.
- Neked is feltűnt?
Vágott a közepébe Harry.
-Mintha más lett volna.
Érkezett a válasz.
-Sosem láttam még Draco Malfoyt ilyen...
-Magányosnak?
Vágott közbe türelmetlenül Harry.
-Igen de nem erre gondoltam. Ráncolta össze szép ívű szemöldökeit a lány.
-Figyelj Harry, tény hogy rengeteg minden történt de ekkora változást nem vettem észre másban csak benne...- itt a varázslóra meredt mintha a saját gondolatai megrémisztenék.
-és bennem...
motyogta Harry Potter csendesen, és talán most kezdett tudatosulni benne, miért is ragadt meg úgy benne Draco sérthetetlennek tűnő alakítása. A változását látta viszont benne. Hermione észrevette ezt mindkettőjükben. Jobban ismerte a lány mint gondolta, boldogsággal töltötte el a felismerés. Mio újabb kerdéssel bombázta.
-Tennünk kéne valamit?
-Nem.
Érkezett az egyszerű válasz, és a hajával játszadozó Harry minkettőjüknek hazudott. Nagyon is szerett volna többet megtudni Dracotól. Most nem a Griffendéles megmentési kényszere szólalt meg benne, hanem valami elemibb, természetesebb vágy, hogy megismerje ezt a szokatlanul más Dracót.
~~~
Hosszas keresés után a Mardekár hercege, végre talált egy az ő házába tartozók álltal elfoglalt fülkét, és csatlakozott hozzájuk.
Szép fejét megbillentve bámult ki az ablakon, figyelmen kívül hagyva társai beszélgetését. Sokkal érdekesebb dolgok jártak az eszében. Mint például Harry átható pillantása, mellyel fölmérte őt az imént. Megallapította hogy a fiú sokat változott a nyáron, és irritálta a kutató tekintetének gondolata. Zavarta, hogy esetleg átláthatott az alaposan felhúzott álcáján, de izgatta is, hogy a fekete hajú talán többet tud mint amit láttatni enged. Gondolatai teljesen átvették az uralmat fölötte, még ha ezt egy külső szemlélől soha észre se vehette volna.
~~~
Harry sem szabadult a szőke fiúval kapcsolatos gondolatoktól. Az új énje ami csendesebb, de magabiztosabb is volt mint valaha, eldöntötte, hogy a közelébe férkőzik Dracónak akármibe kerüljön is.