A Mardekár Hercege (befejezett)

8.fejezet

Harry cipője, halkan kopogott a fényes kőpadlón, ahogy a pince felé tartott. A kastély hűvös volt, a késői órákban, de a fiúnak segített lehiggadni, mert az újszerű helyzet még mindig szokatlan volt számára.
Percek teltek el ahogy a kanyargó folyosókat rótta, és mikor az ajtó elé ért, gondolkodás nélkül nyomta le a kilincset.
A meglepetés megfagyasztotta a pillanatot, amit a látvány okozott a belépő számára. A jól ismert kanapéról az apja vágyott alakja helyett, Draco Malfoy tekintett rá. A fiú háttal ült neki, és csak az ajtó nyikordulására döntötte kicsit hátra a fejét, hogy láthassa az érkezőt.
-Potter. Sóhajtott fel a szőke. -Az apádat keresed?
Harry egy kurta igennel válaszolt, majd a fotelhez sétált és lehuppant a másiktól legtávolabb eső sarkába. Ne tévesszen meg senkit, más ülő alkalmatosságok is helyet kaptak a szobába, de Harry valamiért mégis Dracohoz közel süppedt a puha párnákba.
- El kellett mennie. Dumbledore. Ejtette ki a nevet, mintha ez mindenre válasz lenne.
- Hogy hívják?
Sandított az érkező a Draco ölében pihenő fenevadra.
-Ludmilla.
Mosolyodott el a szőke, és fél szemmel a másik reakcióját figyelte. Ma este nyugodt volt, talán mert tudta, hogy ebben a szobában nem bánthatja senki, ő is mint Harry, a héten több estét is a professzoral töltött, vigaszt keresve a tapasztalt férfi szavaiban, melyek történetekké fonódtak össze.
~~~
Vajon miért ezt a helyet választotta? Futott át a szöszi agyán a gondolat, ahogy a tőle látszólagos távolságra ülő Harryre pillantott. "Az iskolai egyenruhája nélkül, egész tűrhetően fest" gomolyogtak tovább a gondolatai. A sötét haját most kiengedve viselő fiú, a szoba melegében felhevülve, épp próbálta átrángatni a fején a pulóverét, és a felcsúszó pólóját lefelé huzigálni. Malfoy szórakozottan figyelte, miközben rajongásig szerett macskája fejét vakargatta.
- A végén még megsajnállak.
Bukott ki belőle hirtelen, az ügyetlenkedésen jól szórakozva, és fél kezével kinyújtózva megfogva Harry felsőjét, segítve a tulajdonosának a helyén tartania, míg az kigabalyodott a pulóveréből. A bonyodalmak során felfedett bordaíven, egy tenyérnyi nagyságú főnixet mintázó tetoválás díszelgett, amely nem kerülhette el Draco figyelmét.
"Talán nem a véletlen műve volt ez a kis közjáték? "
-Köszönöm!
Nézett hálásan és nagyon kócosan, Harry a megmentőjére.
- Mától lehetsz te a varázsvilág hőse! Mosolygott játékosan a boglyas, és tekintetével Dracóét kutatta. Az imént történtek kissé enyhítettek a fiúk fusztrációján, és a szürke szemek engedékenyen kapcsolódtak a sötétekbe. A két fiú életükben talán először, képesek lettek levetkőzni az előítéleteiket, és a megszokást, hogy nekik gyűlölniük kéne egymást, és eleinte döcögősen de beszélgetni kezdtek.
~~~
Mindeközben észre sem vették, hogy Perselus visszatért a találkozóról, de amint meghalotta a bensőséges beszélgetés egy foszlányát a szobából kiszűrödni, jobbnak látta ha nem zavarja a fiúkat. Úgy gondolta hogy ők ketten jobban hasonlítanak mint gondolnák, és talán pont egymásra van szükségük. Visszavonulása előtt még egyszer rájuk pillantott. Harry és Draco kényelmesen terpeszkedett a kanapén, Ludmilla legnagyobb örömére, mert így mindkét fiú simogatását élvezhette. Az idő röpült körülöttük de mintha ők nem tartoztak volna ebbe a világba. Kívülállók voltak minden tekintetben.