1.fejezet

2.1K 90 0
                                    

  Az első sugarak, bágyadtan törtek meg a hatalmas, boltíves üvegeken, melyek engedelmesen hagyták a fénynek hogy átvegye a hatalmat a hajnal jellegzetes szürkesége fölött.
  A fények fokozatosan világították meg, az egyszerű de fenséges mahagóni bútorokat, a sötétszürke és méregzöld selymeket, brokátokat, melyek a szoba hangulatát egyenesen fenségessé varázsolták.
  Az egyetlen ami megtörte az eleganciát a szobában, maga a tulajdonosa volt. Kissé felhúzta az orrát miközben álmodott, összeszaladtak szinte fehérben jatszó szemöldökei, az arcát a kín vette birtokába, melyet az álmában látott emlékek okoztak. A nagy háborúról álmodott. Arról mikor megkapta a sötét jegyet, és ennek ellenére mégis a jó oldalon harcolt, igaz boszorkányok és varázslók között.
A múltja szinte minden éjjel kísértette, megtiltva hogy felejtsen, követelve a szenvedését, a könnyeit.
~~~
  Draco Malfoy a tükör elé lépett, és még egyszer vegigmérte magát. Fekete vászonnadrágot és sötétszürke inget viselt. A durva anyag irritálta a bőrét, de nem vette a fáradságot, hogy másikat keressen. Elegáns volt mint mindíg, de most volt valami szokatlan a külsejében. Valami kis kellemes hanyagság, ahogy az inge ujja félig feltűrve simult rá, láttatva egy kis részt, az alkarján feketélő tetoválásból.
"Nincs miért rejtegetnem."
  Sokat változott a nyáron. Elvesztette kisfiús jellegét, magasabb lett, az arcvonásai megkeményedtek, erős arccsontja, és kissé beesett szürke szemei, még jobban felhívták a figyelmet arra, milyen sovány is lett valójában. Arra gondolt, valószínűleg az iskolatársain is otthagyta a háború a nyomait. A tény miatt, hogy a "saját" oldala ellen fordult, talán még több szenvedés járt ki neki, de tiszta lelkiismerettel, nézhetett tükörbe.                            
  Nyugtázva a látottakat, mégegyszer végigsimított szőke tincsein, melyek most koránt sem voltak olyan rendezettek,  mint azt szerette volna.
Hatalmasat sóhajtott, és mielőtt elhagyta volna a szobát, magára öltötte azt a titokzatos, és látszólag áthatolhatatlan álarcot, amely Malfoyá tette őt és elrejtette azt, akivé valójában változott a megpróbáltatások során.
~~~
Az utolsó év a Roxfortban.
"Talán most más lesz."
Cikázott át a remény érzése a szőke fiú szívében.
Majd távozott a szobából, és felkészült az indulásra.

A Mardekár Hercege (befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora