A Mardekár Hercege (befejezett)

14.fejezet

A félhomályba burkolt kastély, otthonos börtönévé változott az ott élőknek. A hosszú hideg estéken, minden találékonyság szükségesnek bizonyult. A téli időszak bódító bágyadsága senkit nem kímélt, beférkőzött a bútorok közé, a termek falaiba, és lassan az emberek szívébe is. Az eleinte kellemes bekuckózás, rövid idő alatt feszültséggé vedli magát, türelmetlen várakozássá. Ilyenkor az emberek engedékenyebbek, vágynak a megnyugvásra de talán kicsit jobban az izgalomra, mely a kastély falain kívül ragadt. Ilyenkor szinte egyszer az évben, előtérbe kerülnek a mugli és varázsló kör játékok, néha apró változásokkal, hogy ne válhassanak unalmassá. Előfordult hogy egészen újszerű szórakozási módokat is feltaláltak.
A roxfort lakói nem voltak híjján a kreativitás áldásos tulajdonságának, és a gyakran elvetemült ötleteiket, felharsanó nevetés, sikongatás vagy a titkok néma csöndje kísérte.
~~~
December elejét írunk, és a karácsony meghittsége, már néha fel tűnik egy- egy beszélgetésben, gesztusban, vagy egy kicsit túl hamar előkerült girlandban, karácsonyfa díszben.
~~~
A griffendél klubhelyiségében összegyűlt kis csoport, a kandalló fény körében ücsörgött. Az arcukon árnyékok játszottak, és mindenki élvezte a kellemes meleg lángok ajándékát.
Az összegyűltek fesztelenül beszélgettek, és helyezkedtek el, mintha a házak közti rivalizálás soha nem is létezett volna.
Blaise macska módjára nyúlt el, Hermione cirógatását élvezve, és Draco a földön ülve, az egyik bájital megfőzésének trükkjeiről vitatkozott egy hollóhátas diákkal, de fél szemével Harryt figyelte. A fiú, hosszú barna tincseit az ujjai között csavargatva, látszólag csak elbambult, de Draconak, a szinte láthatatlanul megránduló szájszélek többet árultak el. Sejtette, hogy Ron viselkedésén emészti magát,aki képtelen volt elfogadni, hogy a dolgok változnak, újrarendeződnek, a háború borzalmai után, lassan megnyugvó társadalomban. Mi sem lehetett ékesebb bizonyítéka ennek egy griffendéles és egy mardekáros szerelme. Draco vitáját és titkos megfigyelését, egy unatkozó, és saját ötletén fel lelkesülő diák szakította félbe.
- Van kedvetek felelsz vagy merszezni ?
Tett fel a kérdést sugárzó arccal. A reakció többnyire pozitívnak bizonyult, így mindenki igyekezett körbe rendeződni. Draco a vele szembe ülő Harryre függesztette a tekintetét, mintegy fenyegetően. A barna hajú belement a játékba és még elszántabb huncutsággal meredt vissza kihívójára. Majd a játék első körének szavára visszatértek a valóságba, de titokban mindketten azon töprengtek, hogy minél viccesebb és kiábrándítóbb feladatot találjanak ki a másiknak. Sötét tervük bűvkörében csak egyre nem gondoltak, hogy mindketten áldozatul eshetnek.
-Harry te vagy!
Meredt rá Seamus eszelős vigyorral az arcán, amely még jobban kiszélesedett ahogy kimondta a kérdést.
-Felelsz vagy Mersz?
-Merek!
Érkezett a cseppet sem meglepő válasz.
Seamus vigyora most egyenesen ördögivé változott, ahogy meghozta az ítéletet.
- Te és...-itt kicsit gondolkodott, és végignézett a társaságon a legjobb áldozat után kutatva.
- Draco Malfoy!
Kiáltotta diadalmasam.
- Csókot ribancok!
És őrült hahotázásba kezdett, mámorító terve megvalósulni látszott!
A két fiú, hatalmas szemekkel meredt egymásra, de mivel választásuk nem igen volt, zavartan a kör közepére vonszolták magukat.
-Én... a lányokat preferálom.
Szólalt meg halkan de minden méltóságát összeszedve Draco, úgy hogy csak a társa hallja.
-Én is, ne izgulj.
Motyogta Harry, lesütött szemmel.
-Mi lesz már? Hallatszott egyre több irányból, a türelmetlen követelőzés.