A Mardekár Hercege (befejezett)

15.fejezet

(Ezt a részt várom már mióta!!!!
❤🧡💛💚💙💜)

Harry, hírhedt bátorságát újból bebizonyítva, esetlenül férkőzött közelebb Dracóhoz. Még utoljára átható tekintettel meredt a finom árnyékokkal keretezett arcra, majd a fülei mögé lapította tincseit, és nem szakítva meg a mozdulatot, tenyereit a másik arcára simította. Pont olyan gyengédséggel tette ezt, ahogy másodpercek múlva az ajkai Dracoéra találtak. A csókjuk gyengéd volt, de a mindent átívelő barátság gyengédségével. Egyszerű és sallangoktól mentes, pont mint a kapcsolat kettejük között. Tudták, hogy nem kavarhatja fel őket, mert a mélységek ahol kéz a kézben jártak, mindenezek felett áll.
Draco elégedetten állapította meg a csók rövidke pillanatai alatt, hogy mint minden eddigi Harryvel való kontaktus, ez is elképesztően természetes. A fiú ajkai langyosan és lágyan illeszkedtek az övéihez, oltalmazón ragadtak kezei az arcához, mintha ezzel a mozdulattal is a szőkét akarná védelmezni a külvilág mocskától.
~~~
Az éjszakai termek zengő némaságát csak két pár cipősarok kopogása zavarta fel. Hermione és Blaise, a szerelmesek puhaságával simult egymáshoz a sötét folyosókon, igyekezve minél kevesebb zajt csapni lépteikkel. A mardekár pincéje felé tartottak, és látszólag lázban hozta őket az este izgalma.
-Azért...
Szólalt meg vissza folytott kuncogással a lány.
- be kell vallanunk, ők ketten tökéletesek együtt.
Válaszra nem várva sóhajtott egy nagyot, majd megtorpant, és egymás köré fonódva sutyorogtak tovább.
~~~
A bátor fiúk még sokáig ébren maradtak a szokatlan esemény után. Kihasználva az átszakadt gát tiszta és szabad útját, újabb és még sötétebb titkok után kutattak egymásban.