A Mardekár Hercege (befejezett)

23. fejezet

A nap eseménytelenségét élvező páros, boldogan nyúlt el a könyvtár egyik eldugottabb sarkában. Draco szőke szempillái alól, méllyen egy könyvbe merülve motyogott néha magában, míg a mellette álló fotelben, Harry csak csöndben bámult ki az ablakon, melyet most hűvös esőcseppek szántottak fel. Olykor olykor, a másikra tévedt a tekintete, és megragadt a neki tetsző pontokon. Most épp a szöszi orrát figyelte meg alaposabban a kelleténél. Szépen ívelt, csöppet sem átlagosnak mondható orr volt, nagy és arisztokratikus. Finoman szögletes ívét, a lehető legszerencsésebben törték meg az előre hulló hajtincsek. Most ő is felpillant, és Harry szégyenlősen elkapja a tekintetét. Kissé kipirulva merül el egy újabb vízcsepp futam szemlélésében, és a percek múlva megdörrenő ég billenti majd csak vissza a valóságba.
'Draco olyan....'
Áramoltak a gondolatok a fejében.
Nem tudni, hogy a dörgés vagy a hirtelen megvilágosodás, késztette Harryt egy bolhát is megszégyenítő ugrásra, de a fiú felpattant és szinte már csak a lobbanó copfja villant fel a könyv sorok között.
~~~
Draco megrémülve a hirtelen mozdulattól, megrázkódott, odakapott,de már nem tudta elérni a földön landoló könyvet. A régi iromány lapjai szerte szóródtak a poros parkettán. A fiú letérdelt a földre,és lassan kezdte össze szedegetni a lapokat. A mellkasa összeszorult, ahogy Harry kirohanása eszébe jutatta az elmúlt napokat.
'Nem ismétlődhet meg!' Kántálta egyre idegesebben.  Már egy tucatnyit, gyűrött papírt szorongatott a markában, mikor a kezei mellett megjelent egy pár ismerős cipő. Felnézett és egy nagyon is zavarban lévő Potter látványa tárult a szeme elé. Tekintetében őszinte kíváncsiság tükröződött, amely talán ellensúlyozta kissé a másik zavarodott, rettegő, de elszánt tekintetét. Harry krákogott egy sort, ahogy a nála egy fejjel magasabb Draco szürke tekintetébe kulcsolódott az ő sötétbarna pillantása.
-ömmm, én...
Draco fél szemöldöke felszaladt és izgatottan de kicsit feszülten várta a folytatást, nem tudva mire számíthat.
-én kedvellek...hát nagyon is
Bökte ki végre, és amint kiejtette az szavakat, lesütötte a szemét, és zavarában játszani kezdett egy elszabadult hajtincsel, míg Draco keze meg nem állította az övét.
-Lenne kedved velem tartani holnap Roxmortsba? Szívesen meghívnálak egy italra.
Mosolya édes volt és ellenállhatatlan, ahogy várakozóan pillantott le Harryre, levetkőzve a maradék feszültségét is. Ő csak aprót biccentett, képtelen volt bármit is válaszolni, mire a másik apró csókot lehelt az ajkai csücskére. Draco haja megcsiklandozta Harry arcát ahogy a közelébe ért, és langyos szuszogása, végigsimította, a hajvonalától az ajkaiig majd szinte megégette, ott ahol Draco, a bíztató csók nyomát hagyta.