A Mardekár Hercege (befejezett)

6.fejezet

A mardekárba visszatért diákok, talán tizen-tizenöten lehettek, így sokkal kényelmesebben elfértek a hálótermekben.
Draco egyedüliként lépett az egyik még üres hálóba. A ládája szokás szerint ott feküdt, a nagy baldachinos ágy előtt, és a párnákon békésen szundikált, az egyetlen teremtés akitől az ifjú Malfoy teljesen elalélt. A hatalmas vörös macskát, jópár évvel ezelőtt kapta az édesanjától, és bár nem mutatta, de teljesen odáig volt érte. Így nem is volt kérdés, hogy a jószág vele tart ebben a tanévben is.
~~~
Draco jópár perce a macska melett gubasztott az ágyra heverve, és miközben, a fiú szavaival élve "a legcukibb pocit" vakargatta, észre sem vette hogy társasága érkezett, Zambini személyébem.
-Hát ki a legédibédibb kis selyem poci? Na ki az te rondaság? Ki a jócica, te szépség?
Gügyögte a büszke Draco Malfoy, hatalmas csillogó szürke szemekkel meredve a boldogan doromboló cicájára.
- Malfoy az az egy szerencséd, hogy a barátomnak tartalak!
Vigyorgott Blaise, hanyagul az ajtófélfának támaszkodva. A szőke elvörösödött, feltápaszkodott, és egy szoros öleléssel üdvözölte a fiút, akit az egyetlen barátjának tartott.
Balise magas volt, talán pár centivel mégis alacsonyabb Dracónál. Jóképű, nemes vonásokból felépített arca, és huncutan csillogó szemei, a lányok egyik legáhítottabb célpontjává tették őt. Könnyen kötött barátságokat, és a végsőkig hűséges volt, ahoz a pár emberhez akiket igazán megszerett . Sok szempontból szöges ellentéte volt a szőke barátjának, mégis ő volt az egyetlen, aki ismerte Draco titkait. A két Griffendélesen kívül, ő volt az egyetlen aki észrevette a változást a szürke szemekben.
Nem találkoztak a nyáron, de a postabaglyaiknak köszönhetően kapcsolatban maradtak, így a fiú tudott a Dracót ostromló káoszról.
Így is meglepte a pillantás amivel a szőke megajándékozta.
A barát lehuppant az ágyra, pont oda ahol előtte a másik ült, és megsimította a melette elterülő állat, bolyhos bundáját.
-Képtelen vagyok megérteni hogy nevezhetted Ludmillának ezt a szerencsétlent. Most képzed el... csak próbáld meg... csodálkozol hogy nincsenek barátai?
Sandított Blaise pajkosan csillogó szemekkel Dracóra.
Ő elmosolyodott, de csak megvonta a vallát.
-Elmondhatod.
Váltott minden figyelmeztetés nélkül hangnemet az ágyon ülő fiú.
-Nincs olyan amit ne tudnál.
Válaszolt Draco röviden, és tőle szokatlanul nem próbálta lelapítani szana széjjel álló tincseit.
Cserébe egy megrovó pillantást kapott, egy olyan barátét aki ismeri a szavak mögötti jelentést.
A szőke pakolászni kezdett, és társa nem próbálta szóra bírni. Szerettek együtt lenni, mert természetes volt nekik a másik jelenléte. Talán egy óra telhetett el így, az egyikük az oldalán fekve játszadozott a macska puha tappancsaival, a másik pedig csendben rótta a köröket a szobában, mindent a helyére téve. Majd letérdelt a ládája mellé és egy apró fekete zongoralakkozású doboz akadt a kezébe. A mozdulat megdermedt, és csöndben beszélni kezdett. Blaise nem mozdult, de minden idegszálával Draco szavait figyelte, tudta, hogy a doboz mit rejt, és hogy Draconak mindennél fontosabb.
-Elvesztettem. Sutottogta. - elveszettem valamit ami önmagammá tett, Blaise nem tudom mi az, képtelen vagyok rájönni. Emelte tekintetét a fiúra.- Valami hiányzik, nincs értelme a napjaimnak, nincs értelme a tetteimnek, haszontalan bármivel is próbálok foglalkozni, én ezt nem bírom tovább. Ejtette maga elé a dobozkát, és temette arcát a kezeibe, majd erősen megdörzsölte a
szemeit.
Balise felült, az ölébe húzva a macskát, majd csendesen  és megnyugtatóan monoton hangon beszélni kezdett.
Ismerte Dracót, selytette, hogy miért ilyen zavarodott, de még nem igazán tudta, hogyan kéne elmondania neki, így csak beszélni kezdett, nem gondolva a szavaira.
- Elveszettél egy hatalmas erőt az életedben, ami minden tetted és érzésed meghatározta.
Kezdett bele óvatosan.
- hogy a sötét nagyúr eltakarodott, nem tudod ki is vagy valójában, az eddigi életedben a családod es a nagyúr szabályi diktáltak mindent, de most szabaddá lettél Draco! Próbálj meg örömet lelni benne! Szabad vagy érted? Az lehetsz aki csak akarsz. Majd egy félmosoly kíséretében még hozzatette:
- azt szerethetsz akit akarsz.
És a szőke fiú mellkasába belehasított a felismerés, hogy talán igaz lehet.