Lángoló Jégszivek (befejezett)

Mindenre képes vagyok érted...

Aggasztó hírrel érkezett vissza a futár reggel, és Odin bezárkózott utána a fegyverterembe. Frigga arcán látszódott a kétségbeesés, és Thor sem olyan volt, mint máskor. Szemöldökét ráncolva piszkálta a reggelit, és szinte érintetlenül hagyta a tányéron.

– Atyád beszélni szeretett volna veled Loki.

– Miről?

– A jégóriás hadvezér asszonyáról. Túlságosan is közel kerültél hozzá, és ez nem járja, fiam. Elég baj, hogy nyakunkon ez a háború, nem kell, hogy egy szövetségest azért veszítsünk el, mert te nem tudsz parancsolni a vérednek. Elnéztem, hogy ágyasoddá tetted a szolgámat, hogy a legerősebb zsoldosunk asszonyával viszonyt folytatsz, de ezt már nem tűröm.

– Nem tűröd? Mégis mit akarsz csinálni?

– Az asszonyt nem küldhetjük vissza, mert – halkabban kezdett beszélni. –, Muspellheim megtámadta Jottunheimet.

Mindketten hallgattak. Hát mégis elkezdődött, ennek a világnak vége. Loki tudta, Surtr hadserege, ha megindul, akkor nem tudják megfékezni. Talán, ha egyszerre támadnak, egyesítve seregeiket Laufey-val, akkor igen. De elkéstek.

– Apám miért késlekedik? Miért nem támadunk? Mire vár? Hogy felégessék egész Jottunheimet?

– Gondolkodik.

– Gondolkodik, addig ezrek halnak meg. Nincs idő gondolkodni.

– Loki! – Odin higgadt arca láttán az ifjú herceg haragra gerjedt. – Már elhárítottuk a veszélyt. Háború van, igen, de az első csatát megnyertük. Surtr egyelőre tüzes trónján marad, de szemünket rajta tartjuk. Nyugodj meg fiam. Az asszony biztonságban van, nem megy haza addig, míg nem ülnek el a tüzek. Ez a férje kívánsága volt.

– De Odin! – Frigga leplezetlen csalódottságának adva hangot toppantott, a két férfire nézett, és dühösen kivonult. – Csak kettesben akartam maradni veled, fiam. Gyere, beszélgessünk.

Odin elmondta, amit Frigga is. Hogy ellenségeskedést szít, ha olyan asszonyra vet Loki szemet, aki szövetséges férfi felesége, de ha a viszony kitudódik, könnyen ellenséggé válik.

– De szeretem! – nyögte ki Loki, és ebben benne volt minden. Észérvek nem fogják meggyőzni, a háború, a szövetség, az ellenség, a világuk vége nem számít. Őt mindenképp tűz fogja felemészteni. Surtr tüze, vagy a szerelem tüze, a vége mindkettőnek ugyanaz. Halál.

– Menj fiam, és közöld az asszonnyal, hogy férje hamarosan hazaérkezik.

Esze ágában sem volt elmondani, szeretni akarta, míg lehet. De az istenek mást akartak, és észt adtak az asszonynak. Meghiúsult a vágya, hogy teljesen az övé legyen.

Kavira mintha érezte volna, hogy lovasa elgondolkodott, lassabb ügetésbe fogott. Loki maga elé nézett, szeme meredten bámulta a ló fénylő sörényét. Messze maguk mögött hagyták Asgardot, és a kék ég alatt elterülő zöld füvű rétet az ifjú herceg megállította lovát.

– Jaj de szép itt! – mondta Angrboda elragadtatással.

– Szép. Tökéletes színhely a játékhoz. Téged ez szórakoztat, ugye? Én beleőrülök.

– Miért mondasz ilyent? Olyan furcsa vagy ma. Történt valami?

– Semmi – hazudta, pedig megfogadta, hogy neki csak az igazat mondja.

– El sem tudod képzelni, mennyire örültem ennek a napnak.

– Én meg neked örültem. Látod? Ez a különbség. – Angrboda szelíden néz rá. Érzi, hogy több van, mit elmond, látja rajta, hogy a rosszkedve nem neki szól. Nem rá haragszik, hiszen mondta, sosem tudna haragudni rá. – Ami neked csak egy játék, az nekem....