Lángoló Jégszivek (befejezett)

Titok

Loki már megszokta, hogy ha belép valahová, minden szem rá szegeződik, de most mégis rossz érzése volt. Odin a trónján ült, Thor jobbján, mint mindig, és velük szemben a jötunni hadvezér Arné.

A férfi nem hagyta, hogy Loki elfoglalja a helyét, mikor mellé ért, elkapta a karját. Vasmarokkal szorította, de a herceg jelét sem mutatta annak, hogy fájdalmat érezne.

– Hol van a feleségem, herceg?

– Engedjen el – sziszegte a fogai között. – Azonnal engedjen el, vagy nem állok jót magamért.

– Fenség! – szólalt meg a jötunni, és fokozta a szorítást. Loki visszatartott lélegzettel igyekezett legyűrni a fájdalmát. – Folt esett a becsületemen. A fia, elcsábította a feleségemet, kihasználva a távollétem.

– Igaz ez? Fiam? – Odin felállt. – Igazat mondj, mert a hazugságaidat már jól ismerjük!

Esze ágában sem volt hazudni, inkább kérkedni akart. Kirántotta a karját a jégóriás markából, és nem ment fel a biztonságot jelentő trónszékhez. Nem keresett kibúvót, pedig tudta, hogy mi következik.

– Igaz apám. Jottunheimben járva felajánlottam ennek a férfinak és a királyának, hogy kérjenek bármit a nő szabadságáért, képes vagyok megadni. Ők megszabták az árát, amit én nem fogadtam el.

– Sokalltad talán?

– Nem apám, de inkább vagyok hűséges hozzád, Asgardhoz és a népemhez, mintsem egy életen át árulónak érezzem magam. Inkább akkor ne legyek boldog!

Arné felmordult, és tiszta erőből csapta arcul Lokit, aki mozdulatlan maradt, csak a szeme villant meg gyilkos indulattal. Megtörölte az arcát, és megvetette a lábát.

– Talán mondja el ön, mit kértek az asszonyért cserébe.

– Hazug! Add elő az asszonyom vagy...

– Apám! A szerelem ára az volt, hogy mondjam el Laufey-nak, mi Asgard titkos fegyvere.

Odin felpattant a trónról, és Thor is megmozdult. Arné újabb ütésre lendítette a karját, de Loki elkapta az öklét, és fürgén a háta mögé kerülve megcsavarta a karját. A férfi elképedt az ifjú erején és gyorsaságát. Loki megemelte a kart, és ezzel együtt rúgott a térdhajlatba. Arné letérdelt Odin és fia előtt.

– Igaz ez, Arné? Árulásra próbálta királyod rávenni a fiamat? – Odin szívét forróság öntötte el, és bánta, hogy fiát hazugnak nevezte. Szerette volna megölelni, de bízott benne, annak is eljön az ideje.

– Királyom tettéért én nem felelhetek, ahogy fiad sem a tiedért. – Odin bólintott.

– Kész vagyok küzdeni asszonyodért. – Thor felkiáltott. Majdnem ugyanígy zajlott le akkor is, Skurge ellen, mikor Amora kegyeiért akart az öccse harcolni. Akkor sikerült megakadályozni, de nem volt ott apjuk. Rá néztek mindannyian, és ő engedélyt adott.

– Holnap reggel, megmérkőzhettek egymással. Most menj asszonyodhoz, fiam, veled meg beszédem van.

Arné meghajolt, Thor és Odin felé is, de Lokira csak egy kegyetlen mosolya jutott. – Mennék én, ha a herceg elárulná, hová dugta. Mert a szállásunkon nincs.

– Angrboda nálam van, amióta önt visszarendelte a királya, az én vendégem. – Eddig észre sem vették, hogy Frigga is ott van. – Talán valami baj van ezzel?

– Nem királynőm, és köszönöm. – Nem volt oka kételkedni, mégis ott motoszkált benne, hogy valaki nem mond igazat. Egy módon deríthette ki, mert csak egy valaki volt, aki neki nem mert hazudni. – Megmutatná fenség, hol találom? Hiányzik már, olyan régen nem találkoztam vele.