Lángoló Jégszivek (befejezett)

Segítsen bosszút állni!

Magasan fent járt a nap, de Amora még mindig az ágyában feküdt. Nem volt kedve semmihez, még szépítkezni vagy illatos fürdőt venni sem. Pedig az ott várta, talán már ki is hűlt a vize. Kimerült volt, és csalódott. Nyugtatta magát, hogy Loki nem várt senkit, talán lehet őt akarta elcsalni a hálótermébe, neki készítette el az ágyat, csak Odin keresztülhúzta a számításait. Igen. Biztosan ez volt. Csak megjátszotta a közönyt, hogy nem jön, csak, hogy nagyobb legyen a meglepetés. Kiéheztetni akarja, hogy aztán nagyokat kortyoljon a szerelméből, ahogy a szomjazó az elé tartott vízből. A tegnap esti bál más volt, mint az eddigiek. Talán mindenki érezte, hogy ez lehet az utolsó, talán mások is megérezték a háború szelét. Senkinek sem volt kedve hazamenni, pedig Amor már Hellheimbe kívánta mind.

Skurge megdorgálta, de olyan unottan tette, hogy az asszony nem vette komolyan.

– Meghívod a vendéket, aztán elmész kocsikázni?

– Igen. Elmentem. Amit mondtál, azt meg kellett emésztenem.

– Mit? Hogy a herceged nem jött el? – mondta ezt Skurge gúnyosan, mintha mókának szánta volna, de közben véresen komoly volt.

Mikor egyedül maradt, a palota kiürült, a zene elhallgatott és a férje sem zavarta, arra gondolt, újra elhajt, meglátogatja Lokit. Örülni fog neki, az éjszakába nyúló tanácskozás után, ha hozzá bújik. De a büszkesége erősebb volt. Majd jelentkezik, ha akar... igen, majd jön, és bocsánatot kér...

Aztán mást gondolt. Milyen haditanács lehet az, amire a férjét nem hívták el?

Zajra riadt, kopogtak. A szolgája lépett be, és legszívesebben hozzá vágott valamit, de még arra is fáradtnak érezte magát.

– Úrnőm, egy fiatal lány akar önnel beszélni.

– Ki az, hogy hívják?

– Loki herceg szolgája, Sigyn.

Meglepettségében felült az ágyon, és szinte gondolkodás nélkül vágta rá: Engedd be!

Gyűlölte a lányt, de mikor meglátta az ajtóban megjelenni, megesett rajta a szíve. Még nem nézte meg tüzetesebben egyszer sem, így fel sem tűnt apró termete és szinte fiús alakja. De most volt ideje, és nem túlzott, mikor arra gondolt, hogy nem ellenfél a számára.

– Bocsásson meg asszonyom.

– Gyere csak, és mesélj. Mi hír uradról? Tegnap este vártam a bálban, de nem jött el. Igaz, hogy egész éjjel Odin haditanácsában volt?

– Ott volt, igen. Hajnalban tért haza, és nagyon kimerült volt.

– Akkor nem értem... – súgta maga elé Amora. – Te miért nem vagy mellette?

– Elzavart asszonyom. Látni sem akar, pedig nem csináltam semmi rosszat.

– Tőlem mit akarsz?

Könnytelen, égő szemét Sigyn ráemelte, és Amora egy pillanatra megrettent attól, amit a lány arcán meglátott elsuhanni.

– Segítsen bosszút állni.

– Kin? Lokin? Megőrültél? – Fel akart ugrani, hogy kidobja a szemtelen lányt, de az leborult előtte. Átölelte Amora lábát. – Eressz el te dög. Mit merészelsz? Lokit szeretem.

Ahogy kimondta a szót: szeretem, felsikoltott. Az igazság felismerése úgy nyilallt bele, hogy fájdalmat érzett. – Ha ártani mersz neki, lovakkal szakíttatlak ketté, és most takarodj, vagy beárulnak neki!

– Félreért úrnőm. Lokit én is szeretem. Az életemnél is jobban. Ő a mindenem, és elvették tőlem. A szeme újra villant és Amora azt érezte, nem szeretne a lány ellensége lenni. A gyilkos tűz, ami a kivörösödött szemekben villant megrémítette. – Öntől is elvették úrnőm. De ne aggódjon. Bosszút állok ön helyett is. – Azzal felugrott, eszelősen felnevetett, a haját hátra dobta, és kifutott a szobából.