Lángoló Jégszivek (befejezett)

Kopott gyöngyök

Mikor Loki egyedül maradt, lehajtotta a fejét. Kérhette volna Angrboda szabadságát is. Megkapta volna. Rosszul érezte magát, a szeme előtt egyre nagyobb fekete foltok jelentek meg, és a gyomra szüntelenül háborgott.

- Szép küzdelem volt Loki. Büszke vagyok rád! - verte vállon Thor, és ebben a pillanatban az ifjú elvesztette az eszméletét, és mozdulatlanul, egyenes derékkal esett előre a porba. Thor hiába kapott utána, csak a levegőt markolta. Riadtan guggolt le mellé, és kiáltott gyógyítókért. A hátára fordította az öccsét, nézte a holtsápadt arcot, és sérülést keresett rajta. Kabátját szétnyitotta, ingét - ahol nem volt alatta páncél - szétszakította, de semmit nem látott.

- Engedjen oda minket Thor herceg - kérlelte az egyik idős nő. - Meg kell vizsgálnom előbb, talán belül szakadt meg benne valami.

- Amekkora rúgás érte, nem csodálkoznék rajta. Az még egy bivalyt is leterítene.

Amikor azt látta, hogy a jégóriás minden erejével mellkason rúgta az öccsét, úgy kellett visszatartani, hogy ne rohanjon be az arénába. De aztán meglepetten látta, hogy Loki meg sem mozdult. Jelét sem adta annak, hogy fájdalmat érezne. Nem úgy, mikor felugratott Arné hátára, és Thor összerakta a részeket.

- A jobb karját nézzék meg. Ott lesz a sérülés.

Igaza volt. Levágták Lokiról a kabát ujját, az ingét nagy nehezen feltűrték, és már egyértelműen látszódott. A karja feldagadt, fekete volt a kiszabadult vértől, ami feszítette, fényesre feldagasztva a halvány bőrt. Thor egy rántással tépte le róla az ingujjat, gyorsan szabaddá téve sebesült kart.

- Eltört a csont, és más is sérült. - Penge villant, és az asszony gyors mozdulattal vágta fel a bőrt. Loki megrándult, de nem ébredt fel. A gyógyító szólt hátra valamit, amit Thor nem értett. Egy fiatal lány
valamiféle növényt tett a herceg szájába, és összenyomta az állkapcsát. A vágás mentén vér kezdett csorogni a karból, és az asszony nyomásai után sűrűn lefolyt és csöpögött a porba. Nem volt vörös, hanem inkább sötét, kékes színű.
- Ezt nem értem... - hümmögött.

- Mit, mondjon már valamit? - Thor türelmetlensége nem ismert határokat, de most még jobban várt valami biztatót. - Életben marad?

Az asszony végre mosolyt erőltetett az arcára. Tudta, látta, hogy aggódik végig a testvéréért a herceg, és ez valamiféle boldogsággal öntötte el. Hallottak kettejük csatározásairól, hogy anyjuk mindig igyekezett kibékíteni őket egymással, de az, hogy Thor itt topogott a testvére mellett, és kezeit tördelte, egyértelmű volt, hogy érez iránta.

- Ne butáskodjon már fenség. Még senki nem halt bele egy kéztörésbe. A vérzés is elállt, látja.

Valóban. A sűrű kékes vér lassan elállt, és a bőr is halványodni kezdett. Ahogy az asszony visszafordult Loki felé, a mosolya eltűnt. Nézte a fekvőt, és nem értette. Ilyen vére egy fajnak van. A jötunniek vére ilyen, csak sűrűbb, és sötétebb. Belemártotta a mutatóujját a megalvadni készülő vérbe, és megszagolta. Intett a többieknek, hogy vigyék utána Lokit, és elgondolkodva indult el az ispotály felé.

Háború ide, vagy oda, Odin azonnal parancsot adott, hogy rendezzenek a fia tiszteletére egy kisebb vacsorát. Meg volt győződve róla, hogy ezzel végleg elköteleződött Jottunheim feléjük. Frigga azonnal magához rendelte Angrbodát, mert féltette az asszonyt az ura haragjától. A hírt hallva, hogy Loki milyen állapotba került, azonnal hozzá futottak. Az ifjú herceg a gyógynövény hatására, amit a fiatal gyógyító a szájába tett, még mindig aludt. Kenőcsökkel, és egyéb ráolvasássokkal már összeforrasztották a csontot, de még nem ébresztették fel. Odin szeretetteljesen megsimogatta fia arcát, Frigga csókot lehelt a homlokára, aztán egymásba karolva magára hagyták a fiatalokat.