Lángoló Jégszivek (befejezett)

Lolla

Ahogy abban biztos volt, hogy ki a besúgó, úgy azt is sejteni vélte, hogy mi lesz a díj.

- Gyereket akarok! - súgta a nő, olyan elszántsággal, hogy Loki hátralépett egyet.

- Most?

- Ne tréfáljon velem. - A magázódása egészen zavarba hozta. - Természetesen nem most azonnal, de ha most fogan meg, akkor...

- Csak nem azt akarod mondani, hogy én legyek az apja. Amora! Erről hallani sem akarok.

- Megegyeztünk Loki! Vagy meg akarod szegni az ígéretedet?

- Kérj bármi mást, kincset, aranyat, bármit.

- Ami nekem kell, az egy gyerek, tőled. A többi megvan.

- Ahogy gyereked is van. Ott a lányod!

- Ne emlékeztess rá, néha azt kívánnom, bárcsak meg sem született volna! - Lassan elindult Loki felé, és először a bal válláról, majd a jobb válláról is lecsúsztatta a köpenyét. Az anyag halkan suhogva csusszant le, és Amora könnyedén lépett ki belőle. Ott állt Loki előtt meztelenül. - Váltsd be, amit ígértél, most azonnal.

- Amora... - kezdte, de a nő karjai úgy fonták körbe, hogy alig tudott mozdulni. Az ajkak az övére forrtak, és játékától elöntötte a forróság. Amora hátrálásra kényszerítette, egészen a szoba közepén lévő asztalig. Egyik kezével a nadrágján matatott, és Lokinak kényszerítenie kellett magát, hogy véget vessen az egésznek. - Tőlem is csak csúnya gyereked születne, értsd meg!

- Az kizárt - suttogta a nő, és Loki ingjét feltűrve a csupasz mellkasát csókolta. - Add meg nekem ezt az egyet, és soha többé nem kell tőled semmi.

- Jégóriás vagyok! - nyögte utolsó kifogásként Loki, mert már öntudatának határán egyensúlyozott.

- Hogy micsoda?

- A férjed félig jégóriás, de én teljesen az vagyok. Ha tőle ilyen csúnya gyereked született, akkor gondolj bele, milyen lenne tőlem.

- Nem hiszek neked.

- Skurge nem mondta? Én vagyok Laufey fia, a néhai király örököse. Megkockáztatnád így is?

Amora elhúzódott, és Loki látta a sötétben az undort az arcán. A ruhájához lépett, és beleburkolózott, sőt még össze is húzta magán. De Loki meg akarta leckéztetni a nőt. Most ő volt az, aki támadt.

- De mit számít ez, gyere! Megteszem neked, ennyit megérdemelsz, hiszen egy évig kényeztettél és becéztél. - Miközben beszélt, elkapta az asszony ruháját, és vetkőztetni kezdte. - Itt jó, lesz, ugye? Gyere Amora, mutass valamit abból a szenvedélyből, ami úgy megperzselt.

Megragadta az asszony derekát, és magához húzta. Amora már valóban félt, rúgkapált, és kiabálni próbált, de Loki csókkal fojtotta belé a sikolyokat, és mellét a kezébe véve, az asztal felé kezdte húzni.

- Engedj el! - sikított a nő a szájába, és Loki sunyi mosollyal eresztette el, és ajkába harapva tartotta vissza a nevetését. Amora úgy rohant ki, hogy ruhája minduntalan összecsavarodott a lába körül, és kis híján felbuktatta.

Hallotta cipőjének kopogását, aztán csend lett. Megigazgatta magán a ruháját, és megtörölte a száját. Feledve mindent indult Amora-hoz, de a parkban egy suhanó árnyra lett figyelmes. Nem Amora volt, az biztos, mert annál alacsonyabb, és sokkal vékonyabb volt. Mint egy nagyobbacska gyermek, egy fiú, aki hamarosan férfikorba lép. Bármennyire is vágyódott a szerelme után, ez eltérítette a szándékától. Tisztes távolságból követte, és mikor megállt, ő is. Hallgatózott, Loki is figyelt.