Lángoló Jégszivek (befejezett)

Egy nap visszahívlak majd

– Sigyn nálad járt? – kérdezte döbbenten.

– Hogy tehetted vele Loki? Kidobtad azt az ártatlan kislányt. Te egy szívtelen alak vagy. Nem is gondoltam rólad.

– Mit akart? – Elengedte a füle mellett a sértést, közben érezte, hogy a nőnek igaza van.

– Nos, téged akar visszakapni! Térdre borulva könyörgött nekem, esedezett, megígért mindent, ha szakítok veled, és visszaküldelek hozzá.

– Sosem tenne ilyet. Sigyn nem olyan.

– Olyan vagy nem, megtette. Megesett rajta a szívem, majdnem el is sírtam magam. Aztán közöltem, hogy nem én vettelek el tőle. Milyen szenvedélyes kis teremtés. Gondolom az ágyban is nagyon szórakoztató lehet. Ezért siettél hozzá tőlem annyira.

– Hogy beszélhetsz így... szégyelld magad.

– Szóval én szégyelljem maga! Te aztán nem semmi vagy. Cinikus és szívtelen. Te szégyelld magad, vele csaltál engem. Egy szolgával. Közben azt hazudtad, csak festegeted – sorolta jéghidegben csengő gúnnyal a hangjában. – Egy kis cafattal, ki tudja kikkel feküdt előtte le, hogy bekerüljön a palotába?

Már nem érzett a lány iránt semmit, mégsem hagyta, hogy megalázzák. Loki keze ökölbe szorult, arca eltorzult a dühtől, és Amora egy pillanatra azt hitte, megüti. De Loki tudta türtőztetni magát, ezt is megtanulta.

– Ne beszélj így! Annak a lánynak én voltam az első, de nálad... Nálad vajon hányadik?

Amora elsápadt, és hátralépett. Kissé meggörnyedni látszott, de azonnal visszanyerte a fölényét.

– Nem szoktam számolni a kalandjaimat, nem tartozom számadással még a férjemnek sem, nemhogy neked! Sosem szégyelltem egy viszonyomat se, eddig. A gyomrom fordul fel tőled Loki! De lehet, megkeserülöd még ezt!

– Te fenyegetsz engem? – emelte fel a hangját a férfi, mert kezdte elveszteni a türelmét. Amora elfelejti, kivel beszél.

– Én ugyan nem. Sigyn annál inkább, és amilyen vadul csillogott a szeme, én a helyedben nem lennék nyugodt. – Jéghideg mosolya gúnyos kacagásba fordult át, és Loki gyűlölte ebben a pillanatban. Hagyta a csomagokat, és a nőt, futott Angrboda-hoz vissza.

Nem elég, hogy a háború a nyakukon, még Sigyn bosszújától is tartania kell. Még jó, hogy Angrboda nem akar kimozdulni a szobából. Sigyn nem mehet be, így elkerülik egymást. De vajon honnan tudta meg Amora? Aztán rájött, hogy a reggelinél – mikor ostobán nem titkolta az érzéseit – bárki megláthatta. Akkor még nem gondolt erre, igazából nem gondolt semmire, csak az asszonyra.

Úgy gondolta, legjobb lesz, ha beszél a lánnyal. Sigynt magához hívatta, és addig Angrboda az erkélyen várakozott.

Sigyn éppen királynője hálótermét takarította, mikor a szolga érte jött, és semmit nem szólt, csak közölte, kövesse. A lány rettenetesen megijedt.

„Az a gonosz asszony biztos beárult" – gondolta, és a foga is vacogott félelmében. Aztán, ahogy közeledtek Loki hálóterme felé, úgy tért vissza belé az élet. Megálltak az ajtó előtt, és a szolga magára hagyta. Érezte, hogy most dől el minden. Talán Loki mégis visszafogadja, és olyan lesz minden, mint volt. Aztán elszomorodott. Loki már úgyis mást szeret...

De hátha nem? Az hogy idekérette, talán azt jelenti, hogy nincs is semmi baj, Loki magához öleli, megcsókolja és a boldogság tovább folytatódik...

Belépett, becsukta maga mögött az ajtót, és mikor megfordult, visszahőkölt. A képe eltűnt a falról. Szétnézett, és ekkor meglátta a másikat. Egy félkész portrét, amin egy nő volt megfestve. Arca már majdnem készen volt. amikor közelebb lépett, akkor látta meg, ki is van a vásznon. Az asszony, a jötunni hadvezér felesége. A ruha, amit vele tisztíttatott ki, Loki illata a ruhán... összeállt a kép.