Lángoló Jégszivek (befejezett)

Merénylet

Amikor Loki megjelent a jégóriások előtt, sokan értetlenül néztek egymásra. Nagyon kevesen voltak, nők, gyerekek és férfiak, alig ezren. A sérülteket ellátták, kaptak enni és inni, de nyugtalanok voltak és rettegtek. Loki magához vette a Szelencét, megvárta, hogy átváltoztassa annak ereje, csak akkor állt ki népe elé. Nem félt. Odin végig mellette állt, és büszkén nézett rajta végig. Az új király levette felsőruházatát, hogy lássák, jelei alapján tényleg ő a királyuk. Ymir koronája élesen rajzolódott ki a homlokán, és a mellkasán a szív vonal is körbefutott, mutatva, királyi vért dobogtat a szív. Egyszerre borultak térdre előtte, és Loki büszkén hordozta körül a tekintetét.

- Testvéreim! Ti még nem ismertek engem. Loki vagyok, Odin fia, de nemzőapám, Laufey volt. Halálával a jottunheimi trónja engem illet, ahogy királyságunk ősi ereklyéje, a Tél szelencéje is. Jottunheim nem pusztult el, de egy ideig nem mehetünk oda vissza. Addig is ne féljetek, Asgard mindig is segített a bajbajutottakon. Itt otthonunk van, míg Jottunheimben újra minden olyan nem lesz, mint volt. Türelmeteket kérem, és azt, hogy bízzatok. Meg fogom bosszulni véreink halálát, esküszöm nektek.

Érezte a kéz érintését a vállán, Odin biztatását és szeretetét, és nem csak az övét. Amikor anyja előtt megjelent jötunni alakjában, Frigga elsírta magát. Eljött a nap, amitől annyira félt, a nap, amikor Loki már nem az ő fia, hanem azé az asszonyé, aki a világra hozta.

- Anyám, miért sírsz?

- Mert elmész tőlünk. Már nem ide tartozol fiam.

- De hiszen mindig is ide tartoztam, te neveltél fel, te szerettél, te meséltél, tanítottál és dorgáltál. Te vagy az anyám, a királynőm, ezen semmi nem változtat. Kérlek, ne sírj!

-

Thor már keményebb dió volt, ő nem akart hinni a szemének. Azt hitte valami varázslat, amiben persze nem hitt eddig. Képtelen volt elfogadni, hogy Loki nem a testvére, és hogy ezt ennyi éven át titkolták előttük. Csak akkor nyugodott meg, mikor öccse kiengedve kezéből a Szelencét, visszaváltozott.

- Hihetetlen. Az öcsém Jottunheim királya. - Mélyen hajolt meg Loki előtt, aki erre felnevetett.

- Állj fel te, ha van valaki, akinek nem fogom engedni, hogy előttem hajbókoljon, az te vagy bátyám.

- Ismerem az illemet, még ha olyan sokszor hiányoztam is az órákról. Rangban felettem állsz.

- Ez engem nem érdekel, és ha nem akarod, hogy megharagudjak, akkor téged se zavarjon. A testvérem vagy, bármi történt is. Nekem Odin az apám és Frigga az anyám, ahogy neked is. Éppen ezért testvérek vagyunk. - Kezét nyújtotta, és Thor megrázta. Olyan erővel, hogy Loki hófehér gyöngyfogai összekoccantak.

- Angrboda tudja már? - kérdezte, mire öccse arca elkomorodott.

- Árulást követett el Jottunheim ellen. Én buzdítottam rá, igaz, de akkor is miatta támadta meg Surtr a népemet.

- Nem tetszik ez nekem Loki. Szereted?

- Az életemnél is jobban.

- Akkor nem értem. Felejtsd el és bocsáss meg neki.

- Bár tehetném, de az a rengeteg ártatlan jöttnar...

- Apánkkal beszéltél már?

- Igen. Rám bízta a dolgot. Nekem kell a sorsa felől döntenem.

- És...?

- Életfogytig rabságra ítélem. - Szólt Loki komor arccal, aztán hirtelen felvidult, és oldalba veregette meglepett bátyját. - Életfogytig rabság mellettem. Ma este megkérem a kezét, és ahogy letelik a gyász, elveszem. Ő lesz Jottunheim királynője. Bevetted, ugye?