Lángoló Jégszivek (befejezett)

Két külön világ

Amora ki akart tenni magáért, még jobban, mint bármikor. Egész nap izgalomban volt, és szegény Lolla hiába vette fel a ruhácskáit, Amora kizavarta, vegyen másikat. Abban talán nem lesz olyan esetlenül csúnya.

A kislány olyan okos volt, hogy megérezte, mi baja van anyjának vele, holott a nő sosem mondta a szemébe.

– Jajj, Lollikám ez a szín nem illik a szemedhez. Ezt ne vedd fel, elveszel a sok csipkében kicsikém. – Lolla pedig meg akart felelni gyönyörű anyukájának, és igyekezett mindig vissza, megmutatni magát. Hiába volt csendes és szelíd gyermek, Amora azt kívánat, lenne inkább a legbutább és legelviselhetetlenebb, de legalább szép, vagy csinos lett volna.

Lolla imádta az ő szép édesanyját, pedig az sosem foglalkozott vele, kivéve ilyenkor, mikor bált adott. Minden alkalommal elszánta magát, hogy őt is viszi, de aztán letett róla, és inkább a dajkára bízta a gyermeket.

– Úgysem éreznéd jól magad a sok felnőtt között. Játsszál inkább, aztán korán feküdj le és aludj.

– Holnap játszol velem az udvaron édes anyukám.

– Játszok persze – ígérte minduntalan, de sosem ért rá, és Lolla ilyenkor csalódottan bújt el a szobájába. Napokig enni sem akart, pedig így is sovány volt. Csak apjának volt hajlandó ajtót nyitni, és ő tukmált bele néhány falatot is. Skurge sem foglalkozott sokat a gyermekkel, mondogatta: Majd talán ha nagyobb lesz.

Mindig tudta, asszonyának kivel van viszonya, a dajka bosszúból, amiért az úrnője olyan gonoszul bánt a lányával, mindig elmondta. Skurge ismerte már Amora ízlését, és meg tudta volna előre mondani, ki lesz a seregből a következő szerető. Lokin azonban meglepődött. A herceg még alig volt nagykorú, mikor megtudta, hogy Amora vele csalja. El sem tudta képzelni, mit akar a felesége, egy fiúval. Legyintett, úgy sem tart sokáig, de ennek már több hónapja. A király fiának nem tehette szóvá, és mikor Loki párbajra hívta ki, félt beadni a derekát. Szerencsére a herceg bátyja, Thor elsimította a vad csikó fellángolását. Ha találkoztak, mindig úgy tett, mintha fogalma se lenne a dologról, és megjátszotta az olyan férjet, aki a feleségét kissé kacér teremtésnek tartja, de hűségesnek is. Ez volt a legkényelmesebb, főleg Lokival szemben.

Sokáig ő is hűséges volt a feleségéhez, egészen addig, míg a legutóbbi Svartalfheimben lejátszódott nyertes csata után, a hadifoglyok között meg nem pillantotta Amint. Rögtön megvette magának a sötét tündelányt, és titokban folytatott vele viszonyt. A nő csodaszép volt, fekete szeme, és hamvas szürke bőre lenyűgözte. Nem ellenkezett, úgy adta oda magát, mintha mindig is erre vágyott volna. Amora-val ellentétben a lányt minden érdekelte, ami Skurge-öt is. Hatalmas szemeivel nézte, ahogy mesélt. Csatákról, hadicselekről, fegyverekről, ami azt hitte egy nőt soha nem fog érdekelni. Amora tudott Aminről, de nem törődött vele. Annyira elfoglalták a saját dolgai, hogy igazán nem ért rá a férjére, és tulajdonképpen még hálás is volt a lánynak, hogy átvállalja ezt a szerepet, és nem őt untatja. Több ideje volt Lokira. Vele kapcsolatban viszont nem bírta elviselni, ha más nő került a közelébe. Gyűlölte a kis szolgát, a fattyút, Sigynt. Ha ő megunt egy férfit, egyszerűen kidobta, de hogy őt csalják meg, hogy tőle vegyenek el egy férfit, azt már nem.

Ráadásul megfestette a lányt, közben ő hiába rimánkodott, hogy róla is fessen aktot, nem volt hajlandó. Amora néha meglátogatta, akkor is mikor beteg volt, bár nem mert a közelébe menni. Először ebben az időben látta ott a kis Sigynt. Felolvasott Lokinak. Rossz érzése volt, mikor látta őket együtt, de elhessegette a gondolatot. Nem fog az ő Lokija annyira lealacsonyodni, hogy kikezdjen egy cseléddel. Mikor a fülébe jutott, hogy Sigyn Loki szolgája lett, nem volt váza a palotában, ami megúszta volna. Még aznap este felkereste a herceget, az sem számított, hogy Skurge akkor otthon volt. Vággyal és kétséggel telve adta oda magát neki, miközben Sigyn az ajtó előtt várakozott. Az aktus gyors volt, viharos, és Amora nem maradt. Öltözött és sietett vissza, csak csókot lehelt Loki szájára, az ajtó előtt végigmérte Sigynt, és már futott is. Csörögtek a gyöngyök a nyakában.