Első felvonás (Út a Forma 1-ig) //BEFEJEZETT//

1.

Mindig is imádtam ezt a pályát. Az ide vezető út is ikonikus volt számomra: mennyit szenvedtünk Martinnal, a féltesómmal, hogy idejussunk! Anyát nyaggattuk, buszt kerestünk, sőt nyáron gyakran biciklivel is kijöttünk, ezzel legalább a napi edzésünk is megvolt. Minden esetre lényegesen egyszerűbbé váltak a dolgok, amióta Martin apukájának régi robogóival eljöhetünk a Sárvártól alig tíz kilométerre lévő pályáig, így azóta sokkal egyszerűbb lett a bejárás.
A bejáratához érve most sem a nagy kapun jöttünk be, ahol a nézők, hanem egy hátsó bejáraton, ami egyenesen a gokartklub épületeihez vezetett.

Akármennyire is szűk volt az a garázs, ahol hét éves korom óta, tehát lassan nyolc éve tartjuk a gokartjainkat Martinnal és éljük a fél életünket, ha valami hiányozni fog a gokartozásból, akkor ez az. Eddigi életünk és karrierünk fordulopontját az jelentette, hogy Tomi, a gokartklub tulajdonosa, aki elképesztően gazdag volt, úgy döntött, hogy Forma 4-es csapatokra költi a pénzét. A Forma 4 egy együléses autóverseny-széria, ahol általában junior pilóták versenyeznek. Gyakran innen kerülnek ki azok a szerencsés versenyzők, akik később a Forma 1-es csapatok utánpótlásprogramjaiban vehetnek részt. Annak ellenére, hogy nekünk nem voltak hasonlóan nagyratörő terveink, egyértelműen vonzó volt számunkra egy ekkora lehetőség: a gokartosok nagyon kis százalékanal adatik csak meg ilyesmi.

Tomi, unokatestvérével és egyben üzlettársaval, Krisszel együtt több motorsport-sorozatban letette már a névjegyét, a gokartklub mellett különböző motorversenyeken is indítottak csapatokat, és most együtt kezdtek bele a Forma 4-es projektbe is. Ugyanaz lesz a felosztás, mint általában: Tomi tervezte vezetni mindkét csapatot, mert ő ért hozzá, de Krisz adta a pénz nagyrészét. Úgy látszik, ez megéri nekik, ráadásul szerencsére egyetértenek abban is, hogy versenyzőket tökéletesen tudnak válogatni az itteni gokartosok közül, nem néznek szét az ország többi fiatalja között. Tökéletesen megértettem őket, hiszen itt is vannak tehetséges, gazdag és a korosztályban neves versenyzők, és egyelőre ez a három legfőbb szempont. Ráadásul korlánlatul tudtunk tesztelni, úgyis itt töltöttünk szinte az összes délutánunkat. Többen is nyertünk gokartban országos és Európabajnokságokat is, ráadásul a legtöbben a kezdetektől Tomiéknál versenyzünk, összekovácsolódott csapattá váltunk meg úgyis, hogy idővel sokan lemorzsolódtak és abbahagyták a versenyzést. Egyértelmű volt, hogy kiket fognak választani: Szente Luki a tavalyi magyar bajnok, a szülei ráadásul bármennyit hajlandóak fizetni, hogy szintet léphessen. Martin, az öcsém és én, szintén nagyon jó eredményekkel rendelkezünk.

A mi helyzetünk meglehetősen komplikált volt, hiszen annak ellenére, hogy minden időnket együtt töltöttük és sokan ikreknek is hittek bennünket, valójában csak féltestvérek voltunk. Az én apukám egész lénye teljes tabu volt a családunkban, annyit tudtam összesen róla, hogy francia volt, ezzel szemben Martin apukája, Balázs a mai napig Anya élettársa volt, kisebb-nagyobb összeveszéseket leszámítva. Valójában mindketten Balázsnak köszönhetjük a karrierünket, ő hozott ugyanis el minket először a gokartpályára és kiskorunkban ő finanszírozta mindkettőnk karrierét. Anya határozottan ellenezte a dolgot, sőt, kifejezetten utálta, hogy versenyzünk, de Martint Balázs támogatta, én pedig az utóbbi években elég ügyesen menedzseltem magam, ezért nem tudott igazán mit tenni ellene: nem voltunk rászorulva a segítségére.

Én mindig lehetőséget kaptam, eleinte nagyrészt azért, mert értettem az gokarthoz, akár egyedül is megcsináltam minden szükséges dolgot, ezért a többi szerelő tudott mással foglalkozni, ha én voltam az egyik versenyző, ezért a kisebb csapatokban és beugróként mindig engem mozgósítottak, ami viszont nagyon jövedelmező volt számomra: ügyes technikai és taktikai változtatásaimmal és konstans teljesítményemmel konkrétan ingyen sikerült lehetőségekhez jutnom és nyernem is, az pedig, hogy a Forma 4-ig is eljutottam, teljesen hihetetlen és csakis a szerencsének köszönhető fejlemény volt.