Első felvonás (Út a Forma 1-ig) //BEFEJEZETT//

19.

Mindig is imádtam ezt a pályát. Az ide vezető út is ikonikus volt számomra, már a gokartos időkben is, amikor Martinnal azzal bajlódtunk, hogy megértessük Anyával: nem felesleges elhozni minket idáig autóval. Aztán amikor Forma 4-esek lettünk, és kismotorral jártunk... Most pedig Anya hozott el minket ide, önszántából, a Forma 4-ben eltöltött első és egyben utolsó szezonom záróhétvégéjére.
Fél évvel ezelőtt azt hittem, hogy ebben a pillanatban nosztalgikus hangulat lesz rajtam úrrá, de, mint annyi minden, ez sem így történt. A legintenzívebb érzelem az izgalom volt bennem, a bajnokság kimenetele miatt.

Felakasztottam a hátitáskám a fogasra, aztán mosolyogva intettem a szerelőknek, lepacsiztam Daniékkal, sok sikert kívántam Martinnak és Lukinak, aztán Sennára néztem. Nem hosszan, csak egy pillanat volt, amíg összetalálkozott a tekintetünk, és ez volt a pillanat, amikor elfelejtettük azt a beszélgetésünket, amikor nem vitatkoztunk: azt üzentük egymásnak, hogy ,,Legyőzlek, bármi áron!"

Elképesztően furcsa volt az, hogy azon felül, hogy a lehető legtöbbet készülök a versenyre, van más elfoglaltságom is: például Anyának magyarázni, hogy mit miért csinálok. Nagyon örültem neki, hogy itt volt, talán éppen annyira, mint annak, hogy Papa is. Nem mondom, hogy befolyásolták a teljesítményem, mert ez nem igaz, egyszerűen csak a hangulatom lett jobb, ráadásul bajnokesélyesként és Prostként az ellenfeleink körében is népszerű lettem: ami nyilván képmutatás, de nem volt rossz érzés.

Az első futamon elképesztő előnyöm volt az által, hogy a mezőnyből, de szerintem a világon mindenkinél több kört tettem meg ezen a pályán, ahol valószínűleg soha többet nem fogok körözgetni, esetleg még a téli szezonban. Ennek az előnyömnek köszönhetően nyertem az első futamon, Senna pedig
természetesen második lett.

Az igazi probléma a második időmérőn történt. A gyors köröm közepén egyszerűen lelassultam, és sajnos már akkor tudtam, hogy ez pontosan mit jelent. Sosem éreztem még ilyen pontosan, hogy mi a baj az autómmal, és ezt a motorhibát nem lehet az időmérő vége előtt megjavítani, egyszerűen lehetetlen.
-Motorhibánk van Dani, már megint.
Legszívesebben üvöltöttem volna, de nem ez történt. Még vége se lett az időmérőnek, amin Senna megszerezte a pole-t, már elkezdtem Danival, Csabával és Norbival kigondolni azt, hogy hogyan végezzek holnap a dogobón, ugyanis a bajnoki győzelemhez elég egy harmadik hely. Ez tegnap könnyűnek tűnt, de úgy, hogy kénytelen leszek megint az utolsó helyről rajtolni, komplikáltabbá vált.
-Csaba? - jutott eszembe egy lehetőség. - Van esélyem végigmenni kiállás nélkül?
Döbbenten nézett rám, és kiszámoltuk: ha jól kezelem a gumikat, akkor sikerülni fog, és nyerek vele időt. Csakhogy csatázva nehéz gumit kímélni.
Minden lehetőséget figyelembe véve, ez tűnt a legjobb megoldásnak, úgyhogy ez lett az új A tervünk.
-Ha ezt megcsinálod- rázta a fejét Csaba, - akkor... Le a kalappal. De ha valaki meg tudja csinálni a mezőnyből, akkor az te vagy.

Furcsa volt otthon aludni egy versenyhétvégén... Vagyis, furcsa lett volna aludni, ha tudtam volna, de kilenctől hajnali egyig csak forgolódtam.
A verseny napján szörnyű ideges voltam. Tényleg nagyon.
-Emma, figyelj rám. - nézett rám Papa, mielőtt a sisakot a fejemre húztam volna. Neki meséltem a stratégiámról, de rajta kívül senki másnak nem. - Ha nem sikerül, akkor is minden rendben van. Helyed van a téli szezonra, jövőre a Forma 3-ban, és mindenki tudni fogja, hogy egy nagyon kiélezett küzdelemben és kevéssel maradtál le. De emellett zseniális pilóta vagy, és hidd el, hogy meg tudod csinálni. Csak nyomd neki, én szurkolok, de ami ennél is fontosabb... Vigyázz magadra nagyon, kérlek.
Bólintottam. Nem tudtam elég hálás lenni neki azért, amit ez alatt a rövid idő alatt nyújtott nekem: amikor szükségem volt rá, mindig ott volt, a baleset után, a köcsög újságíróval történt eset után, rengeteget segített pénzzel és a puszta jelenlétével is. Hirtelen úgy éreztem, hogy persze, magam miatt és Senna miatt is meg kell nyernem ezt a bajnokságot, de főleg Papa miatt: fel kell érnem arra a dobogóra, hogy láthasson ünnepelni az első formaautós bajnoki győzelmem.